2013. január 21., hétfő

Hiszti

Az elmúlt néhány napban - csak tegnap nem jutottam internethez, ehhez képest egy hétnek érzem - elcsendesültem, aminek elég konkrét oka van: jelenleg elfehéredett ujjakkal markolom az asztallapot (tudom, hogy paradoxon, mert nem egy idomított macska gépel helyettem, és nem azért paradoxon ez, mert a macskákat nem lehet idomítani), mert ki tudnám kaparni a bal szememet, annyira viszket. A szemgyulladás és a herpesz nálam kicsit gyakoribb vendégek a kelleténél, és úgy reagálok rájuk, akár ördög a tömjénfüstre: iszonyat idegbeteg leszek. Utálom, hogy az amúgy sem túl mutatós külsőm még tökéletlenebbé válik és szinte leprásnak érzem magam - hopp, újabb lehetetlenség, szerencsére -, továbbá az efféle kicsiny nyavalyák okozta kényelmetlenségeket is utálom. Most például azt, hogy homályosan látok, mert a Tetran egy csoda, de elhomályosítja a látást, ezért ajánlatos éjszaka használni, de nekem ez nem elég, mert nem áll rendelkezésemre Az Élet - és Komfortérzetmentő Szemcsepp. De, mondhatnátok, csak az egyik szemed gyulladt, hát mire való a másik? Jobb Szem úgy döntött, empatizál Bal Szemmel, ezért néha szisztematikus pacát vetítenek elém.
Hát persze. Nem tudok olvasni. Igen, ez a fő bajom. Pedig tök jó a Magánélet Mátyás király korában és a Szalamandra, előbbiben megveszek a kódexlapokért, említettem már, mennyire szeretem a kódexlapokat? Elemiben imádtam a középkorral kapcsolatos rajzórákat, szerettem iniciálékat rajzolni, félénk leányzó létemre elkunyeráltam az operaénekesnői tanárnőtől a fénymásolt papírjait, hogy otthon is ezzel foglalatoskodhassak.

A Szalamandra pedig egy csoda. Mármint annak tűnik kb. negyven oldal után, majd pötyögök róla idézeteket is, ha végre abbahagyom a nyűglődést.

Nem értem, miért veszik meg az emberek a fenyőfát karácsonyra, ha néhány napra rá kidobják. Ott hevernek a járda mentén azok a gyönyörű örökzöldek, a világnak eme szépséges teremtményei, mint a lemészárolt áldozatok. Igazán tetszik az, hogy néhány kereskedőnél lehet venni, ill. kölcsönözni cserepes változatot, aztán az ünnepek tovaillantával visszavinni.
Fura vagyok. Még a kedves is megmondta, pedig ő elég jól tolerálja a hülyeségeimet. Az évek múltával nemhogy erősödnék, még érzékenyebb leszek. És vannak gyerekes szokásaim, amit azzal magyarázok, hogy még nem kopott ki belőlem a gyermek, de bármilyen éretlennek is tűnök ezért mások szemében, ezt nem sajnálom. Szeretem, hogy rácsodálkozom apró, látszólag jelentéktelen dolgokra, például, hogy milyen szép a porcukorhóval borított sövénysor, hogy szeretem pl. a babszemek közé mártani az ujjaimat, mint Amélie, hogy hülye szavakat használok, hogy imádok gombokat nyomogatni (képzelhetitek, mennyire letargiába döntenek az érintőképernyők), könyveket szagolgatni. Hóesésben még a nyelvem is képes vagyok kinyújtani. Piros, kötött sapkát hordok, pedig köztudott, hogy a felnőttek nem hordanak sapkát. Színes zoknikat hordok és a fehérneműim is elég széles színskálán mozognak. Nem szeretem az alkoholt. Naplót / határidőnaplót vezetek, amelybe hajlamos vagyok mindenféle emléket gyűjteni. A felszolgált italból kihalászom a citromkarikát és héjastól megeszem. Rojtos csizmában járok, kockásfülű nyúllal alszom és akit szeretek, az iránt nem habozom kimutatni a szeretetem, némi visongás, puszi és ölelés kíséretében. Ja, és szeretnék egyszer álarcos jelmezbálba menni. Koronát viselnék, pedig csak a kis szobám és kb. ezer könyv királynője vagyok.
De ezektől nem érzem magam kevesebbnek másoknál, sőt, még ezen érzéseimbe se gázolt ma senki, csak szokás szerint eluralkodott rajtam az éjszaka delírium.

Sok éve trolin utaztunk. Volt ott egy kövér, fekete ruhás nő, nagyon sírt, a troli a temetőnél is megállt, valószínűleg oda tartott. Azóta is sajnálom, hogy nem fogtam meg a kezét. Nem tudom, miért jut eszembe időről-időre ez a nő, talán azért, mert mindig sokat sírtam és egész életemben arra vágytam, hogy valaki mellé kuporodjon és simogassa a hajamat, még jó, hogy ezt a sebemet kezdik behegeszteni.

Mondtam már, mennyire utálom a lassú internetet?!

Ui.: herpeszkenőcs reklám a tévében:) Ja, nálam a túlélőkészlet szerves része. Két toll (mert egy toll nem toll, Homérosz és Baráth Kata is megmondta, másrészt fő a biztonság), füzet, könyv (vagy inkább Kindle), kockásfülő, kispárna, málnás piskótatallér.

Ui2.: kifelejtettem, hogy mennyire imádom a nyúlós sajtot. Igen, úgy, hogy húzni. Nem, nyilvánosan már nem csinálom, ennyi civilizációt azért sikerült anyámnak belém verni.
Ui3.: kisebesedett belül a szám, k* jó.


17 megjegyzés:

  1. Felnőtt vagyok de hordok sapkát,nekem is csak színes zoknijaim vannak,imádom a kockásfülű nyuszimat-igaz egy ideje már csak figyel nem alszik velem,utálom az alkohol minden formáját....szóval azt hiszem rokonlelkek vagyunk:-)

    Mielőbbi jobbulást!! A hiszti ilyenkor teljesen érthető!!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. "Szeretem, hogy rácsodálkozom apró, látszólag jelentéktelen dolgokra" - óh, én úgy, de úgy őrzöm ezt magamban, mint egy kincset, hiszem, hogy tök mindegy, mennyi idősek vagyunk, amíg megvan bennünk a rácsodálkozás képessége, nincs veszve minden :)
    A sapka pedig kötelező, különben kihullik a hajam, szeretem a színes-mintás zoknikat, héjastul eszem a citrom- és narancskarikákat (sőt,a mentát is kieszem a koktélból), és a határidőnaplóm nélkül egy lépést se teszek. Szóval nem vagy csodabogár, vagy legalábbis nem jobban, mint mi, többiek ;)
    Gyógyulj meg hamar, és hisztizz bátran, inkább jöjjön ki :) * virtuális hajsimi *

    VálaszTörlés
  4. Az a helyzet, hogy mindig meghatsz az ilyen bejegyzéseiddel (ráadásul Chopint hallgatok most, tökéletes aláfestő zene a bejegyzésed alá).
    Szerintem pont ezek a dolgok tesznek téged egyedivé és nagyon szerethetővé.
    És én hordok sapkát, mert nem akarom, hogy pár év múlva hulljon a hajam. Szeretek én is visongva örülni a szeretteimnek, például neked. Néha csak úgy magamnak szoktam énekelni, vagy táncra perdülök a szobámban, mert megtehetem.
    Ha este magányosnak érzem magam, a színes plüsshernyómmal szoktam aludni. És még sorolhatnám a többi gyerekességemet. :)

    VálaszTörlés
  5. Nekem az egyetemen mondták egy helyzetgyakorlaton, hogy gyermeki lelkem van, de nem bánom, mert sokszor segít, amikor mondjuk elcseszett napom van, vagy hétfő, vagy mindkettő, és akkor rácsodálkozni valami apróságra ami felvidít. Úgyhogy szerintem ez jó dolog maradj ilyen :)

    Egyébként nekem is színes, mintás zoknijaim vannak, otthon egy macival alszok, ami annyi idős mint én, itt az albérletemben pedig Luluval a sárkánnyal, akit azért kaptam, hogy ne érezzem magam egyedül :)
    Én is hordok sapkát, most fehéret, és nem is mindegy milyet, mert pl a divatsapkákat nem szeretem, csak azt ami vastag és biztos betakarja a fülem, mert nincs annál idegesítőbb, amikor húzkodni kell a satyit, mert befúj a szél a fülembe :D

    VálaszTörlés
  6. Szeretem az ilyen posztjaidat! :)
    Persze sajnálom nagyon a szemed-szád, de én is biztos hisztiznék, nagyon is, ha ez történne :( Nekem árpám szokott lenni évente, félévente, na azt is nagyon utálom, és akkor jöhet a szemkenőcs, hát azzal se sokat lehet látni :D
    Amúgy, beállok a sorba. Nagy plüsskutyival alszom, akinek a pocakjában melegítős palack is van, meg világítós cicás-virágos kispárnával :) Színes zoknijaim vannak, kivéve ha a rövidebb szárú gatyát veszem fel melőba, mert oda jobb a fehér, ha kilátszik. Vannak tehénkések, oroszlánosak, mikulásos, garfiedlos, csíkos-kockás-pöttyös--- minden :)
    Van nekem is naplóm, határidőnaplóm, és képes vagyok ezekbe minden mozijegyet, belépőjegyet, karszalagokat is eltenni :)
    szeretek visongani, ujjongani, lelkesedni, olyannyira, hogy a Zember rámszól néha, hogy viselkedjek :D
    Hordok sapkát, pedig állítólag felnőtt vagyok, de tök érdekes a megfigyelés, hogy a felnőttek mit pampognak a gyerekekkel a sapka miatt, ők meg tényleg szinte sose hordanak :O
    Prózai oka a sapkahordásnak: fázik a fülem, és azt utálom. Prózai ok 2: nagyon jól állnak a sapkák :D (szerény véleményem szerint :D)
    A kólából, koktélokból én is kiszedem a citromkarikát, és megeszem, bár én a héját kihagyom :)

    VálaszTörlés
  7. Örvendezem ennek a sok gyermeteg léleknek:D Asszem, nem szeretnék olyan felnőttes felnőtt lenni, még ha ezért soha nem is fognak komolyan venni és nulla tekintélyem lesz.
    Amúgy én is hajhullás ellen hordok sapkát, meg nagyon fázós a fejem, ha túl hideg van, olyan érzés, mintha fémlemezeket nyomnának a koponyám hátsó részébe. Iszonyat migrént tud okozni a sapkátlanság.

    Csenga: hehe, igen, a nyuszi nagy közös pont:))

    Ilweran: jaj, a mentalevelet kihagytam:))
    Köszi, már szereztem szemcseppet is, meg olyan kenőcsöt, ami nincs lejárva egy fél éve:D
    Utálom ezt a sok vényköteles szart.

    Nita: jaj, de aranyos vagy:* Örülök, hogy hordasz sapit, ketten vagyunk sapkások.

    Anaria: Lulu, a sárkány, de cuki:)

    Pilla: köszi:)
    Jaj, herpeszem most nincs, még csak az kéne, akkor atomhisztis lennék.
    Ez árpának indult, hónapokkal ezelőtt, aztán a szemem alatti duzzanat nem lohadt le teljesen, hanem lett egy kis, kemény csomó, és most aktiválódott. De volt már kötőhártya-gyulladásom is, az se egy pepsi érzés.
    Tökre igazad van, nem értem, miért várják el egy gyerektől, hogy hordjon sapit, ha azt látja, hogy az őse nem veszi fel.
    Éljen a szerénység:))

    VálaszTörlés
  8. Nekem is volt már hogy ottmaradt egy darabig az árpakezdemény, de aztán eltűnt szerencsére.
    Hát, a kötőhűrtyagyulladást nem ismerem úgy istenigazából, de széjjel már vakartam a szemem párszor, allergiaszezonban, gyerekkoromban :S
    Éljen a szerénység! :D

    VálaszTörlés
  9. Én is sapis vagyok abszolút :) Sőt ha lenne orrvédő nekem az is kéne, mert amikor már bazi hideg van, fáj az orrom:S

    Igen Lulu, ha szeretnétek lefotózom. Volt régen egy mese a Kobold kópék és abban is van egy sárkány Lulu, csak ő kék. Az enyém sárga és rózsaszín ingecskéje van :)

    VálaszTörlés
  10. Jó szürke lenne a világunk olyan emberek nélkül, mint te:)
    én is maximálisan támogatom az infantilis viselkedést, de csak ha indokolt... ezalatt azt értem, hogy az agyukat játszó hülye lányoktól kiver a víz, akik igyekeznek érdekesek lenni valami gyerekes viselkedéssel, de persze az egy más kategória.
    Múltkor egy ismerősöm kérdezte, mi a funkciója a sapkám tetején a nyuszifarok-szerű gömbnek. No comment. :)
    Szerintem jó dolog furának lenni, aki akar, nézzen hülyének, valószínű csak irigykedik, hogy semmi izgalmas tulajdonságot nem tud felmutatni.

    Remélem meggyógyulsz hamar!

    VálaszTörlés
  11. szerintem a többség egyre érzékenyebb, minél idősebb (én is), szóval ez normális.

    de gyerekek, én biztos ufó vagyok, de nekem a melegben hullik a hajam, és minél hidegebb van, annál több nő és annál kevesebb hullik, mert védi a fejemet, nyáron meg csak fűt, azért hullik ki, hadd szellőzzön a fejbőr, ezt már észrevettem :D

    VálaszTörlés
  12. PuPilla: hát, sajnos ez nekem nem akart eltűnni, most oszlatja a kenőcs és a szemcsepp, de még kell neki vagy egy hét.

    katacita: de aranyos vagy:)
    Óó, biztos nagyon helyes sapid van! Én majd olyan lányosat szeretnék, hátha jobban néz ki benne a fejem, mint a jelenlegiben:D
    Köszi, igyekszem.

    szeee: azt hittem, ez fordítva van.
    Akkor praktikusan működik:D

    VálaszTörlés
  13. óó, jobbulást! a szemviszketést én is ismerem, volt, hogy az ekcémám jött ki ott..
    ami pedig a gyerekes dolgokat illeti, én soha nem akarok igazán felnőni. komoly felnőttnek lenni szerintem unalmas lehet. brrr. olyan jó volt olvasni, hogy benned-bennetek is ott van még a gyerek :D jómagam is minden apróságnak tudok örülni, egy virágbimbó is képes kihozni a letargiából, és határozottan hordok sapkát. mert 1, fázik a homlokom, fülem 2, nem szeretném, hogy hulljon a hajam és 3, könnyen meg tud fázni a fejbőröm, amitől roppant mód korpás a hajam olyankor, ráadásul alapvetően száraz a bőröm. egy szó mint száz: éljen a sapkaviselés! (és tényleg galád dolog a szülőktől, h bár ők nem hordanak, a nebulóra ráadják)
    az én éjszakai hálótársam pedig Mr. Kajlafül a plüssnyúl és egy piros párna, amin egy farkas áll napszemüvegben, hálóköntösben és szívecskés boxer alsóban :D
    jaj, majdnem kihagytam: végre valaki (azaz te), aki sajnálja a fenyőket. olyan szomorú, mikor karácsony után megjelennek a kidobott fák a kukák mellett...

    VálaszTörlés
  14. Eszkimókiai: uh, az nagyon durva:S Remélem, volt rá hatékony kenőcs vagy csepp.
    Régen nem sajnáltam a fenyőket, de egyre érzékenyebb leszek.
    Ja, a sajtnyújtási hülyeségemet kifelejtettem a postból, mondjuk azt nyilvánosan nem művelem már:D
    Vává, te is nyuszival alszol, de jó:)

    VálaszTörlés
  15. Én nem hordok sapkát, nincsenek színes zoknijaim, nem alszom plüssökkel, legfeljebb 1-2 macskával (lehet ez még "rosszabb" is), de az egyszer biztos, hogy ha több ilyen posztot írsz, előbb-utóbb szerelmes leszek beléd. Viccen kívül :)

    VálaszTörlés
  16. igen, megoldódott a szemproblémám :)
    régen én sem sajnáltam a fenyőket.. szóval már ketten vagyunk érzékenyek :D
    bizony, a nyúl menő
    sajtnyújtás? hmmm. most el kellett gondolkoznom mi az, és mikor csináltam utoljára. de aztán eszembe jutott, és tényleg jó móka volt régen...

    VálaszTörlés
  17. Zoly: macskákkal aludni kifejezetten nehezebb, mert aktívabbak a plüssöknél:) 20 év tapasztalat.

    Eszkimókiai: szerintem ha nem látja senki, akkor nyugodtan huzigálhatod a sajtot:)

    VálaszTörlés