"Neved csók lehunyt szememen..."

A Versek Blokhoz első darabja az, ami miatt megvettem a Szandi nagy nyári akciójában Marina Cvetajeva verseskötetét - annakidején ugyanez volt a helyzet a Portugál szonettekkel és az Elhagy c. Szabó T. Anna-kötettel -, amióta megismerkedtem, képtelen vagyok betelni vele, úgyhogy nem érdekel, hogy sokan nem olvasnak verset, én ezt ide beteszem:

VERSEK BLOKHOZ

1. 

Neved madárfiók tenyeremben. 

Neved mint jégcsap, üdíti nyelvem. 

Szájmozdulat, egy-rezzenetű. 

Neved négy betű… 

Szép labda, égbe szökellő. 

Ezüstszívű csengő.

Csendes tóba vetett 

kavics visszhangja neved. 

Döndül tompa zenével, 

mint éji lódobogás, ugy enyész el. 

Verdes, mint a magány 

homlokhoz szorított fegyver ravaszán.

Neved – tudod, mi nekem? 

Neved csók lehunyt szememen. 

Dermedt századok fagya enged 

hóra hullt csókjára nevednek. 

Kék csobogású, hűs italom 

neved, álom, mély nyugalom.

1916. április 15. 

Rab Zsuzsa