Hash és Hem

"Lehet, hogy túlságosan részeg vagyok ahhoz, hogy megítéljem, de talán van magában valami."

Paula McLain: A párizsi feleség

Persze nálam is, ahogy sokaknál - még az írónőnél is -, minden a Vándorünneppel kezdődött, ezzel a kenyér-és esőillatú, bohém Párizs szimfóniával. Magával ragadott a hangulata, a könnyedsége. Azt hiszem, álmodozás közben mindenki hasonlónak képzeli el párizsi kiruccanását.
Lehet, hogy utólag tévesen látom, de emlékeim szerint az élet gyakorlati nehézségei erősen hiányoznak a könyvből - a lakás nyirkos, alatta mulató zajong, a pénz kevés, a ruhák legjobb esetben ódivatúak, rosszabb esetben kopottasak, szakadtak.
Igen, így csak egy férfi írhatta meg a Párizsban töltött időszakot.

Hemingway huszonegy, Hadley Richardson 28 éves, amikor 1920-ban, Chicagóban megismerkednek. Én úgy láttam, mindketten traumát átélt, partra szakadt emberek, akik várnak valamire, valakire, aki az Utána életük kezdeti origója lesz. Hemingway még elképesztően fiatal, amikor az első világháborúban mentősként szolgál. Olaszországban repeszek szaggatják szét a lábát, de a sérülése ellenére biztonságos helyre vonszol egy másik katonát, tettéért kitüntetik.
Hadley Elizabeth Richardson egy súlyos gyerekkori sérülésen, három (szeretett) személy elvesztésén van túl. Úgy érzi, az élet elrohan mellette, ő megrekedt egy ponton és képtelen tovább lépni, mintha üveg mögül szemlélné a világot. Ernest viszont ezer fokon ég, vad, szilaj, kergeti az álmát - hiszen ő maga a legnagyobb író, akit ismer -, miközben menekül a haláltól, ami úgy ég a homlokán, mint egy fekete stigma, és ami, jól tudja, egyszer pontot tesz az élete végére.

"Könnyű léptű ifjú volt egy görög vázáról, aki az igazságot és a szépséget kergette."

A fene se tudja, mi vonzza ezt a két ellentétes embert egymáshoz. Találkoznak és megpillantanak a másikban valamit - a biztonságot, a szabadulást? A kaland elkezdődik.
És minden kalandnak megvannak a sötét pillanatai.
A párizsi feleség a Vándorünnep női tükre. Ha csupán a tényeket nézzük, akkor is elképesztő, mennyire más

Hadley esküvői ruhában (1921)

a feleség szemszöge, mennyire mást tart fontosnak. Nyilván nem kevés fikciót tartalmaz a regény, de tetszett, mennyire emberiek Hadley gondolatai, aki a művészfeleség kényelmetlen, szűkös szerepébe kényszerül. Megbízhat-e ebben a link alakban, kockára tegye-e e a kevés lelki békéjét? Hemingway "gyönyörűen összegyűrt leveleket" irkál "Hash-nek", akit (elvileg) kezdetben csupán barátnak tekintett. A megcsontosodott, viktoriánus értékrend ekkor van változóban, a szesztilalom ellenére patakokban folyik az ital (jézusom, hogy ezek mennyit ittak!), mindenki ujjong, hogy túlélte a háborút, mindenki szorong, hogy milyen élet vár rájuk. Hadley-nek a saját kétségei és a bizonytalan értékrend mellett az... öntudatosságával is meg kell küzdenie; a nők immár nem csupán feleségek és anyák, hanem sikkes, dolgozó nők, akik büszkék a függetlenségükre. És Hadley-nek semmije nincs a férjén, annak művészetén, és később a gyerekükön kívül, csak a félig komolyan űzött zongorázás, ám egyetlen koncertje is meghiúsul a házassága miatt. Mindig ijesztőnek találtam a művészházasságokat, ahol az egyik fél zsenialitása uralkodik és minden ennek rendelődik alá, nem enged teret önállóságnak, családnak, gyakorlatilag semminek.

"- Mi a véleménye Pound elméletéről, a szimbolizmusról? - tette fel a kérdést Ernest Steinnek. - Tudja, hogy a sólyom mindenekelőtt legyen sólyom.- Ez elég nyilvánvaló, nem? - felelte Stein. - Egy sólyom mindig sólyom, kivéve, ha - itt felvonta egyik vastag szemöldökét, és titokzatos mosoly jelent meg az ajkán -, kivéve, ha a sólyom egy káposzta.- Micsoda? - kérdezte Ernest vigyorogva, vidáman és láthatólag elképedten.- Hát ez az - felelte Gertrude."

Szerettem a könyv őszinteségét. Híres-hírhedt szerelmek árnyoldalait ritkán ábrázolják, a Vándorünnepben sincs szó termékenységi naplóról - mondjuk, azt se tudom felfogni, hogyhogy nem tudja egy nő észben tartani a ciklusát és miért a férje figyel erre -, féltékenységről, szerelmi háromszögről, a változó tagokból áll társaságról, amely mélységesen unatkozik és retteg az élettől. Igen, rettegnek és fogalmuk sincs, mihez kezdjenek. Isznak, utaznak, partikat adnak, isznak, veszekednek, egymásba szeretnek, isznak, hergelik és vérig sértik egymást, isznak, majd ezt megírják. Nincs biztos pont az életükben, minden esetleges - és Hadley a biztos pont iránti vágyával lóg ki a sorból. Annyira szomorú. Nem tudom, hogy Hadley-nek tényleg erre volt-e szüksége, pár évnyi érzelmi hullámvasútra - de, istenbizony, megnyugtatott a későbbi életének alakulása, megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Így már más.

Finom, érzékeny, nagyon női írás, nagyon szerettem olvasni (és nem nyálas, romantikus könyv). Külön érdekessége, hogy feminin szempont ide vagy oda, masszívan árasztja a Vándorünnep hangulatát.

Ui.: Hemingway egy naaagy... izé. Az. Nem emlékszem, melyik író mondta rá, hogy nem hisz abban, amit ír, ez a könyvben lefestett jellemére nagyon igaz. Magabiztosnak, hányavetinek színészkedi magát, holott borzasztóan fél és olyan görcsös elszántsággal dolgozik, hogy majd' átszakítja a papírt. Látszólag megveti az öntudatos, gyönyörű nőket. Valójában fél tőlük, mert elfújják a saját önbizalomlégvárát, ami egyenesen visszavezethető a mindenek felett uralkodó édesanyjára.

Eredeti cím: The Paris Wife
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012
Fordította: Csonka Ágnes
Ár: 3000 Ft