2014. szeptember 12., péntek

Intelem vezeklésre

Kb. az egészet beidézhetném a "Magamról"-rovatba.

Babits Mihály: Intelem vezeklésre

Mivel e földön jónak lenni oly nehéz 
erényeid elhagynak mint az ifjuság, 
de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák 
s ha netán elfáradva az uton leülsz, 
mind köribéd telepszik és arcodba néz 
nyugodtan, mintha mondanák: »Nem menekülsz!« – 
s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz, 
kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz, 
megint előjön, kezed nyalja, s mintha már 
lelked belső helyein és zugaiban 
kotorna nyelve ragadósan, sikosan, 
és érzed már hogy többé nem kergetheted 
s nem verheted hacsak magadat nem vered 
verd! verd! ezer bűn nyelve lobog benned mint a tűz 
és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz: 
te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár 
s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét 
s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat, 
mint a bélpoklos poklát mely benne rohad 
és őt is elrohasztja viszi mint az őrület 
vak égését, ezt a sivár belső tüzet 
amelyben minden bölcs erő és fiatal 
erény ugy illan el, mint tűzben az olaj, 
légbe leng fel és híg egek felé enyész – 
mivel e földön jónak lenni oly nehéz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése