Hihetetlenül szolid április

Sok izgalommal nem tudok szolgálni az áprilisi zárásban, mert a könyvfesztes postban bemutattam a zsákmányok kétharmadát, de íme:

   

A Vének háborújába annyira beleestem, mint ló a gödörbe, nem érdekelt engem a könyvtár meg a kölcsönkérés, beszereztem a folytatást. A The Keep a fesztivál 500 Ft-os belépőjéért cserébe vándorolt hozzám. Lehet, hogy szívni fogok vele, de nem lehetett otthagyni. Nem tudom, mikor kerül sorra, mert nemrég fejeztem be A szél árnyékát, úgyhogy a kísértettörténeteket egy kicsit hanyagolni fogom. A Virginia Woolf ajándék volt, már kb. a harmadánál tartok és nagyon tetszik.

Annyira örülök, hogy sikerült gatyába rázni az olvasásaimat és főleg a beszerzéseimet. Idén öt könyvnél járok, ebből kettőt már elolvastam és most nyűvöm a harmadikat. Tehát olyan könyveket szerzek be, amiket tényleg el akarok olvasni, és mondjuk nem hét év múlva.

Olvasni megint sokat sikerült, de ezekkel nem is olyan nagy kunszt.:)
     
   



A hónapot Serene új könyvével nyitottam, az ábrázolt világ tetszett, a főhősnő már kevésbé. Mr. Gwynnel nagyon nem találtunk egymásra, annyira, hogy még írni se volt kedvem róla. A Vének háborúja és a Szellemhadtest gatyába ráztak, annyira meglepően jólesett az első rész, hogy már most jó eséllyel pályázik az év meglepetése-címre. A titkos kert várólistacsökkentős olvasmány, kis cuki könyv. A királykisasszony, akinek nem volt birodalma egy nagyon helyes mesekönyv, gyönyörű, rokokóra hajazó rajzokkal, és még humora is van! A könyvtárban olvastuk el Nokedlivel, egyszer beszerzem a sorozat többi kötetével (Aranyhaj; A Szépség és a Szörnyeteg, és ősszel jön A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba) együtt. Az e havi embert próbáló olvasmányom a Mrs. Dalloway volt, fogalmam sincs, mit fogok róla írni. A szél árnyéka újraolvasás volt, az Ulickaja mesekönyv pedig közös esti olvasás vicomte-tal. Basszus, már megint el vagyok maradva egy rakás posttal, nem hiszem el...

A többiek:
Theodora
Horsegirl
katacita
Nita