2015. június 30., kedd

Júniusi tobzoska

Hála a jó égnek, a Könyvhét óta nem vettem könyvet, úgyhogy a polcon a helyzet változatlan:

Stefano Benni: Gyorslábú Achille Linn Ullmann: Kegyelem Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma Karen Joy Fowler: Majd' kibújunk a bőrünkből

Ahogy az tudott, én csak egy könyvet akartam venni, a Hoffmant. Ehhez képest alig tántorogtam elő a metróból, rögtön vásároltam kettőt. A Gyorslábú Achillét már olvastam tavaly, Linn Ullmann stílusát nagyon szeretem, és, na, ezer forint volt a kettő együtt, már csak kegyeletből is illett elhozni őket.
A Majd' kibújunk a bőrünkből pedig Hanna értékelése óta izgatja a fantáziám (azóta blackett is elolvasta és nagyon tetszett neki), remélem, én is beállhatok majd a rajongók sorába. Anno imádtam A Jane Austen Könyvklubot, de ez kicsit más stílusúnak tűnik.

Az olvasásnak egészen nekilendültem:
Bartis Attila: A nyugalom Sjón: A macskaróka Neil Gaiman: Óceán az út végén Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Jonathan Franzen: Javítások Joanne Harris: Rúnajelek Vincent Cuvellier: Emil rosszat álmodik
Azért, valljuk be, nagyrészt nem volt nehéz dolgom.
A nyugalom etette magát, beleestem, mint ló a gödörbe. A macskaróka olyan volt, mint néhány fagyos lehelet [senki ne kérje rajtam számon a hülyeséget, szar napom volt]. Az Óceán se egy nehézsúlyú versenyző, de annál tartalmasabb. Hoffmannal már kicsit beerősítettem - még nem írtam róla, de elárulom, hogy nem vertem oda magam a gyönyörűségtől -, aztán hosszúdad könyvekre szottyant kedvem - de a Javítások és a Rúnajelek is olvasmányos, jó kis könyv volt, elégedett vagyok velük.
Jaj, Emil. Még mindig borzasztóan rossz eleven, Lackfi rímei még mindig jók, de nekem az Emil denevért szeretne és az Emil láthatatlan, az első két kötet a befutó.

Volt két félbehagyott olvasásom is, majdnem elfeledkeztem róluk; az egyik Ricardo Pigliától az Éjjeli vadászat, a másik José Luis Peixoto regénye, az Egyetlen pillantás nélkül. Az elsőnél minden erőfeszítésem ellenére olyan érzésem volt, mintha a szöveg kilökne magából - csúnyán fogalmazva: abszolút nem érdekeltek az események -, a második csak szimplán rossz. Lehet, hogy velem van a baj (nem - a fáradtság agresszívvé és önhitté tesz), de az agyam gellert kapott a rengeteg ismétléses tőmondattól, a birkáktól, a napba bámuló Josétól. Én nem érzem benne a márquezi hasonlóságot, teljesen más a stílusa - valószínűleg a mondanivalója is -, egy koppintott motívum meg nem tesz valakit hasonló íróvá.
Nem szoktam megemlíteni a félbehagyásokat - ezért sem csatolok róluk borítót, jó nekik a lábjegyzet -, de ezúttal úgy gondoltam, megérdemelnek egy nyilvános ledorongolást, ha már pár napot elvettek az életemből. Egyébként rég leszoktam arról, hogy utolsó vérig küzdjek egy könyvvel - tudjátok, túl sok jó könyv, túl kevés idő. Úgyhogy fogtam magam, és elkezdtem újraolvasni Az időutazó feleségét, mert miért ne.

A többiek:
Nita
katacita
Nikkincs


4 megjegyzés:

  1. A Javításokat most fogom igazából elkezdeni (ok, kb 20 oldal megvolt már, de hát az semmi:D), és az tartja bennem a lelket, hogy írod, hogy jó volt, amúgy Franzen nekem bejött elsőre, csak most félek, hogy nem lesz türelmem, így is annyi mindent kéne olvasni.. :)
    Egyszer, nagy reményekkel megvettem az Egyetlen pillantás nélkül-t, de még sosem jutott eszembe, hogy azt vegyem le a polcról. :D Mondjuk nekem Márquez kb. ismeretlen (mármint tudom, ki ő :D), szóval nincs mihez hasonlítani, és amúgy jaj ezek a hasonlítgatások annyira idegesítőek.. főleg, ha szerzőket passzítanak így össze.

    VálaszTörlés
  2. Hát nagyon jó kislány voltál, hogy tényleg csak a könyvheti zsákmány maradt a zsákmány! :D Nekem még plusz egy jött hozzá, az se olyan vész. :)
    Jó lenne, ha egyszer én is rákívánnék már a hosszabb könyvekre magamtól, de én a monstrumoknak olyan nehezen állok neki :S
    Várom azért a Hoffman-posztot, még ha nem is jött be annyira a könyv.

    VálaszTörlés
  3. Nabakker. Eddig messziről elkerült a Majd' kibújunk a bőrünkből most meg már én is akarom :P
    Kíváncsi leszek mit írsz a Gyönyörű titkokról, nekem is itt vár, de épp semmi kedvem hozzá, jellemző...

    @Katacita: ha még nem jutottál messzire, szerintem told el a Javításokat, én imádom (IMÁDOM) Franzent, de nem nyári könyv. Őszi-téli beburkolózás illik hozzá, negyven fokban még nekem se lenne türelmem szerintem Chip nyavalygásaihoz :)))

    VálaszTörlés
  4. katacita: szerintem Franzen elég olvasmányosan ír ahhoz, hogy jól csússzon.:) De valószínűleg én is tologattam volna még egy darabig, ha nem esek ágynak.
    Az Egyetlen pillantás...-ba már vagy kétszer belelestem, de nem fogott meg, mindig visszaraktam a polcra, hogy "Majd." Hát, olyan nem lesz. Kemény 180 Ft volt, talán túl fogom élni ezt a veszteséget.
    Én nagyon szeretem Márquezt, olyan elevenség szövi át, mintha egy növényektől-állatoktól pezsgő dzsungel lenne az írása. Peixoto viszont annyira... döglött. Mint egy bűzlő haltetem a napon. Megvan ennek is az esztétikája, de sose voltam rá vevő.

    Pilla: azt figyeld, mit találtam ki az év második felére! Karácsonyig nem veszek semmit!:D
    (Ezt nyilván én se veszem komolyan, de igyekszem.)
    Amióta dolgozom, jobban csúsznak a hosszú könyvek, meg a régi beszerzések is. Lelassult az olvasó énem.:)
    Igyekszem róla minél hamarabb írni. Nem is annyira az idővel lenne a baj, csak agy is kell hozzá...

    Ilweran: hehe.:D
    Nem akarom elvenni a kedved, de néhány hét elteltével nem mondanám, hogy nyomot hagyott volna bennem, amit nagyon sajnálok, mert eddig töretlen volt a Hoffman-rajongásom és -kompatibilitásom.
    Javítások: én Denise-től tudtam a falnak menni.

    VálaszTörlés