Szöszmentén

1. Talán a no.1 perverzióm, hogy imádok sokáig metrózni és közben olvasni. Felszíni közlekedés nem játszik, mert akkor kibambulok az ablakon és figyelek, mikor kell leszállni. Nem, metróval még nem mentem túl egy megállót sem, a figyelmem 1%-a ennek van fenntartva.
2. A pasim közölte, hogy lúzer vagyok.:D Péntek este be voltam zsongva a Könyvfeszt miatt, és láttam magam előtt, ahogy lecsapok a Jane Eyre eredeti nyelven (egyik nagy projektem, hogy angolul olvassak, meg úgy általában foglalkozzam az angollal), és megjegyeztem, hogy milyen menő, ha valaki idegen nyelven olvas, hát még ha az két nyelv vagy több. Erre vicomte közölte, hogy az nem menő. Ill. nem számít annak a szó köznapi értelmében. Ja, hogy úgy! Ezzel tisztában vagyok. Képzelhetitek, ma mennyire voltam lúzer, amikor metrózás közben Virginia Woolf életrajzát olvastam.
Nemrég új edzőterembe váltottunk bérletet. Modernebbek a gépek, tágasabb, nem a föld alatt van, tehát még friss levegő is jut, az árak is kedvezőbbek. Egyetlen hátránya van.
Az emberek.
Rengeteg a kigyúrt faszi - nem tőlük buktam ki, számukra láthatatlan vagyok és ez nekem tökéletesen megfelel - és a plázacica. Nem tudom, ez a kaszt mennyire jár edzeni, de az öltöző (fényesen kivilágított, teljesen átlátható helyiség) agyonszolizott, sovány/vékony nőkkel volt tele. Nekem még a szemöldököm is valódi volt, hát még a természetes bőrszínem, ami a sápadt és a fehér közötti skálán helyezkedik el. Továbbá se műkörmöm, se kilométeresre húzott szempillám sincs. A régi helyen még a recepciósok is átlagosan néztek ki, ja, és normálisan viselkedtek, főleg egy fiatal nő, akinek csak szőkére volt festve a haja, egy sima fehér pólóban és melegítőnadrágban osztogatta mosolyogva a törölközőket és a szekrénykulcsokat. Anno, az első alkalom után - ami az egykori tesiórák megaláztatásai miatt nem volt a legjobb élményem - kedvesen megkérdezte, hogy elfáradtam-e.
Kicsit sokkot kaptam, na. Legközelebb viszem magammal a Mrs. Dallowayt vagy a Javításokat, ne csak nekem legyen átmeneti identitászavarom és rossz közérzetem.

3. Majdnem elfelejtettem, mit akartam írni a második harmadik pontba, annyira elmerültem az emlékekben. Szóval, átalakítottam a várólistám, kb. 100 könyvet letöröltem róla. Az évekig halogatott olvasásnak az is a hátrányai közé tartozik, ha kinövöm valamelyik könyvet, pl. bármennyire tetszett annakidején a Leány gyöngyfülbevalóval, azóta se nyitottam ki azt a másik három Tracy Chevalier-könyvet, amit hirtelen felbuzdulásból összevásároltam az antikváriumban. Utáltam nézni a 240 elemű listát, ami a saját olvasatlanjaimat tartalmazza. Helyettük felpakoltam négy könyvet, így csak azok maradtak rajta, amiket akár most is szívesen elkezdenék olvasni. (Tudom, ultralúzer vagyok.) Most meg az "Esetleg" polcomat porolom le, másfél nekifutás után 357 könyv van rajta. Tkp. az egészet kitörölhetném.:D Többségében olyan könyvek szerepelnek rajta, amik valamilyen szinten érdekelnek, de ha soha nem kerülnek sorra, akkor sem történik baj. Olyan kurva sok könyv van.
Update: kitöröltem. És másnap reggel is vidámsággal töltött el a tény.