A tavaly olvasott Mozart és a kaméleonok olvasása közben valóságos katarzist éltem át, és egy új lelki társ-félére találtam Truman Capote személyében. Tegnap azt írtam, Márquez olyan, mintha nekem írna, Capote viszont olyan író, amilyen én lennék. Ez a kijelentés számomra is homályos érzeményekből és sejtésekből fakad, úgyhogy kéretik nem komolyan venni. A könyvekhez (és ritkábban, az írókhoz) fölöttébb érzelemdús viszony fűz, akaratlanul emlékek kapcsolódnak hozzájuk - ezért van az, hogy sok esetben hamarabb jut eszembe, hogy egy bizonyos esemény idején melyik könyvet olvastam, mint az, hogy pontosan mikor történt az adott dolog.
Amennyire közel került hozzám Capote a Mozarttal, annyira távol áll tőlem a Meghallgatott imák. Ja, azt kifelejtettem, hogy az Álom luxuskivitelbent már olvastam évekkel ezelőtt, úgyhogy rögtön a kötet felénél kezdtem az olvasást (és igencsak felvidultam, amikor rengeteg Mozart-idézet kezdhettem az olvasást). Úgy lenne az igazi, ha újra olvasnám az Álom luxuskivitelbent, de maga a történet nem nyűgözött le annyira, hogy újrázzak. Van egy kis bűntudatom miatta, de remélem, Capote megbocsát.
Ez a könyv volt az, amivel a Szerelem a kolera idejént "pihentettem". Nem is találhattam volna vele ellentétesebb könyvet, és, ha nem áll hozzám annyira közel az író stílusa, valószínűleg abszolút nem érdekelnek a könyv.
A Meghallgatott imák a nagyon amerikai, nagyon gazdag emberek hirtelen ellőtt lesifotója. Látszólag fikció, egy gyökértelen, vándoréletet folytató fiatal férfi, P.B. Jones meséli el ezeket a történeket, aki masszőrként és prostituáltként dolgozott, de író akart lenni, és azt gondolta magáról, hogy zseniális (mi sem természetesebb). Capote a művet nagyregénynek szánta, amivel a prousti polc magasságába emelkedhet, de - az előszó szerint, amelyet közeli barátja és szerkesztője, Joseph M. Fox írt - elkövetett egy nagy hibát: a megírt fejezeteket az Esquire folyóiratban publikálta. A hatás leírhatatlan volt; gazdag és befolyásos barátai elfordultak tőle és örökre megszakították vele a kapcsolatot. Capote többször hangoztatta, hogy nem érdekli a felháborodás, de minden jel arra utal, hogy ez csak a felszín volt - a kiadóval újabb és újabb szerződéseket kötött, de könyvet soha nem fejezte be. Több elmélet született a hiányzó fejezetekről - nekem az tetszik legjobban, miszerint Truman a Los Angeles-i Greyhound Buszpályaudvar egyik csomagmegőrzőjében tartotta a kéziratot, és a mai napig ott van valahol -, amelyek eddig nem került elő, és valószínűleg nem is fognak, mivel nem léteznek.
El tudom képzelni, hogy ezek a nyilvánosság elé tárt, elsuttogott vallomások mekkora sokkot okoztak a gazdáiknak, de engem hidegen hagytak. A könyv nagy részét a vonaton olvastam el, olyan nyílt elfogadással, amit csak a falra hány borsó (más néven a mosott sz**) típusú kimerültség eredményezhet. Belezuhantam a szavakba, fáradtan magamra húztam őket, mint egy takarót, azzal a felkiáltással, hogy hagyjanak békén. Mintha behúztam volna magam után egy ajtót. Néhány órára kiléptem a saját életemből, ezért a Meghallgatott imák, valahányszor eszembe jut vagy szembe jön velem, mindig a megkönnyebbülés érzését fogja magával hozni.
Egyedül Kate McCloud és Ann Hopkins története fogott meg, főleg az utóbbi. Nem tudom, Kate kicsoda a valóságban (és, bevallom, nem érdekel túlzottan), a jelleme alapján engem Daisy Buchananra emlékeztet; mindketten szép, igéző nők, de szükségük van valakire - ez a valaki általában egy inkompetens férfiszerűség -, akitől azt várják, hogy szilárd talajon tartsa őket. Ann Hopkinsnál előbújt a riporter Capote, úgy tud bűnügyekről tudósítani, hogy egyszerre tart izgalomban és tölt el borzalommal, olyan igazival, amikor azt gondolod, hogy képtelen vagy elhinni a történteket. A Mozart és a kaméleonokban is van egy elbeszélés (vagy kisregény?), ami egy rejtélyes esetről, ill. esetekről számol be. Itt ugyanez az iszonytató, mégis lenyűgöző érzés fogott el. Kíváncsi vagyok, milyen élmény lesz olvasni a Hidegvérrelt.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2008
Fordította: Bart István, Bartos Tibor
Ár: 2500
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése