Így szerettek ők

"Életük végéig mély barátságban maradtak, Balázs újra megnősült, Ágnesnek nem volt többé szoros kapcsolata senkivel. Személyes érzelmeit csak egyszer tárta fel mások előtt. Egy nemzetközi írókonferencián Jeruzsálemben járt, ahol a szünetben néhányan elmentek megnézni a siratófalat. »Megérinthetem?« - kérdezte kísérőjétől. - »Tudod, Szerb Antal helyett.«
És elsírta magát, miközben megérintette a falat."

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Értékelés: 4.7 akármi az 5-ből


Tudom, hogy sokan fújnak erre a kötetre, mert bulvár - még ha irodalmi is -, és milyen dolog már kiteregetni a költők, írók szerelmi és magán(y)ügyeit. Ezt mások is megtették korábban, az elkövetőket mégsem ostorozzák, és ha nem teszik meg, nem olvashatnánk a vízigótokról Nemes Nagy Ágnes Amerikai naplójában vagy Szabó Magda gyötrelmes, síron túli szerelméről a Liber Mortisban (melynek kiadásából a kényes, magánéletet sértő részleteket kihagyták), és valószínűleg valamennyi irodalomművelő tisztában volt a titkok, a magánéleti ügyek nyilvánosságra kerülésével. De, szerintem azóta nem érdemes ezen zúgolódni, amióta kiadták a Szabad-ötletek jegyzékét, és amelyre jellemzően azok vetették rá magukat, akik egyébként a közelébe nem mentek József Attilának, de látni akarták a leírt trágárságokat. Pfuj, ez az undorító, a bulvár mocskos oldala, nem az, amit Nyáry Krisztián követett el.
Én szeretek ilyesmikről olvasgatni - mondjuk Szerb Antal halálát illetően szívesen maradtam volna boldog tudatlanságban (puskatussal verték agyon, miután nem bírt tovább dolgozni a munkatáborban), és arról is szívfájdító volt olvasni, hogy a halott Radnóti zsebében megtalálták a felesége gyerekkori fényképét. Néhány emberrel ellentétben engem nem haragított meg azzal, hogy megcsalta a feleségét - mert ez, bár nyilvános, tudott dolog, az ő magánügyük, és ezt úgy tisztelem meg, hogy nem mondok felette ítéletet. Mert nem akarok, és valójában nem érdekel.
Egyedül az számított, hogy este, fáradtan, amikor bekucorodtam a kanapé sarkába, ölemben ezzel a képeskönyvvel (nem tudok rá másként gondolni), teljesen elmerültem a kis anekdotákban, klisé, de örültem, nevettem vagy éppen nagyon szomorú lettem a történetektől. És, ami a leginkább számított, az az volt, hogy irodalomszaga volt, amit utoljára a középiskolában éreztem, az egyetemen alig-alig. Nem szeretem a kifacsart nyelvű, intellektuális gőzbe burkolózó tanulmányokat, amik tudománnyá akarják erőszakolni az irodalmat. Itt a kétszer kettő legtöbbször öt, vagy nyolc, tíz, száz, de a legritkább esetben négy, nem lehet szoros keretek közé szorítani - de ez csak az én véleményem, ha egy pedáns bölcsész olvasná ezt a véleményt, biztos a plafonba akadna az orra.
Ugyanezen okból nem szeretek hivatalos recenziókat írni, és már nem is nagyon tudok, de befejezem a nyavalygást és inkább ide bökök néhány érdekességet a kötetből:
- Böhm Aranka telefonbetyárkodással ismerte meg Karinthyt;
- Tersánszky Józsi Jenő öngyilkos szándékkal vetette le magát a hídról, de közben meggondolta magát, fejesugrássá változtatta szándékát és tapstól övezve kiúszott a partra (ezt nehezen tudom elhinni, de mindegy);
- Ugyanez az úriember nagy szoknyavadász volt (ezt már elhiszem:), és egyszer, amikor alsónadrág nélkül ment haza, és ezt a tényt Molnár Sári megállapította, felkiáltott, hogy "Te jó isten, kiraboltak!" Kedves Józsi, ez majdnem olyan rossz, mint amikor a pucér szerető a szekrényben azzal indokolja állapotát, hogy ő molyirtó és lerágták róla a ruhát;
- Az üvegcipő című színműben (amelyet idén olvastam) Molnár Ferenc Siposban saját magát, Fedák Sárit Adél figurájában, Darvas Lilit pedig Irma karakterében örökíti meg;
- Nemes Nagy Ágnes mester-tanítvány kapcsolatban állt Szerb Antallal. Azután is kapcsolatban maradtak, hogy Ágnes megismerkedett Lengyel Balázzsal. Szerb Antal, aki sejtette, hogy NNÁ plátói szerelmet érez iránta, azt mondta tanítványának, hogy ha telefonál neki, nyugodtan szólítsa Marikának (annyira édes ez a fickó);
- Amikor Lengyel Balázs kiszabadult a hadifogságból, Ágnes két napig utazott egy vonat tetején, hogy találkozzanak.

Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2012
Ár: 4500 Ft (nagyon drága és nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor megnyertem Egykönyvmoly játékában)
A szerző Facebook-oldala, ahonnan az egész indult