.jpg)
Értékelés: 3.6 szilvalekvár az 5-ből
Kedvenc karakter: Jessie apja
Még mindig nem tudom, mit gondoljak erről a könyvről. Jelenleg úgy érzem, nem rossz, de néhány helyen sántít a történet és Charlotte Simmons óta nem idegesített fel ennyire egy szereplő.
A (valószínűleg nem túl távoli) jövőben játszódó történetben bioterroristák a Föld teljes lakosságát megfertőzik az AHS nevű betegséggel, ami életveszélyt jelent a teherbe eső nőkre, ezért veszélybe kerül az emberiség sorsa. Az általánossá váló világvége-hangulatban sokan öngyilkosok lesznek, lányokat, gyerekeket rabolnak el, mindennaposak a konfliktusok, a tüntetések, és természetesen mindenki hibáztat valakit mindenért, a környezetszennyezéstől az AHS-ig, ráadásul teljesen normális, ha márciusban tél van. Ebben a világban - ahol az emberek minden borzalom ellenére megpróbálják fenntartani a normális életüket, ahogy ezt mindig is tették - él Jessie Lamb, a beszédes nevű tinédzser lány, aki a szülei és az olvasók legnagyobb szerencsétlenségére most éli a lázongó korszakát.
Jessie, a többi kamaszhoz hasonlóan, dühös, úgy érzi, az előző nemzedék a felelőtlenségével ellopta tőlük a jövőt és az ő hibájuk mindaz, ami történt. Valószínűleg természetes ebben az életkorban, hogy a szüleiket hibáztatják mindenért, és hogy azt érzik, ők mindent jobban csinálnának (még hogy nem háborúznának, aha!), de ennyire jól tudnak dirigálni ezek a kölykök, és olyan okosnak érzik magukat, miért nem képesek egy emberöltővel hátrébb tekinteni?
Maradjunk inkább Jessie-nél. Fokozatosan alakul ki benne a döntése, azt hiszem, Jane Rogers - közte és a főhőse között 45 év a korkülönbség, hogy Jessie hiteles szereplő legyen, ifjúsági regényeket olvasott, állítása szerint Anne Frank tette rá a legnagyobb hatást - jól érzékeltette ezt a folyamatot és a lány lelkivilágát, érzéseit. Olyannyira, hogy legszívesebben szájon vágnám ezt a csajt. Jessie, te komolyan ilyen hülye vagy? Azt hiszed, a nagyságos szilvalekvárodban nincs mesterséges adalékanyag, mint a pizzában? Hogy a krumplihéjak szelektálásával megváltoztatod a világot? Vagy azzal, hogy megöleted magad?
Nem, Jessie szerintem nem hős, csak egy fiatal idealista, aki annyira tehetetlennek érzi magát a kialakult helyzet miatt, hogy úgy dönt, muszáj megtennie ezt a lépést - de tette következményeit nem fogja fel. Az tetszett, hogy Jessie bevallja, elege van a szüleiből (szintén életkori tartozék, hogy gyerekesnek meg hülyének nézi őket, de ettől függetlenül Jessie megkapja tőlem a harmadik taslit, mert a szülei egyáltalán nem hülyék), egyszer pedig megrohanja az érzés, hogy vágóhídra terelt birka, tehát nem magasztos hősnek próbálja beállítani magát. De annyira irritált ez a lány, annyira nem tudtam azonosulni vele, hogy bevallom, nem érdekel, mi történt vele, hidegen hagy, hogyan végződik a történet.
Egy másik szereplő viszont sokkal közelebb került hozzám. Ő Rosa, aki szintén részt vesz az embrió-programban. Erősen festi magát, gótnak öltözik, az osztály ribancának tartják, aki állítólag drogozik, mégis jobban meghatott a története, mint a betonfejű, szemellenzős Jessie-é. Miért? Mert esetlen, és annyira emberi, hogy már fáj. Tulajdonképpen egy szerencsétlen gyerek, akin mindenki - akarva vagy akaratlanul - taszított egyet, hogy még lejjebb csússzon a lejtőn. A programba a vélt értéktelensége miatt jelentkezik és úgy zabálja a hirtelen felé forduló pozitív figyelmet, hogy sokkal szimpatikusabbá válik a főszereplőnél. És neki tudjuk, mi lesz a sorsa. Jane Rogers akaratán kívül (?) előrébb léptetett egy szereplőt. Dehogyis, direkt állítja ellentétbe a két lányt. Az írónő nem buta, úgy játszik az olvasók érzéseivel (meg az idegeikkel), hogy öröm nézni.
Azt hiszem, ez a könyv nem rossz, sőt. Hogy nekem jó volt-e, azt nem tudom, de impulzív, elgondolkodtató, sokáig rágnivaló kérdéseket feszeget.
Ui.: ha valakit érdekel egy hasonló témájú disztópia, olvassa el Margaret Atwoodtól A szolgálólány meséjét, meg persze ott van P. D. Jamestől a The Children of Men (csoda, hogy nem adták ki magyarul), utóbbit Jane Rogers maga is olvasta.
SPOILERes, rágnivaló kérdések és vélt logikátlanságok:
- Jessie azt mondja, ha nem esik teherbe, folytatja az életét, mert ez a sors jelzése - ez szöges ellentétben áll a gondolkodása eddigi menetével;
- Nem értem, a juhok felhasználása miért perverz gondolat, amikor a saját féltestvérét ültetik be a méhébe;
- A döntésével érzelmileg tönkreteszi a szüleit, és azzal próbálja kárpótolni őket, hogy azt akarja, ők neveljék fel a gyerekét (aki egyben a féltestvére). Szupi, Jessie, komolyan, a szimpla klónozás jobb ötlet lett volna;
- Hogyhogy nem kell ehhez beleegyező nyilatkozat, az Egyesült Államokban, ahol az alkoholfogyasztást is a 21 éves korhoz kötik?;
- Ez a 16 éves korhatár nekem nagyon hatásvadász, az írónő nem tudta megetetni velem, hogy tényleg ez a legideálisabb kor. Nem vagyok orvos, de nem hiszem, hogy például egy 18 éves lány sokkal rosszabbul viselné ezt a betegséget, mint egy két évvel fiatalabb;
- Jessie-t kirabolják, az iPodját is elveszik, később mégis arról olvasunk, hogy zenét hallgat rajta;
- Az Iphigeneia-párhuzam erősen sántit; Iphigeneia-t a tudtán kívül feláldozták Artemisznek az apja hülyesége miatt - Jessie apja a legszimpatikusabb, legnormálisabb szereplő, így pláne hülyén mutat ez -, és szerencsétlent azzal csalták Auliszba, hogy férjhez adják Akhilleuszhoz. A Jézusra való utalás, mármint ennek a szándéka sokkal helytállóbb.
- Megtámadja a saját apját egy üvegdarabbal, és meg is sebesíti, ez nálam teljesen kivágta az érzelmi biztosítékot;
- PuPilla a saját postjában orvosi és fordítási hibákat feszeget, nekem a "facér" és a "brancs" szavak ugrottak ki nagyon a szövegből, ezeket nem használja egy mai tizenéves.
Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Fordította: Béresi Csilla
Ár: 2990 Ft
Az írónő honlapja
Még mindig nem tudom, mit gondoljak erről a könyvről. Jelenleg úgy érzem, nem rossz, de néhány helyen sántít a történet és Charlotte Simmons óta nem idegesített fel ennyire egy szereplő.
A (valószínűleg nem túl távoli) jövőben játszódó történetben bioterroristák a Föld teljes lakosságát megfertőzik az AHS nevű betegséggel, ami életveszélyt jelent a teherbe eső nőkre, ezért veszélybe kerül az emberiség sorsa. Az általánossá váló világvége-hangulatban sokan öngyilkosok lesznek, lányokat, gyerekeket rabolnak el, mindennaposak a konfliktusok, a tüntetések, és természetesen mindenki hibáztat valakit mindenért, a környezetszennyezéstől az AHS-ig, ráadásul teljesen normális, ha márciusban tél van. Ebben a világban - ahol az emberek minden borzalom ellenére megpróbálják fenntartani a normális életüket, ahogy ezt mindig is tették - él Jessie Lamb, a beszédes nevű tinédzser lány, aki a szülei és az olvasók legnagyobb szerencsétlenségére most éli a lázongó korszakát.
Jessie, a többi kamaszhoz hasonlóan, dühös, úgy érzi, az előző nemzedék a felelőtlenségével ellopta tőlük a jövőt és az ő hibájuk mindaz, ami történt. Valószínűleg természetes ebben az életkorban, hogy a szüleiket hibáztatják mindenért, és hogy azt érzik, ők mindent jobban csinálnának (még hogy nem háborúznának, aha!), de ennyire jól tudnak dirigálni ezek a kölykök, és olyan okosnak érzik magukat, miért nem képesek egy emberöltővel hátrébb tekinteni?
"A te életed valósága az én álmom."
Maradjunk inkább Jessie-nél. Fokozatosan alakul ki benne a döntése, azt hiszem, Jane Rogers - közte és a főhőse között 45 év a korkülönbség, hogy Jessie hiteles szereplő legyen, ifjúsági regényeket olvasott, állítása szerint Anne Frank tette rá a legnagyobb hatást - jól érzékeltette ezt a folyamatot és a lány lelkivilágát, érzéseit. Olyannyira, hogy legszívesebben szájon vágnám ezt a csajt. Jessie, te komolyan ilyen hülye vagy? Azt hiszed, a nagyságos szilvalekvárodban nincs mesterséges adalékanyag, mint a pizzában? Hogy a krumplihéjak szelektálásával megváltoztatod a világot? Vagy azzal, hogy megöleted magad?
Nem, Jessie szerintem nem hős, csak egy fiatal idealista, aki annyira tehetetlennek érzi magát a kialakult helyzet miatt, hogy úgy dönt, muszáj megtennie ezt a lépést - de tette következményeit nem fogja fel. Az tetszett, hogy Jessie bevallja, elege van a szüleiből (szintén életkori tartozék, hogy gyerekesnek meg hülyének nézi őket, de ettől függetlenül Jessie megkapja tőlem a harmadik taslit, mert a szülei egyáltalán nem hülyék), egyszer pedig megrohanja az érzés, hogy vágóhídra terelt birka, tehát nem magasztos hősnek próbálja beállítani magát. De annyira irritált ez a lány, annyira nem tudtam azonosulni vele, hogy bevallom, nem érdekel, mi történt vele, hidegen hagy, hogyan végződik a történet.
Egy másik szereplő viszont sokkal közelebb került hozzám. Ő Rosa, aki szintén részt vesz az embrió-programban. Erősen festi magát, gótnak öltözik, az osztály ribancának tartják, aki állítólag drogozik, mégis jobban meghatott a története, mint a betonfejű, szemellenzős Jessie-é. Miért? Mert esetlen, és annyira emberi, hogy már fáj. Tulajdonképpen egy szerencsétlen gyerek, akin mindenki - akarva vagy akaratlanul - taszított egyet, hogy még lejjebb csússzon a lejtőn. A programba a vélt értéktelensége miatt jelentkezik és úgy zabálja a hirtelen felé forduló pozitív figyelmet, hogy sokkal szimpatikusabbá válik a főszereplőnél. És neki tudjuk, mi lesz a sorsa. Jane Rogers akaratán kívül (?) előrébb léptetett egy szereplőt. Dehogyis, direkt állítja ellentétbe a két lányt. Az írónő nem buta, úgy játszik az olvasók érzéseivel (meg az idegeikkel), hogy öröm nézni.
Azt hiszem, ez a könyv nem rossz, sőt. Hogy nekem jó volt-e, azt nem tudom, de impulzív, elgondolkodtató, sokáig rágnivaló kérdéseket feszeget.
Ui.: ha valakit érdekel egy hasonló témájú disztópia, olvassa el Margaret Atwoodtól A szolgálólány meséjét, meg persze ott van P. D. Jamestől a The Children of Men (csoda, hogy nem adták ki magyarul), utóbbit Jane Rogers maga is olvasta.
SPOILERes, rágnivaló kérdések és vélt logikátlanságok:
- Jessie azt mondja, ha nem esik teherbe, folytatja az életét, mert ez a sors jelzése - ez szöges ellentétben áll a gondolkodása eddigi menetével;
- Nem értem, a juhok felhasználása miért perverz gondolat, amikor a saját féltestvérét ültetik be a méhébe;
- A döntésével érzelmileg tönkreteszi a szüleit, és azzal próbálja kárpótolni őket, hogy azt akarja, ők neveljék fel a gyerekét (aki egyben a féltestvére). Szupi, Jessie, komolyan, a szimpla klónozás jobb ötlet lett volna;
- Hogyhogy nem kell ehhez beleegyező nyilatkozat, az Egyesült Államokban, ahol az alkoholfogyasztást is a 21 éves korhoz kötik?;
- Ez a 16 éves korhatár nekem nagyon hatásvadász, az írónő nem tudta megetetni velem, hogy tényleg ez a legideálisabb kor. Nem vagyok orvos, de nem hiszem, hogy például egy 18 éves lány sokkal rosszabbul viselné ezt a betegséget, mint egy két évvel fiatalabb;
- Jessie-t kirabolják, az iPodját is elveszik, később mégis arról olvasunk, hogy zenét hallgat rajta;
- Az Iphigeneia-párhuzam erősen sántit; Iphigeneia-t a tudtán kívül feláldozták Artemisznek az apja hülyesége miatt - Jessie apja a legszimpatikusabb, legnormálisabb szereplő, így pláne hülyén mutat ez -, és szerencsétlent azzal csalták Auliszba, hogy férjhez adják Akhilleuszhoz. A Jézusra való utalás, mármint ennek a szándéka sokkal helytállóbb.
- Megtámadja a saját apját egy üvegdarabbal, és meg is sebesíti, ez nálam teljesen kivágta az érzelmi biztosítékot;
- PuPilla a saját postjában orvosi és fordítási hibákat feszeget, nekem a "facér" és a "brancs" szavak ugrottak ki nagyon a szövegből, ezeket nem használja egy mai tizenéves.
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Fordította: Béresi Csilla
Ár: 2990 Ft
Az írónő honlapja
Hú, nagyon jó poszt lett, most hogy így belegondolok, én nem is kritizáltam meg kellőképpen, pedig egyetértek a te főbbb pontjaiddal is. Érdekes, hogy engem is mégis megmozgatott, pedig idegesített is ugyanakkor, főleg Jessie.
VálaszTörlésNem tudom valójában mit akart Rosával a szerző, de vagy tényleg nagyon okos, és úgy van, ahogy gondolod, vagy igazából csak mi próbáljuk ezt belelátni. Engem Rosa sem hatott meg, de én eq nuku tudok lenni ha hülyékkel állok szemben :D
SPOILER lehet.
Nagyon durva ez az egész szülők ellen fordulás, mintha ők nem ugyanazt csinálnák, csak közben valóban krumplihéjat szelektálnak...
Nem tudom, nekem valahogy bevette a lelkem ezt a 16 éves az ideális életkor, mert végülis ki tudja hogy milyen struktúrájú vírusról van szó, lehet hogy valóban perdöntő néhány év - ha már kitalált a vírus, végülis megadtam neki azt a szabadságot, hogy a körülmények is kitaláltak legyenek. :) ennél sokkalta gázabb a beleegyezési nyilatkozat hiánya... Ezen én is fennakadtam, hogy mégis hogy. Mert akkora káosz azért nincs, hogy eltörlődtek volna már a szociális és társadalmi szabályok és normák.
Féltestvér wáh. Amikor elolvastam azt a mondatot, hogy házon belül megoldják, felfordult a gyomrom... hjaj. És majd örüljenek a szülei hogy kapnak helyette egy gyereket, aki tényleg félig az övék. háááááát. Sántít nagyon.
Az elején tetszett igazán a könyv, mielőtt rájöttem hogy Jessie mennyire buta tyúk és önző. :(
Ja és az iPodot én is észrevettem XD Gondoltam is rá, na milyen jól megy, máris vett egy újat, hisz az előbb lopátk el :D
Ezt jó volt olvasni :)
VálaszTörlésNekem nagyon beütött a könyv, de egész másért - lehet hogy a szerző frászt kapna az értelmezésemtől (lásd a blogon), de ki tudja (halovány fogggalmam sincs, mi lehetett Jane Rogers szándéka a regénnyel).
Érdekes módon, bár idegesített Jessie, annyira izgatott a mondanivaló, hogy nem törődtem vele, Rosa meg nekem amolyan töltelékszereplő volt, sok vizet nem mozgatott (mondjuk ha jól belegondolok, egy szereplő sem). S hogy őszinte legyek, a gondolatisága mellett annyira eltörpül a cselekmény, hogy nem nagyon érdekelt, mi lesz Jessie sorsa.
Az mondjuk vicces volt, hogy szinte kerestem a Pupilla által felsorolt fordítási bakikat, de szerencsére vitt magával annyira a szöveg, hogy nem tűntek fel :)
Szerintem egyébként zseniális könyv, részemről kiváló csere volt ;)
Köszi, bár utólag rájöttem, hogy Jessie apját kihagytam, mármint azt, hogy elég képmutató. És én mégis bírtam, eh.
VálaszTörlésRosát nem nevezném hülyének, ha az egész addigi élete olyan volt, mint amennyit megismerünk belőle, akkor nem csoda, hogy így viselkedik.
SPOILER lehet
Szerintem Rogers ennyire nem gondolt bele, csak a kamaszkorral kötötte össze a vírust.
Etikus ez a házon belüli megoldás? Nem kicsi stressz lehet, hogy mittomén 50 gyerek apja az ott dolgozó pasi:D
Ilweran: pont most olvastam a postod:)
VálaszTörlésNekem tetszik az értelmezésed, annyi mindent bele lehet látni ebbe a könyvbe, annyiféle módon lehet magyarázni... Szerintem ez tudatos Jane Rogers részéről, valószínűleg pont azt akarta, hogy az emberek elgondolkodjanak a regényén, ne feketén-fehéren ítéljék meg.
Rosára csak úgy értettem a hülyét, ahogy a többiekre a döntés miatt, meg hogy ilyenkor nagyon nulla tudok lenni érzelmileg nem hat meg a dolog, ha én magam hülyeségnek vélem, amit csinálnak :S
VálaszTörlésAzt egyébként biztos elérte Rogers, hogy agyaljunk a könyvén, és ez mindenképpen jó. :)
Ilweran, örülj neki, hogy nem zavart a fordítás :)))
SPOILER!
Frászt etikus :D meg ahogy mondták, azért genetikailag is jól behatárolták magukat, hiába a színkódok stb. Látszik nekem az eü része ragadta meg jobban a figyelmemet :D
PuPilla: ja, hogy úgy.:) De én még az ő esetében ezt is meg tudom érteni, szerencsétlen most az egyszer értékesnek érzi magát.
VálaszTörlésSPOILER
De ők, mint orvosok, hogy nem gondoltak bele ebbe?:o
Persze, értem a Rosa-elképzelésed. Érdekes, hogy engem annyira ő (se) fogott meg.
VálaszTörlésSPOILER
Dehogynem, ezért is vannak a színkódok, de csak valami minimális porhintés van erről, nyilván nem erre akartak ráfókuszálni. Sok mindenben megbotolhatott volna az egész az etikai kérdésektől kezdve az egész nincsen beleegyezési nyilatkozat mizérián át, mégsem botlik. :)
Persze ugyanakkor: mit csinálsz ha ez van vagy ez van, nincs más egészséges sejt-állomány? :D