"No és mi van a lélekkel és a szabad akarattal?"

"- Mondd csak, barátocskám, az a láma, na, szóval a mongol köpenyes buddhista szerzetes, a bonc, aki meglátogatott, nem keresett többet?
A szállodai alkalmazott arcán széles mosoly terült szét.
- Ugyan, méltóságos úr - mondta lelkesen. - Dehogyis kereste. Tegnap úgy el méltóztatta döngetni azzal a képpel, hogy most aligha jön egyhamar.
- Képpel? - ráncolta a homlokát T.
- Amit ő maga hozott az uraságnak. Szakállas férfi volt rája pingálva. Hű, mennyire feldühítette a méltóságos urat az a boncmester vagy micsoda! Fél versztán át kergette a Nyevszkijen. Egyre azt kiabálta, »vigyázat!«, és közbe durr, durr a fösménnyel..."

Viktor Pelevin: T

Hihihihiiii!! Bocsánat, csak kiröhögöm magam a képen, amint Lev Nyikolajevics Tolsztoj, a Háború és béke és az Anna Karenina világirodalmi remekek szerzője Dosztojevszij portréjával csépel egy lámát, miközben a Nyevszij proszpekten üldözi. Még képzavarnak is pazar.
Pelevin az olvasói látásom perifériáján mozgott, egészen addig, amíg el nem olvastam az Anna Kareninát, aztán a Szofja Tolsztaja életét. Utóbbi menthetetlenül létrehozott egy "olvasásláncot", amely a Nyár Badenben c. könyvben, valamint Dosztojevszkijben folytatódik - és amelynek a T is része.

Pelevin végtelenül bizarr, akciódús, bájosan kusza és magabiztos filozófiai kavalkáddal tűzdelt világában tulajdonképpen nem is Tolsztoj a főszereplő, hanem egy alteregófélesége, T. Nem kell félni, reggeli gimnasztika gyanánt szépen szánt az ekéjével Jasznaja Poljanában, a cipészkellékek a kaptafával a dolgozószoba ablaka alatt pihennek - de közben ő a nép megmentője, a gyengék gyámolítója és természetesen a nők bálványa, egy originál szuperhős, aki szembeszáll a gonosszal és győz ott is, ahol a hivatalos közegek már tehetetlenek. A hármas ügyosztály által Vasszakállnak nevezett lázadó személy a saját maga által kidolgozott harcművészettel (jellemző, ha van saját eszmerendszere, miért is ne) védekezik az ellenséggel szemben.

"»A városok az órára hasonlítanak - gondolta T. - csak nem mérik, hanem termelik az időt. És minden nagyváros a maga külön idejét hozza létre, melyet csak a benne élők ismernek. Reggelente az emberek, mint a fogaskerekek, összeakadnak, és kirángatják egymás odúikból, és mindegyik fogaskerék a saját helyén forog, amíg teljesen el nem kopik, és szentül hisz benne, hogy a boldogság felé halad ily módon Senki nem tudja, ki húzza fel a rugót De amikor az eltörik, a város azonnal romhalmazzá változik, és tódulnak az emberek mindenhonnan, hogy megnézzék ezeket a romokat, s ők mindannyian egészen más órák szerint élnek. Athén ideje, Róma ideje - hol van már? Pétervár viszont még ketyeg - reggel hat óra van. Hogyan is írja a fiatalság - "Hát jó, ideje munkához látni, ősi dolgunkat folytatni kell."«"

A regény filmszerű, izgi akciójelenettel kezdődik és a későbbiekben sem szűkölködik benne. Hosszas, különféle forrásokból mixelt, filozofikus eszmefuttatások váltakoznak velük, miközben Pelevin a mai, kifacsarodott bizniszseftelést és a profit által táncoltatott alkotást karikírozza, és mintha kicsit az olvasót is megcsipkedné. Legalábbis én így éreztem, de lehet, hogy egy okosabb ember egy tapasztalt Pelevin-olvasó másként vélekedne. Eszembe jutott, hogy tavaly mennyivel könnyebb és szórakoztatóbb volt Ulickaját olvasni, mint négy évvel ezelőtt - lehet, hogy ezzel az őrült orosz fickóval is így járok, hacsak nem indulok hanyatlásnak, minek eredményeként cuppogó, rózsaszín könyveket fogok olvasni.
Jé, ez a post még ilyen rövid? Sebaj, felturbózzuk néhány idézettel, esetleg beleírhatom azt a pikáns intermezzót, amikor egy ló (akit Frufrunak hívnak!) bíborszínű varázslószemével arra biztatja T.-t, hogy csapja le a... megvan, csapja le a "büdös jacutkát", később pedig latin közmondást és nyelvtant magyaráz neki.
Azért ennek a pasinak is pokol lehet a fejében lenni, nemcsak Sheldon Cooperében.
És még ott van Dosztojevszkij, aki egy karácsonyfa fedezékéből holt lelkeket lövöldöz a szentatyaszemüveg segítségével, a lelkeket kiszopja és egy lopótökbe gyűjti, a sugárzás ellen pedig rendszeres vodka-és kolbászfogyasztás ajánlott. (Jaj, de megkívántam a kolbászt! Puha, fehér kenyérrel, újhagymával, sajttal, óhhh!)
Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, de nagyon élveztem. Őrült szellemi száguldás, labirintusban való nyargalás, intertext mozaikokkal. És még azt is megtanultam, mi a taburett.

Ui.: túléltem Austert, tavaly olvastam Murakamit, most Pelevint, és még tetszettek is, még ha kicsit keresztbe is állították az agyam. Idén jön David Mitchell. Lefekszem az összes posztmodern eszelős gondolataival.

Eredeti cím: t
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: M. Nagy Milós
Ár: 3400 Ft