100 történelmi tévhit

Mostanában rákaptam a nem fikciós művek olvasására, igaz, általában kell mellé valami könnyedebb, tehát szakaszosan olvasom őket, és, akárcsak a versek esetében, ezekről se tudok normálisan írni, sebaj.
Jé, végül sikerült annyit irkálnom róluk, hogy hellyel-közzel megérdemelnek egy-egy önálló postot is, váó.

Hahner Péter: 100 történelmi tévhit
Értékelés:4.78 akármi az 5-ből

"Az igazság néha kiábrándító - a legenda sokkal érdekesebb." - mondja a kötet szerzője, és milyen igaza van!
Nima tavaly karácsonyra ajándékozta ezt nekem, nagyon jó választás volt. :) Az a fajta könyv, amely pont megfelelő a románokhoz szokott agyamnak, hogy földhözragadtabb dolgokat is befogadjon, ill. megfelelő alapot teremtsen nekik. Olvasmányos, szórakoztató stílus jellemzi a kötetet, jó választás a történelem iránt érdeklődőknek. Szerintem Hahner jó érzékkel válogatta össze a szinte mindenki által ismert téves dolgokat - Néró császár parancsára gyújtották fel Rómát, Marie Antoinette "Egyenek kalácsot!" reagálása az éhező emberekre, stb. - és a kevésbé közismerteket - például a május elsejei ünneplés eredetét vagy a bolsevikok körüli félreértéseket -, így megfelelően elegyednek a harsányabb elemek az unalmasnak/érdektelennek tűnőkkel.
Nagyon tetszett, hogy a kötet híres uralkodókkal, nevezetes személyekkel is foglalkozik, hihetetlen, hogy hosszabb (vagy rövidebb) idő alatt micsoda rombolást végeznek a pletykák és a végtelen emberi hülyeség. Persze sok minden nézőpont kérdése, de Hahner történészként nemigen engedhetett az esetleges személyes elfogultságának. Vegyük például Erzsébetet, "a magyarok királynéját"; Sissi a mai napig elképesztően népszerű a magyarok iránti szeretete és szépsége révén [engem sose érdekelt, a magyar történelemmel együtt vagy külön se], a kötetben viszont egy hiú, önző asszonyról olvashatunk. Nézhetjük úgy az 50 centis derekát, hogy igen, ez az, egy nő, pláne egy császárné, vigyázzon a vonalaira és törődjön a külsejével. A másik szempont szerint meg: ki a pokolnak kell darázsderék tengernyi szenvedés árán, és tényleg olyan fontos ez?
Mária Terézia volt a kedvencem. Nagyon keveset tudok róla, a legkisebb lányáról szóló könyvek szerzői többnyire részben őt hibáztatják Mária Antónia sorsáért, szigorú asszonynak mutatják, aki nem sokat törődött szeretetéhes lányával és csak az érdekelte, hogy a birodalom érdekeinek megfelelően adja férjhez. Ezzel szemben itt megtudhatjuk, hogy a férjével imádták egymást, és halálakor egy cédulát találták az imakönyvében, amin ez állt: "29 év, 6 hónap, 6 nap, ami évben 29-et, hónapban 335-öt, hétben 1540-et, napban 10781-et, órában 358 744-et teszen ki."
A jó öreg Viktória királynőt is csíptem (biztos anyakomplexusom van); a koronázásakor kijelentette, hogy "Nagyon jó leszek!" (hát nem imádnivaló?) és majdnem lehidaltam, 68 évesen nekiállt hindi és urdu nyelven tanulni.

Összeségében egy érdekes, érthető könyvet olvashattam, majd szeretném a testvérét, az Újabb 100 történelmi tévhitet is elolvasni - de nem mostanában, egy időre ezzel jóllaktam. Azon viszont csodálkozom, hogy egyikben sem szerepel a Báthory Erzsébet-féle vérgrófnőség. Ezzel kapcsolatban majd Nagy László: A rossz hírű Báthoryak c. könyvét fogom lapozgatni, egyszer már belelestem és kedvemre valónak tűnt.

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2010
Ár: 3290 Ft