A blog iskolás lesz

Ha jól emlékszem, 2006. július 24-én írtam az első (szörnyen béna) bejegyzésemet, úgyhogy, ha minden igaz, a blog ma ünnepli a hatodik születésnapját, természetesen könyvet veszek neki ajándékba;)

Boldog szülinapot, blog!

Most valami számbeli összesítőt kellene írnom, de a freeblog az istennek (és semmilyen káromkodás hatására) nem akar bejönni, tehát kénytelenek vagytok beérni a lamentálásommal.

Jaj, nincs kedvem nosztalgiázós bejegyzést írni - az a lényeg, hogy a blog, hiába létezik csupán a virtuális síkon, fontos szerepet tölt be az életemben, olyan, mintha mindig létezett volna:) Nagyon sok mindent adott nekem ez a kis oldal, rengeteget csiszolt az íráskészségemen, barátokat, könyveket hozott az életembe, olyan hobbit jelent ez számomra, amit képtelen vagyok megunni. Az összes többi szöszölésem - üvegfestés, ékszerkészítés, gyöngyfűzés, rajzolás, és újabban a sütés - ciklikusan van jelen a személyiségemben, hol előtérbe kerülnek egy időre, majd visszahúzódnak a félhomályba, a bloggal viszont álló nap tudnék mütyürkézni.

Egy nagy változás is történt az életünkben életében, átköltöztettem a blogspotra, pontosan csak áttettem a székhelyét, mert a sokezer postot és kommentet nem varázsoltam át, utóbbiakat nem is lehet, akkor pedig jó helyt vannak ott, nekem a hozzászólások a bejegyzések részét képezik. Nagyon szokatlan volt, hogy öt év után másfajta szerkesztő mered vissza rám a monitorról, de már megszoktam és ami a fő, megszerettem; egyszerű, gyors, profi, sok benne a lehetőség és remélhetőleg nem fog elszállni, állandóan lefagyni, mert semmitől nem leszek idegesebb, mint attól, hogy rányomok a mentésre, a képernyő elfeketedik és bájosan közli, hogy karbantartás van, a bejegyzésemet pedig cseszhetem. Grrr.

Sokan nem fogják elhinni, de ezt a blogot magamnak írom - a személyessel más volt a helyzet, ott társaságra és figyelemre vágytam -, nem a látogatottság, a kommentek vagy a recikönyvek motiválnak, még kevésbé a karrier, ha ezek valamelyike lenne a fő mozgatórugóm, rég ráuntam volna. Persze ez nem azt jelenti, hogy sírva tiltakozom a recikönyvek vagy a kommentek ellen, nagyon szeretem őket, de akkor is írtam, amikor a kutya nem nézett be hozzám, a recik pedig a fasorba se voltak. Ezeknél fontosabb hozadékának tartom, hogy sok ismerőst és néhány barátot is szereztem, bizonyítékul, hogy nem vagyok dilis, amiért sokat olvasok és még meg is írom a véleményem, habár ezt a mai napig kevesen tudják az IRL ismerőseim közül.

Khm, azt hiszem, én ezt befejeztem, úgyhogy... köszönöm, hogy meghallgattak, leeresztené valaki a függönyt, ha kérhetném?...

[Valójában nem 24-e van, hanem 19-e, ill. 20-a, hajnal 1 óra 44 perc, csoda, hogy már megint hülyeséget írok?!]

Ui.: tudom, hogy atomgiccses ez a kép, de mindig ezt rakom ki, és szerintem tulajdonképpen cuki...