- Holnap reggel edzeni (neem, ez most nem fog menni);
- Főzni és takarítani;
- Dolgozni;
- Emberek között lenni és beszélni velük;
- Írni. Vészesen le vagyok maradva az olvasmányok beszámolóival, de minden tevékenység, ami nem egyenlő a fejemből való kinézéssel, heveny utálkozást vált ki belőlem.
Ma még kilátogattunk a Könyvhétre, hogy a kedves vegyen könyvet (egy könyv nem könyv, ezt mindenki tudja és elfogadja), de olyan irdatlan hőség és olyan tömeg volt, hogy tíz perc után csak álldogálni bírtam az árnyékban, meg kétszer bevizezni a hajam az oroszlános kútnál, mint egy gyerek. A fejbőröm azonnal leégett és az allergia magasról leszarta az 50 faktoros naptejet.
Általában péntek körül jön el az a pillanat, amikor tetőfokára hág az emberundorom - ami azért szar, mert emberekkel dolgozom (ez, mondjuk, elég sok mindenkire igaz), és nem paterolhatom ki őket. Talán a legnagyobb igényem az, hogy az emberek hagyjanak békén a saját kis vackaimmal foglalkozni, különben nagyon agresszív leszek. Sajnos még nem jött el a szingularitás, és nem tudok két méteres izompacsirtává változni, ha valaki például hangosan (fülhallgató nélkül) zenét hallgat a villamoson. A vonatos eset óta különösen érzékeny vagyok rá, amikor is majdnem három órán keresztül hallgathattam, hogy álhívő és büdös kurva vagyok, amiért sérelmeztem az üvöltő telefont (a szar zenéről nem is beszélve, de ez már abszolút szubjektív). Az ilyen nem és nem bírja felfogni, hogy mi ezzel a baj. Ironikus, hogy a nonempatikus, totális bunkókhoz udvariasan kell szólni, holott a nagyja csak abból ért, ha kihajítod a telefonját az ablakon és/vagy nyakon vágod. És ezt csak akkor tudod megtenni, ha (kétméteres) izompacsirta vagy.
Délután pedig nagy vidáman kibattyogtunk a strandra, könyvekkel, kispárnával és jégrémmel felszerelkezve - hogy aztán némi anyázás után visszaforduljunk. A bejárat előtti betonplacc dugig volt, a sor kikanyarodott a járdára, volt egy társaság, amelyik a keskeny fűsávban állt neki piknikezni. Ha végig is álltuk volna a sort a tűző napon, árnyékos helyhez aligha juthattunk volna, úgyhogy rendeltünk pizzát, olvastunk és szundítottunk egy nagyot.
(Most szinkronban gondolunk arra, hogy már fél kilenc és nemsokára menni kell dolgozni, de mára befejezem a vinnyogást.)
Ilyenkor örülök neki, hogy kisvárosban lakom, mert könnyebb elkerülni az embereket, már tömegközelkednem se kell hogy eljussak a melóba meg haza. Persze sok szép hely meg bolt hiányzik - barátnőmmel szombaton megszakértettük, hogy kell nekünk egy Starbucks meg egy Subway ide Szhelyre... :D
VálaszTörlésKitartást neked, pihenj! :) (A könyvheti posztodat olvasva örömmel konstatláltam, hogy nem is mentél ki szombaton így nem az én bénaságom múlt, hogy nem találkoztunk - már ha szerettél volna látni :D).
Tegnap este olvastam már a posztodat, hát mélységesen egyetértettem és bólogattam. Általában nincs munkaundorom, de tegnap nagyon hisztiztem, hogy ma nem akarok jönni, nem akarok beszélgetni másokkal, blabla, csak maradnék otthon Lajossal (meg a házat szigetelő munkásokkal:D). És ebben a pillanatban jöttem rá, hogy mindkettőnknek van egy Lajosa :D
VálaszTörlésKülönben már az is kiderült, hogy meghalnék egy héten belül, ha otthon kéne dolgoznom, mert közben az interakció az kell... szerencsére itt a kollégák jófejek legalább.
Azt meg már megtanultam a magam kárán, hogy egyszámjegyű iq-jú emberekkel nem állok le vitatkozni, totál felesleges, és nem közhely az a mondás, hogy ha hülyékkel vitatkozol, legyőznek a rutinjukkal. A logikus érvelés meg nekik olyan, mintha neked akarná elmagyarázni valaki kínaiul, hogy hogyan kell integrálni.
Én most nagyon örülök, hogy szabit vettem ki, és ma csak annyi a dolgom, hogy üljek a net előtt meg olvassak meg sorozatot nézzek. Tudod, hogy ügyfélszolgálatosként főleg tud az ember telítődni, még ha én eléggé szociális is vagyok. Ma például szinte fizikailag fájt, hogy a fodrász nem hagyott csendben ülni a székben, hanem mindenáron beszélgetnem kellett...
VálaszTörlésFele-fele megosztásban lenne a jó, egyik héten otthon, másik héten a munkahelyen dolgozni, vagy vezessék be a három napos munkahetet, én támogatom.
VálaszTörlés:DDD Mocskosul hiányoznak ám a macskák. Apám ma megjegyezte, hogy engem csak a macskák érdekelnek. Nem értem, miért furcsa, ha rájuk kérdezek a telefonban.
És akkor mit kell csinálni a hülyékkel? Nem, tudom, hogy nem lehet őket lelőni.
Az integrálást nekem magyarul is magyarázhatják.:)
Nita: de jó neked.:) Nem is tudom, hogy bírod, pláne ott, ahol te dolgozol.
Létezik olyan, hogy csendes fodrász? Nekem is ez a bajom a sajátommal...
Amúgy ma utána ordítottam egy biciklis faszinak, hogy "Hülye paraszt!", mert undorítóan cuppogott nekem. Kezdek agresszív lenni.
Dóri: nem cuzámenn van bajom az emberekkel (bár olyan is előfordul), hanem hogy foglalkoznom kell a problémáikkal, tehát nemcsak annyi a kontakt, hogy kérek harminc deka epret meg mellém ülnek a villamoson.
VálaszTörlésA kisvárossal az a bajom, hogy túl nagy az esély arra, hogy összefutok ismerősökkel, és semmi kedvem még csak köszönni se az első osztályos ofőmnek pl. És az, hogy számon kérik, hogy mi történt veled, az kész horror.