Rémségek kicsiny háza

"Gyerek kezébe nem való a lejárt szavatosságú varázsszer. Főleg ha az a gyerek éppen Tamara."

Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.
Értékelés: 4.7 pármai sonka az 5-ből
Kedvenc karakter:


Még tavaly olvastam ezt a könyvet, és ahogy könnyen, gyorsan olvasható regénykék esetében lenni szokott, mire a gép elé keveredek vele kapcsolatban, az élmény nagy része kiszáll a fejecskémből, úgyhogy ez a post se a kilométeres hosszúságáról lesz ismert.
Amikor először találkoztam a regénnyel - pontosabban csak a címével -, tökre megörültem neki, aztán felfedeztem, hogy gyerekeknek szól és egyből parkolópályás csalódottságra került. Nem tudom, mi nálam ez a néha még előforduló, zsigerből jövő elutasítás, lehet, hogy az agyam egy része azt feltételezte, valami bugyuta izéről van szó, amit egy huszon... úristen, idén negyedszázados leszek, de mielőtt belezuhannék az identitásválságom jól ismert mocsarába, inkább folytatom a mondatot. Szóval azt hittem, ilyen idős létemre nem élvezhetném a történetet, pedig rengeteg ifjúságit olvastam már. Vén bolond.
A középpontban a kissé félénk Ida (hívja még valaki Idának a gyerekét?) és a szilajabb Tamara áll. Gyermeki fantáziájuknak ideális táptalaja a Mandragóra utcai ház és némileg a környéke, hiszen csakis természetfeletti magyarázata lehet, hogy a közlekedési lámpa mindig akkor vált zöldre, amikor már biztosan elkésnek az iskolából, a környéken grasszáló kóbor kutya fölöttébb furcsán viselkedik, a házinéni pedig hótt biztos, hogy boszorkány, a földszint 1.-ben pedig elvileg nem lakik senki, a jelek mégis másra utalnak.

A mesés keret mellett érdekes megfigyelni az ezzel összeolvadó valóságot, és hogy mennyi és milyen gyerekek tűnnek fel a regényben; Idának külföldön van az apukája, az anyukája sokat dolgozik és egy idegen bácsival feltűnően sokat beszélget mostanában (a pasas ellenséges státuszának köszönhetően roppant gyanús); Tamara két öccse problémákkal küzd, ráadásul bébiszittert kapnak, mert az ő szüleik is sokat dolgoznak. Perpétua családja is érdekes, kicsit átestek a ló túloldalára a hiperegészséges életmódjukkal, Atilla agresszivitása mögött meg szintén konfliktusok rejlenek. Érdekes ezt így megfigyelni, gyerekként nem nagyon gondoltunk bele, mi lehet a feltűnő rosszalkodás vagy a sok rossz jegy oka.

Kép innen

Kicsit féltem a csalódástól, de annak ellenére, hogy mély nyomokat nem hagyott bennem, kellemetesen elszórakoztatott a történet. Azt hiszem, szeretem Szécsi Noémi stílusát (ez a második olvasmányom tőle, az első a Finnugor vámpír volt), a humorát itt is megcsillogtatta:

"- Képzeld, nagyon ijesztőt álmodtam.
– Mi volt benne?
– Vámpír. Az a sápadt arcú fiú, aki a könyvesboltokban van. Felébredtem a torokfájásomra, és a szobában minden csupa rózsaszín volt a hajnali fénytől. Ez a Pattinson meg a gangról bemászott az ablakon.
Tamara szája tátva maradt. Mindig is ezt szerette volna álmodni, de az ő szobájának nem a gangra nyílt az ablaka."

És van hozzá rajz is, állati:D

Ezt meg @pat-nek karcoltam be:
Tanár néni aláírása:
D. Agatth Dalma
A többi könyvére is sort kerítek - remélem, egy befér az idei tervembe, mondjuk a Nyughatatlanok -, egyedül a Kommunista Monte Cristótól húzódozom. A rajzok pedig nekem tetszenek, nem szépek, de az én debil figyelmemet felkeltették annyira, hogy rögtön lecsapjak rá az Európa akcióban. Egyébként ez a legutóbbi vásárolt könyvem, 2012. december elején akciózott a Szandi, azóta nem vettem semmit. *napszemüveg*


Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Illusztrálta: P. Szathmáry István
Ár: 2900 Ft
Az írónő honlapja