Képes post a Szalamandrához

Régen a Polyvore-on készítettem montázsokat néhány olvasott könyvhöz (kicsit sajnálom, de az agyamra ment, hogy amikor kerestem valamit, mindig ruhákat meg cipőket dobott ki találatnak - nem, az oldalon nemcsak ilyen összeállításokat lehet készíteni:), de jó ideje már csak a neten szedek össze képeket.
A Szalamandra nagyon érdekes, különleges olvasmány - tudom, egyem meg ezt a semmitmondó leírásomat, de egyelőre nem tudom mihez hasonlítani és olyan élményt ébreszt bennem, amelynek kell némi idő, míg szavakat kap.
Úgyhogy szavak helyett egyelőre képek és idézetek jönnek:

Kép innen

"Ez nem egy kastély, ez egy rendszer. A papok és az őrültek az álmokból alkotnak rendszert. Az írók, mint a mi abbénk is, a szavakból. Én ezt a rendszert, az én rendszeremet kőből és fából, fémből és üvegből alkottam."

"Könnyű vagyok - szavalta a gróf -, de elég erős, hogy elragadjak egy férfit. Kicsi vagyok, de sokaság alszik bennem ébredésre várva. Néma vagyok, ám szavaim messzeségeket járnak be, és sosem fáradnak el."

Kép innen

"Irena kinyitotta a belső könyv fedelét, és ott egy üreget és egy még kisebb könyvet talált, abban pedig egy még annál is kisebbet; azokra az egymásba rakható babákra emlékeztette, amiket a környék falvaiban készítettek. A legbenső kötet puha bőrfedele kissé felkunkorodott, s kényelmesen elfért a tenyerében, akár egy apró kagyló. Csak egy nagyító segítségével tudta kisilabizálni az egyetlen mondatot, mely a legkisebb könyv egész tartalmát kitette.

A nagyok igenis felfalják a kicsiket."

Kép innen

"A kastélyban töltött harmadik napon Flood a gépe mellett járkált fel-alá, és összeírta az általa ismert könyvkötési módokat:
- kézzel
- cérnával
- hajjal
- ruhával
- csonttal és ínnal
- fával
- ragasztóval
- más könyvvel
- foggal
- reménnyel."

Kép innen

Kép innen

Kép innen

Kép innen

Kép innen

"Készíttetett trompe l'oeil ajtót, falakra ablakokat festetett. Termeket töltött meg szokatlan órákkal és más csodás csecsebecsékkel és érdekességekkel: fénytörő kristályok és varázslámpák, miniatűr daruk és vízikerekek, ötletes csapdák egereknek és más rágcsálóknak. Annak a maroknyi vacsoravendégnek, aki az évek folyamán betévedt a kastélyba, találós kérdést kellett megoldani, hogy enni kapjon:

Légies kis lények vagyunk

Különbözik arcunk, hangunk

Egyikünk üvegbe zárták

Másikunkat gőzben látnád

Harmadikat meg épp ónban

Negyediket egy dobozban

Keresnéd az ötödiket

Belőled ő el nem szökhet

Szolgákat fogadott, akiket ember-talányoknak nevezett. Hatalmas állkapcsú  óriások, meghatározhatatlan korú vagy nemű törpék, csont nélküli gumiemberek, torz vagy fölös végtaggal született szerencsétlenek. A kastélyban a mindennapi teendők zömét mégsem ők, hanem ötletes masinériák végezték, melyeket Európa különböző szögleteiből származó feltalálók helyeztek üzembe. Osztrov gróf olyan kastélyról álmodott, amelyben egyáltalán nincs élő szolga, ám sajnos sokszori nekifutásra sem sikerült olyan szerkezetet terveztetnie, amely úgy tudta volna elkészíteni a roston sütött pacsirtát, ahogy azt ő szereti."

Kép innen

"Minden könyvben ott bújik meg a semmi egy könyve. Nem érzi, amikor egy szavakkal zsúfolt oldalt olvas? A betűk törékeny hálója alatt a semmi irdatlan áramát? Maguk a betűk szellemvoltát? Ez kölcsönöz életszerűséget dolgoknak és embereknek, akik valójában semmik. Abszolút semmik. Nem, végül megértettem, hogy csak az olvasás számít, nem pedig, hogy a lapok nyomtatottak vagy üresek. A mohamedánok szerint az olvasással töltött időt a paradicsomból lopjuk el. Ezt kiegészítve azt mondom, az írással töltött idő pedig ízelítőt ad az embernek abból a másik helyből."

Kép innen

Kép innen

"- Talán valójában minden egyszerre történik. Mi van, ha az idő olyan, mint az eső? Átmegyünk rajta, pár csepp megérint, és ezt nevezzük életnek. De ha el tudnánk siklani a cseppek között, vagy összegyűjteni mindet, mint vizet a kútban..."

Kép innen

"Visszaváltoztatom életté a halált."

Kép innen

Kép innen