Isten teremtményei / Szomorú vasárnap / Előttem az élet

Kicsit megtévesztő a hármas cím, hiszen nem három különálló történetről van szó, hanem egyről, de mindegyik annyira illik hozzá, hogy egyikről se tudtam lemondani. A tárgy egyébként A Hold színe.

"Az a fa - cseresznyefa - ott állt a dohányföld határán. Volt ott egy csillag is, amely alig pislákolt az égbolt szempillája alatt. Egy derült márciusi éjjelen a cseresznyefát elfogta a félelem. Ágait az ég felé tárta, és mélyen felsóhajtott. A csillag a szemébe nézett és rámosolygott. Erre az összes tündér meg manó belekapaszkodott az éjszaka szoknyájába, majd táncra perdültek. A szelek - úgy északon, mint délen - vették a harmonikájukat és énekeltek. Amerről csak szél fújhat, részegségtől kipirult szellő kapott az éjszaka hajába, a száját csókolva. Egész későig tartott a mulatság, mígnem feltűnt a hajnalcsillag, és becsukta az égbolt utcájának kapuját."

Ha egy regény így kezdődik, az ember lánya harmonikusan mosolyog, hogy milyen szép kis könyvet szedett ki a szekrényből - igen, Pesten a szekrényben tárolódik az a néhány könyvem -, ez majd gyöngéden simogatja a lelkét és kellemesen elringatja.
Aha. Megjelenik a másik szál, a tulajdonképpeni fősodor, és az fáj. Nemcsak ebben a könyvben olvashatunk egy szegény családról, amelyet egymásután érnek a nyomorúságok, de éppen az érzékletes leírások, bemutatások azok, amelyek annyira szívfájdítóvá teszik Fotiszék történetét. De a regény nem emiatt volt számomra falhozvágós, hiszen tragédiáktól, sorscsapásoktól szenvedő emberek nagyon sok könyvben szerepelnek, hanem a személyes vetülete miatt. Végigperzselte a lelkemet, mint a tűz, megbántott, felingerelt, olyannyira, hogy összeszorított foggal olvastam tovább, arra gondolva, hogy mit képzel magáról ez a csávó nő, cseresznyefa meg csillag, persze, közben meg nagy okoskodás közepette kitépkedi a lelkemet, utállak, te átkozott, miért csinálod ezt velem?! Észrevétlenül a történet részévé váltam, rettegtem a befejezéstől, hogy a szereplők megkapják-e a feloldozást - és hogy én megkapom-e, vagy életem végéig szaggatni fog ez a kín, ellopja a könnyeimet, megmérgezi az álmaimat és ízetlenné tesz mindent.

Restellés nélkül bevallom, örültem, hogy a könyv mindössze 148 oldal, nem bírtam volna ezt ki, mondjuk, 600 oldalon keresztül. Nagyon szépek a különféle költői képek, a regény mondanivalóját már sok más könyvben olvastuk, láttuk filmeken, színdarabokban - vagyis megértem, ha másoknak nem olyan nagy szám, mint nekem. Fénybe és virágillatba szőtt tengernyi fájdalom. Hozzám közel áll, mert nekem is ősz van a szememben és körömmel kaparom a sötétséget.
Mi a boldogság? Egy masni a hold színével...

Készítek egy idézetes aloldalt (lásd a fejléc alatt, a "Versek" felirat mellett), de ide is bevések néhány mondatot:

"Azután az éjszaka édesen elaludt. Az egyik kezében egy darab ottfelejtett krumplival, a másikban egy tasak karamellával." (38. oldal)
"A vén Gedeon! Azzal a sötétkék szemével. Két háborgó tenger, amely táncolva várta a hajnalt." (39. oldal)
"Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet." (39. oldal)
Készítek egy idézetes aloldalt (lásd a fejléc alatt, a "Versek" felirat mellett)
"Gyakran megesik, hogy az ember fájdalma nagyobb az Isten haragjánál - válaszolta a fa." (80. oldal)
"Elmondom, mint olvastam, Nikosz. Amikor úgy érzed, hogy trágyadombon vagy, ültess szamócát!" Változata a Montgomery-féle limonádénak:D (105. oldal)
"Ő az a lány, aki a szelekbe kapaszkodik. Ajkán aszfodéloszból vett virágpor. Nyakában hosszú sálat visel, szakadt szárnyakból. Ő az a lány, aki megrészegíti az éjszakát...
 - Egy parányi konyhában ő az a lány, aki a fénybe néz. Sajtot reszel a metélthez.
 Sárga szoknyát visel. És az arcvonásaiból szép lassan előtűnik a telihold.
 Ő az a lány, aki megrészegíti az éjszakát..." (143. oldal)

Eredeti cím: TO XPΩMA TOΨ ΦEΓΓ AΠIOΨ
Kiadó: Kairosz
Kiadás éve: 2001
Fordította: Donáti István
Ár: 1680 Ft