Januári zárás

Örömmel - és, nem tagadom, némileg kárörvendve - jelentem be, hogy sikerült megismételni a tavalyi bravúrt, azaz januárban egy darab könyvet sem szereztem be. Februárban már nemigen leszek ilyen ügyes, mert kínomban már a küszöböt rágom Card Bűvöletéért, még ha Dominik azt is írta, hogy én nem rendelhetek, mert nem vagyok benne a DV-s levelezésben.:D

Olvasnom annál többet sikerült, szám szerint tizenkét könyvet. Senki ne köpje a kávét/teát/egyebet a monitorra, mindjárt mutatom, hogy hoztam össze:
    
    
 
Éluard verseit még tavaly kezdtem el, de verseket igen nyugodt tempóban olvasok, úgyhogy átcsúszott idénre, és hát mi a fenének siessek. A T kétségkívül komfortzónából kicsalogató, és egyúttal roppant élvezetes kaland volt (éljenek a macskák!). A szoba sokkal jobb könyv, mint vártam, izgi és kicsit nyomasztó. Az akasztott rókák erdeje is meglepett - nem depresszív, érfelvágós történet, ahogy a cím és a borító alapján számítani lehetne rá (éljenek a rókák!). A párizsi feleség könnyedsége ellenére szerintem alapos munka, imádtam olvasni, Pöfivel rá vagyunk kattanva a hasonló regényekre.
Az első angol olvasmányom is megvolt idén - egy pár oldalas mese formájában, ez volt a The Rose of Fire. Azt hiszem, még szoktatnom kell magam ahhoz a gondolathoz, hogy kedvenc szerzőktől is olvashatok angolul, a parafaktort még nem sikerült kiiktatnom. A Trabantfejű Nő az idei első magyar olvasmányom, ráadásul vers és kortárs, ebből is idéztem pár darabot. Az Éjszakai Cirkusz személyében letudhattam az év első csalódását, remélem, nem sok követi. Annyira akartam szeretni, de ami nem megy, ne erőltessük, már Lenin is megmondta.
A Rém hangosan és irtó közel gyorsan olvasható, de a tempó kicsit megfeküdte a gyomromat, ezért utána küldtem Kate Morton könnyed történetét. A sátán kutyája amolyan klasszikféle, és a vonaton mindig Sherlock Holmes jut eszembe. A Fahrenheit 451-et ma fejeztem be, hát, khm, elismerem az érdemeit meg minden, de egyelőre nem lettem Bradbury-rajongó. Valószínűleg jövő héten lesz róla post, addigra a kövek is ideérnek, ha valaki dobálózni akar.

Ui.: ma megijedtem a könyvtárban az egyik teknőstől, mert büfizett vagy mit csinált.

A többiek:
Dóri
Diamant
Pöfivonat
Nikkincs