A lélektelen esete Skóciával

"Alexia, lévén mindössze felerészben talján, az is csak születési hibaként, hiszen a csontja velejéig angol neveltetést kapott, képtelen volt eldönteni, a mondat melyik része a leginkább sértő rá nézve. Nemtetszését macska módra fújva juttatta kifejezésre.
Az a visszataszító Channing erre úgy tett, mintha meg akarná érinteni.
Alexia nekiveselkedett, és napernyőjével keményen fejbe csapta a férfit, éppen a koponyája tetején.
Az udvarban egyszerre mindenki abbahagyta, bármit is csinált, és nézte, amint a szoborszerű asszony veri rangban harmadik társukat, a woolsey-i falka gammahímjét és a Coldsteam Gárda külországi parancsnokát egy napernyővel."

Gail Carriger: Changeless - Változatlan
Értékelés: 4 elragadtatott ananász az 5-ből
Kedvenc karakter: Alexia, Ivy (annyira szívderítően butácska)


Ez a könyv nincs meg nekem (még), nem is könyvtárból szereztem, hanem pattől (anyuuu!) kaptam kölcsön, hogy eggyel kevesebb könyvet kelljen hazacipelnie, a segítőkészség az egyik legékesebb tulajdonságom.
Bevallom, nem jegyeztem fel a regényről magvas gondolatokat, a Könyvhét előtti és közbeni hercehurca idején olvastam, nulla agyi kapacitással, de talán pont egy Carriger-féle agylöbbölő történetre volt szükségem.
Alexia, London egyetlen bejegyzett lélektelenje kezdi megtapasztalni a házasélet árnyasabb oldalát - élete hangosabbik fele titkolózik előle, folyamatosan eltűnik, ráadásul szegény Lord Maccon, miközben übecool farkasként Woolsey-ból Londonba vágtat, hirtelen emberré változik és, bár roppant imponáló szatírként, de mégis illetlen toalettben kénytelen a fővárosba osonni. Az emberré válás járványa a többi természetfeletti lényre is kiterjed, az árnyékkormány potentátja és dévánja Alexiát gyanúsítják, ő viszont inkább egy új fegyverre gyanakszik, és a Hypocras Klub árnyéka is hízni látszik.
Miközben ő "szörnyen megveszekedett jegyzetek"-et [egyszerűen imádnivaló] körmöl, férjura Skóciába utazik egy sereg titokkal a puttonyában - Alexiát azonban nem kell félteni; hóna alá csapja vadiúj parapléját, az eljegyzett, idülten kapitális kalapokat viselő Miss Hisselpennyt, kelletlen húgát, és léghajón követi a grófot a "rusnya mellények honába" - természetesen már útközben jelentékeny kalamajkákba bonyolódva.

Mintha régebben olyasféle véleményeket olvastam volna, hogy ez a rész nem olyan szórakoztató, mint az előző... Nos, ha így is van, én, kedélyes zombiállapotomban, nem vettem észre. Alexia továbbra is szoborszerű (értsd: kicsit nagydarab), nagy orral, a megengedettnél sötétebb bőrrel, Mord Maccon továbbra is egy mogorva skót, illetlenül félrecsúszó kvarátlival - mindenki odáig van érte, én azonban nem szeretem ezt az ősember típust, ha engem hívnának minden második oldalon "asszony"-nak, négy esernyőt használnék el szeretett férjem kemény kobakján -, Ivy az Ivy, Tunstell pedig hipercuki a szeplőivel. Elérkezünk a steampunk művek kötelező tárgyi eleméhez, a léghajóhoz, de van étergráf - szörnyen bonyolult a működése, és persze Lord Akeldama már a legmodernebb példány büszke tulajdonosa - és új napernyő! Ideborzolóan gyönyörűséges találmány, Madame Lefoux pedig tetszetős feltaláló, csak ne kellett volna állandóan a gödröcskéiről olvasni, és a neve helyett szinonimaként használt "a francia nő" is idegesített egy idő után.

A történet kicsit Agatha Christie-féle nyomozásra emlékeztetett, ezen kívül nem tudok sokat hozzátenni, elszórakoztatott és kellően megmasszírozta az elfáradt kis lelkemet, szeretem ezt a viktoriánus románcra hajazó, könnyed kis sorozatot. És végre kiderülnek a polipok! Mi meg a befejezésen derülünk, igazán, Miss Carriger, ilyet csinálni... szabotálom a teasütemény-szállítmányát.

Ui.: azért az "összeharapta a fogait" kifejezés már nekem is fájt, a kiadó igazán odafigyelhetne a könyveiben hemzsegő hibákra.


Eredeti cím: Changeless
Sorozat: Napernyő Protektorátus 2.
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Ár: 3000 Ft
Az írónő honlapja