Ahogy az tudott, én csak egy könyvet akartam venni, a Hoffmant. Ehhez képest alig tántorogtam elő a metróból, rögtön vásároltam kettőt. A Gyorslábú Achillét már olvastam tavaly, Linn Ullmann stílusát nagyon szeretem, és, na, ezer forint volt a kettő együtt, már csak kegyeletből is illett elhozni őket.
A Majd' kibújunk a bőrünkből pedig Hanna értékelése óta izgatja a fantáziám (azóta blackett is elolvasta és nagyon tetszett neki), remélem, én is beállhatok majd a rajongók sorába. Anno imádtam A Jane Austen Könyvklubot, de ez kicsit más stílusúnak tűnik.
Az olvasásnak egészen nekilendültem:
Azért, valljuk be, nagyrészt nem volt nehéz dolgom.
A nyugalom etette magát, beleestem, mint ló a gödörbe. A macskaróka olyan volt, mint néhány fagyos lehelet [senki ne kérje rajtam számon a hülyeséget, szar napom volt]. Az Óceán se egy nehézsúlyú versenyző, de annál tartalmasabb. Hoffmannal már kicsit beerősítettem - még nem írtam róla, de elárulom, hogy nem vertem oda magam a gyönyörűségtől -, aztán hosszúdad könyvekre szottyant kedvem - de a Javítások és a Rúnajelek is olvasmányos, jó kis könyv volt, elégedett vagyok velük.
Jaj, Emil. Még mindig
Volt két félbehagyott olvasásom is, majdnem elfeledkeztem róluk; az egyik Ricardo Pigliától az Éjjeli vadászat, a másik José Luis Peixoto regénye, az Egyetlen pillantás nélkül. Az elsőnél minden erőfeszítésem ellenére olyan érzésem volt, mintha a szöveg kilökne magából - csúnyán fogalmazva: abszolút nem érdekeltek az események -, a második csak szimplán rossz. Lehet, hogy velem van a baj (nem - a fáradtság agresszívvé és önhitté tesz), de az agyam gellert kapott a rengeteg ismétléses tőmondattól, a birkáktól, a napba bámuló Josétól. Én nem érzem benne a márquezi hasonlóságot, teljesen más a stílusa - valószínűleg a mondanivalója is -, egy koppintott motívum meg nem tesz valakit hasonló íróvá.
Nem szoktam megemlíteni a félbehagyásokat - ezért sem csatolok róluk borítót, jó nekik a lábjegyzet -, de ezúttal úgy gondoltam, megérdemelnek egy nyilvános ledorongolást, ha már pár napot elvettek az életemből. Egyébként rég leszoktam arról, hogy utolsó vérig küzdjek egy könyvvel - tudjátok, túl sok jó könyv, túl kevés idő. Úgyhogy fogtam magam, és elkezdtem újraolvasni Az időutazó feleségét, mert miért ne.
A többiek:
Nita
katacita
Nikkincs
A Javításokat most fogom igazából elkezdeni (ok, kb 20 oldal megvolt már, de hát az semmi:D), és az tartja bennem a lelket, hogy írod, hogy jó volt, amúgy Franzen nekem bejött elsőre, csak most félek, hogy nem lesz türelmem, így is annyi mindent kéne olvasni.. :)
VálaszTörlésEgyszer, nagy reményekkel megvettem az Egyetlen pillantás nélkül-t, de még sosem jutott eszembe, hogy azt vegyem le a polcról. :D Mondjuk nekem Márquez kb. ismeretlen (mármint tudom, ki ő :D), szóval nincs mihez hasonlítani, és amúgy jaj ezek a hasonlítgatások annyira idegesítőek.. főleg, ha szerzőket passzítanak így össze.
Hát nagyon jó kislány voltál, hogy tényleg csak a könyvheti zsákmány maradt a zsákmány! :D Nekem még plusz egy jött hozzá, az se olyan vész. :)
VálaszTörlésJó lenne, ha egyszer én is rákívánnék már a hosszabb könyvekre magamtól, de én a monstrumoknak olyan nehezen állok neki :S
Várom azért a Hoffman-posztot, még ha nem is jött be annyira a könyv.
Nabakker. Eddig messziről elkerült a Majd' kibújunk a bőrünkből most meg már én is akarom :P
VálaszTörlésKíváncsi leszek mit írsz a Gyönyörű titkokról, nekem is itt vár, de épp semmi kedvem hozzá, jellemző...
@Katacita: ha még nem jutottál messzire, szerintem told el a Javításokat, én imádom (IMÁDOM) Franzent, de nem nyári könyv. Őszi-téli beburkolózás illik hozzá, negyven fokban még nekem se lenne türelmem szerintem Chip nyavalygásaihoz :)))
katacita: szerintem Franzen elég olvasmányosan ír ahhoz, hogy jól csússzon.:) De valószínűleg én is tologattam volna még egy darabig, ha nem esek ágynak.
VálaszTörlésAz Egyetlen pillantás...-ba már vagy kétszer belelestem, de nem fogott meg, mindig visszaraktam a polcra, hogy "Majd." Hát, olyan nem lesz. Kemény 180 Ft volt, talán túl fogom élni ezt a veszteséget.
Én nagyon szeretem Márquezt, olyan elevenség szövi át, mintha egy növényektől-állatoktól pezsgő dzsungel lenne az írása. Peixoto viszont annyira... döglött. Mint egy bűzlő haltetem a napon. Megvan ennek is az esztétikája, de sose voltam rá vevő.
Pilla: azt figyeld, mit találtam ki az év második felére! Karácsonyig nem veszek semmit!:D
(Ezt nyilván én se veszem komolyan, de igyekszem.)
Amióta dolgozom, jobban csúsznak a hosszú könyvek, meg a régi beszerzések is. Lelassult az olvasó énem.:)
Igyekszem róla minél hamarabb írni. Nem is annyira az idővel lenne a baj, csak agy is kell hozzá...
Ilweran: hehe.:D
Nem akarom elvenni a kedved, de néhány hét elteltével nem mondanám, hogy nyomot hagyott volna bennem, amit nagyon sajnálok, mert eddig töretlen volt a Hoffman-rajongásom és -kompatibilitásom.
Javítások: én Denise-től tudtam a falnak menni.