Joanne Harrisnek két arca van, illetve én kettőt ismerek, két íróit. Az egyik finoman nőies, rafináltan boszorkányos, fahéjillatú "háztáji mágiával", ez a Joanne Harris írta például a Csokoládét. A másik arca egészen más; sötét, hidegen csillogó intelligencia, játékosság és némi kegyetlenség jellemzi, az ő műve a Kékszeműfiú, valamint az Urak és játékosok.
Ha jól emlékszem, tavaly olvastam a Kékszeműfiút, ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, lenyűgözött. Vagy seggre ejtett. Megvan benne a Csokoládé-Harris szenzualitása, de sokkal zordabb (abszolút nem nőies) formában, emellett zseniális, többszintű, labirintusos, szó szerint színes-szagos, játékos. Játszik az olvasóval, a narratívával, a szereplőkkel, úgy bánik a szavakkal, mintha kártyalapok lennének, kicsit megkeveri őket, és homlokegyenest más kombinációt hoz össze, mint az előző. Azért előzte meg az Urak és játékosok a többi olvasatlan Harrisemet, mert állítólag ez is Dark Harris műve. Izgatottan vágytam erre a különös olvasmányélményre, azt akartam, hogy megint ámulatba ejtsen és magához kösse a gondolataim. Ezt a könyv maradéktalanul megtette, de nem úgy, ahogy a nagy testvére.
Az első felét egy délután és este alatt olvastam el. Észre sem vettem, mennyit haladtam. Csak ültem a kanapén, lógáztam a lábam és olvastam - tudjátok, ilyenkor mi történik: a külvilág számára úgy tűnik, az illető csak olvas, de áttételesen átkerül egy másik világba. Én a St. Oswald ősz-, por-, kréta-és tankönyvszagú világában jártam, Roy Straitley mellett ültem a harangtoronyban, és rettenetesen kívántam a tejes, cukros teát, pedig soha nem ittam így. Egy kicsit én is tanár, diák voltam az elit fiúgimnáziumban, holott mindig utáltam az iskolát és egy pillanatig nem akartam tanítani.
"Közben az igazgató folytatja a zoknihadjáratot. A hétfői iskolai gyűlést szinte kizárólag ez a téma töltötte ki, aminek eredményeként azóta szinte az összes az összes fiú a legvadabb zokniját veszi fel az iskolába, és olykor élénk színű zoknitartóval is fűszerezik a dolgot.Eddig a következőket számoltam össze: egy Bugs Bunny, három Bart Simpson, egy South Park, négy Beavis és Butthead, Allen-Jones esetében pedig egy szemkápráztató rózsaszín zokni, amire a Powerpuff lányokat hímezték flitterrel. Nagy szerencse, hogy már nem olyan éles a látásom és sosem veszem észre az ilyesmit."Harris ismét megvezeti az olvasót, persze az orránál fogva, olyan okosan és elegánsan, hogy tanítani lehetne. De én már jártam hozzá egyszer (meg is buktam), és nem engedtem, hogy átverjen. Roppant büszke voltam magamra, amiért rájöttem erre-arra. (Szándékosan fogalmazok így, mert azt szeretném, hogy ha olvassátok a regényt, lepődjetek meg.) Ettől függetlenül csuda furfangos történet, a nagy tűzijáték mellett számos kisebb petárdával - én még gyártottam is egyet pluszba -, de pont azért, mert a Kékszeműfiú volt az első megmérettetésem, nem esett le az állam a földig. Ahhoz képest ez jóval egyszerűbb, kevésbé beteges történet.
Tudom, hogy minden pozitív szó ellenére úgy tűnik, csalódtam a regényben, pedig nem. Másra számítottam, de annyira magába szippantott a St. Oswald "úri rozzantsága", a tanári szoba intrikái, összeesküvései, az iskola hagyománya, az iránta érzett áhítat, hogy nosztalgiát éreztem iránta, esküszöm. A St. Oswald nem létezik, én nem malbry-i tanár vagyok, de Harris olyan jól megragadta azt, ami olyan régóta fenn tartja ezt az iskolát - ami "folyton vagy a tragédia, vagy a bohózat küszöbén tántorog" -, hogy teljesen átitatódtam az érzéssel.
Igen, nagyon ügyes vagyok, meg is kívántam az Ötnegyed narancsot és a Csokoládés barackot.
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2006
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Ár: 2780 Ft
Az írónő honlapja
Nem olvastad még az Ötnegyed narancsot?? Nekem az a kedvenc Harrisem, szóval irgum-burgum, nyomás olvasni. :))
VálaszTörlésDe vártam már, hogy mit írsz róla! Örülök, hogy tetszett, engem meglepett, de én még nem edződtem a Kékszeműfiún, szóval nem derült ki számomra a csavar. Egyébként én is rettentően imádtam a St. Oswald-hangulatot, meg a tanárok jellemzését, tényleg olyan volt, mintha testközelbe hozott volna számomra is - aki egy szimpla középsuliba járt - egy elit magániskolát :)
VálaszTörlésIdén akkor végre már a Kékszeműt is sorra kerítem, ha az még furfangosabb, akkor biztos nem fogok csalódni!
Jaj de örülök :) a két kedvenc Harris-regényem közül az egyik. A másik a Narancs, azt is ugyanez a sötét Harris írta. (Érdekes módon én a Kékszeműfiút félbehagytam, valamiért megfeküdte a gyomrom.)
VálaszTörlésNa, jó tudni hogy akkor elvileg én is jó sorrendben fogom olvasni őket, és előbb az Urak aztán a Kékszemű. :)) Jó a poszt nagyon, kedvet kaptam a poros, ódon iskolához és az elegáns porceláncsészéből teázáshoz, tejjel :) (én amúgy néha meggárgyulok, és öntök bele tejet amúgy is :D)
VálaszTörlésÉrdekes, nekem az Ötnegyed narancs nem maradt meg igazán emlékezetesnek, sőt, mintha untam volna.
Nita: állandóan le vagyok tolva, mi ez a bánásmód?:)
VálaszTörléscinnamon: remélem, hogy idén sorra kerül nálam a Narancs.
(Oh, ne bánd. Nekem is második nekifutásra ment tkp., mert amikor először beleolvastam, nagyon furának tűnt pár oldal után. Vannak olyan könyvek, amiknek "érniük" kell.)
PuPilla: köszi.:) nagyon kíváncsi vagyok, mit fogsz róla írni.
Én utálom a tejet, brrr. Jó úgy a tea?:)
Nna, majd meglátom, nekem hogy fog tetszeni... Én az Aludj, kislány-t hagytam félbe, azóta se nyúltam hozzá. Meg a Rúnajelek se nagyon akaródzik.
Ennek is örülök :)
VálaszTörlésGyorsan meg kellett néznem, már öt éve, hogy olvastam ezt a könyvét, nekem ez volt az első "nem-csokoládé-típusú" tőle, és úgy nagyon szíven ütött, hogy jé, ilyet is tud...
Kékszeműfiú után mondjuk elhiszem, hogy más. Továbbra is úgy gondolom, ez a két legjobb könyve, bár tény, az Ötnegyed narancs se rossz, de az nem kapott el annyira.
Rúnajeleket olvass bátran, plusz egy Harris-személyiség :)
Ja, egyébként nevessetek ki, de én nem merem elolvasni a Csokoládé-folytatásokat, annyira egyben van az a könyv, félek, hogy csak ront rajta :)
VálaszTörlésBy the way, a tea angolosan az igazi, erős fekete tea, kis cukor, tej/tejszín :) Nyami :)
(Gail Carrigerrel jó barátok lennénk, bár talán mégse, mert én a kávét is szeretem... ajjaj)
Engem is szügyön talált.:)
VálaszTörlésOké, értettem.:))
Nekem nagyon bejött a Csokoládécipő, félig-meddig Dark Harris, és az egyik szereplőt ismerősnek találnád.
Huhh.:)) Én már üresen iszom a teát.
Am, nekem ízlik tejjel is, olyan kis lágy lesz, de én mondjuk simán is szeretem a tejet. :)
VálaszTörlésRúnajelek és a folytatása is várólistás, meg az Aludj kislány is. :) a legrosszabb amit tőle olvastam eddig, az Evil Seed volt, vámpíros, és az első regénye, magyarul nem adták ki. Na az elég kezdetleges, de amúgy szerintem nem nagyon lehet Harrissel mellélőni :)
Óóó, Ilweran pedig a Csokoládécipő aaaaannyira jó, még sokkal jobb, mint a Csokoládé maga :) de megértelek, én a harmadik részét halogatom, de én meg pont a második nyújtotta élmény miatt. :)
VálaszTörlésPilla: na, majd egyszer kipróbálom.:) Túléltem a porcukros pirítóst is:D
VálaszTörlésÉn is halogatom a Csokoládé harmadik részét.:D
Visszatértem most a bejegyzésedhez, és kicsit büszke vagyok, hogy januárban emlegettük, és kaptam kedvet, és sikerült is idén beiktatnom :) (ez nálam nem jellemző, de már várólistacsökkentős is volt) :)
VálaszTörlésSzerinted várjak még a Kékszeműfiúval? ha rögtön utána olvasom, azt is ki fogom találni?
Remek egy könyv, tényleg, akkor is ha kitaláltuk a fordulatokat. Te még milyen petárdát adtál hozzá? Megírhatod priviben is :)
Szerintem várj vele egy kicsit, elég hasonló a hangulata. Kicsit bonyolultabb, Harris több szinten játszik abban a könyvben, de én azt olvastam először, utána az Urakat. A tiéd jobb sorrend lesz.:)
VálaszTörlésOké, megírom a petárdát.:)
Örülök, hogy elolvastad, és hogy haladsz a Vcs-sel.:) Nekem most megfeneklett.