Hiszti

Az elmúlt néhány napban - csak tegnap nem jutottam internethez, ehhez képest egy hétnek érzem - elcsendesültem, aminek elég konkrét oka van: jelenleg elfehéredett ujjakkal markolom az asztallapot (tudom, hogy paradoxon, mert nem egy idomított macska gépel helyettem, és nem azért paradoxon ez, mert a macskákat nem lehet idomítani), mert ki tudnám kaparni a bal szememet, annyira viszket. A szemgyulladás és a herpesz nálam kicsit gyakoribb vendégek a kelleténél, és úgy reagálok rájuk, akár ördög a tömjénfüstre: iszonyat idegbeteg leszek. Utálom, hogy az amúgy sem túl mutatós külsőm még tökéletlenebbé válik és szinte leprásnak érzem magam - hopp, újabb lehetetlenség, szerencsére -, továbbá az efféle kicsiny nyavalyák okozta kényelmetlenségeket is utálom. Most például azt, hogy homályosan látok, mert a Tetran egy csoda, de elhomályosítja a látást, ezért ajánlatos éjszaka használni, de nekem ez nem elég, mert nem áll rendelkezésemre Az Élet - és Komfortérzetmentő Szemcsepp. De, mondhatnátok, csak az egyik szemed gyulladt, hát mire való a másik? Jobb Szem úgy döntött, empatizál Bal Szemmel, ezért néha szisztematikus pacát vetítenek elém.
Hát persze. Nem tudok olvasni. Igen, ez a fő bajom. Pedig tök jó a Magánélet Mátyás király korában és a Szalamandra, előbbiben megveszek a kódexlapokért, említettem már, mennyire szeretem a kódexlapokat? Elemiben imádtam a középkorral kapcsolatos rajzórákat, szerettem iniciálékat rajzolni, félénk leányzó létemre elkunyeráltam az operaénekesnői tanárnőtől a fénymásolt papírjait, hogy otthon is ezzel foglalatoskodhassak.

A Szalamandra pedig egy csoda. Mármint annak tűnik kb. negyven oldal után, majd pötyögök róla idézeteket is, ha végre abbahagyom a nyűglődést.

Nem értem, miért veszik meg az emberek a fenyőfát karácsonyra, ha néhány napra rá kidobják. Ott hevernek a járda mentén azok a gyönyörű örökzöldek, a világnak eme szépséges teremtményei, mint a lemészárolt áldozatok. Igazán tetszik az, hogy néhány kereskedőnél lehet venni, ill. kölcsönözni cserepes változatot, aztán az ünnepek tovaillantával visszavinni.
Fura vagyok. Még a kedves is megmondta, pedig ő elég jól tolerálja a hülyeségeimet. Az évek múltával nemhogy erősödnék, még érzékenyebb leszek. És vannak gyerekes szokásaim, amit azzal magyarázok, hogy még nem kopott ki belőlem a gyermek, de bármilyen éretlennek is tűnök ezért mások szemében, ezt nem sajnálom. Szeretem, hogy rácsodálkozom apró, látszólag jelentéktelen dolgokra, például, hogy milyen szép a porcukorhóval borított sövénysor, hogy szeretem pl. a babszemek közé mártani az ujjaimat, mint Amélie, hogy hülye szavakat használok, hogy imádok gombokat nyomogatni (képzelhetitek, mennyire letargiába döntenek az érintőképernyők), könyveket szagolgatni. Hóesésben még a nyelvem is képes vagyok kinyújtani. Piros, kötött sapkát hordok, pedig köztudott, hogy a felnőttek nem hordanak sapkát. Színes zoknikat hordok és a fehérneműim is elég széles színskálán mozognak. Nem szeretem az alkoholt. Naplót / határidőnaplót vezetek, amelybe hajlamos vagyok mindenféle emléket gyűjteni. A felszolgált italból kihalászom a citromkarikát és héjastól megeszem. Rojtos csizmában járok, kockásfülű nyúllal alszom és akit szeretek, az iránt nem habozom kimutatni a szeretetem, némi visongás, puszi és ölelés kíséretében. Ja, és szeretnék egyszer álarcos jelmezbálba menni. Koronát viselnék, pedig csak a kis szobám és kb. ezer könyv királynője vagyok.
De ezektől nem érzem magam kevesebbnek másoknál, sőt, még ezen érzéseimbe se gázolt ma senki, csak szokás szerint eluralkodott rajtam az éjszaka delírium.

Sok éve trolin utaztunk. Volt ott egy kövér, fekete ruhás nő, nagyon sírt, a troli a temetőnél is megállt, valószínűleg oda tartott. Azóta is sajnálom, hogy nem fogtam meg a kezét. Nem tudom, miért jut eszembe időről-időre ez a nő, talán azért, mert mindig sokat sírtam és egész életemben arra vágytam, hogy valaki mellé kuporodjon és simogassa a hajamat, még jó, hogy ezt a sebemet kezdik behegeszteni.

Mondtam már, mennyire utálom a lassú internetet?!

Ui.: herpeszkenőcs reklám a tévében:) Ja, nálam a túlélőkészlet szerves része. Két toll (mert egy toll nem toll, Homérosz és Baráth Kata is megmondta, másrészt fő a biztonság), füzet, könyv (vagy inkább Kindle), kockásfülő, kispárna, málnás piskótatallér.

Ui2.: kifelejtettem, hogy mennyire imádom a nyúlós sajtot. Igen, úgy, hogy húzni. Nem, nyilvánosan már nem csinálom, ennyi civilizációt azért sikerült anyámnak belém verni.
Ui3.: kisebesedett belül a szám, k* jó.