Úgy döntöttem, ez kerül sorra elsőként a megíratlan vélemények közül, mert ez a legrégebbi, és mert csak ömlengeni tudok róla. Úgyhogy, igazán nagyon sajnálom, de az alábbiakban gátlástalan ömlengés fog következni, aki unja, nyugodtan lapozzon.
Attól féltem, hogy munka mellett nem lesz türelmem a Rowling felnőtt regényeire jellemző aprólékossághoz, a látszólag jelentéktelen részletek garmadájához. Piszkosul megkönnyebbültem, amikor felfedeztem, micsoda megkönnyebbülés elmerülni Cormoran Strike világában, megmártózni a hideg, londoni esős időben - és mivel akkor az én világomban is esett, pláne hangulatos volt. A végtelen hülyeség netovábbja az időjárást az olvasmányokkal összepászítani, de nekem néha sikerül.
Egészen könnyedén el tudom képzelni, ha valaki a haját tépi a rengeteg apróságtól - végülis, mi köze a gyilkos személyéhez annak, hogy Cormoran sötétbarnán, erősen szereti a teát, vagy hogy rendszerető-e. Az égvilágon semmi, de azon olvasók közé tartozom, akik azt vallják, a krimi általában több, mint az a rejtély, hogy ki a bűnös és miért követte el tettét. Szeretek krimit olvasni (meg női könyveket és szépirodalmat - mintha mostanában ezek a műfajok lennének a köpködési lista élén), de nem azért, mert krimi, hanem a szerző vagy a hangulat miatt. Ideje lenne túllépnem rajta, de még mindig a képzeletbeli térdeim csapkodom a röhögéstől, amikor elképzelem, hogy a HP-fanok rávetik magukat az Átmeneti üresedés földhözragadt, realista világára és a hétköznapi, végtelen mocsokra, ami a szereplőkön keresztül megnyilvánul. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nekem nagyon bejön Rowling felnőtt-stílusa, és tökmindegy, hogy külső atrocitás nélkül vagy késszúrás által hal meg nála valaki.
A hangulat nehezebben megfogható elem nála, olyan, mint egy láthatatlan habarcs, ami összefogja az egyes elemeket. Valamiért nagyon otthonos nekem, pedig a világ, amit bemutat, abszolút nem barátságos; gyakorlatilag minden szereplőnek van olyan tulajdonsága, ami utálkozást válthat ki, néhányuk pedig annyira undorító, hogy viszolygunk tőle, de nem olyan távoli, hihetetlen módon, hanem nagyon is hétköznapian - annyira, hogy rájövünk, akár mi is lehetnénk valamelyik főszereplő. És akkor jön a monodráma [amikor magadban tipródsz vélt vagy valós problémálon]. Erőlködés nélkül lehet úgy bemutatni valakit, hogy az egyébként szimpatikus egyén ellenszenvesnek tűnjön.
Ez még tkp. Strike-nál vagy Robinnál is előfordulhat. A lánynál kezd erősen kidomborodni az a probléma, hogy miért van együtt kilenc éve egy orbitális seggfejjel, azaz legszívesebben kicsit megrázogattam volna a vörösarany hajzuhatagánál fogva. Úgy tűnt - de lehet, hogy csak az emlékeim fakultak meg -, hogy Rowling jobban ráfókuszál a főszereplők változására. A többieket is olyan jól jeleníti meg, hogy én is felhúztam magam Leonora Quine keresetlen naivitásán, láttam Elizabeth Tassel vörösre rúzsozott, szorosan összepréselt száját, amin bármi jön ki, az asszisztensei rettegnek.
A befejezéssel kapcsolatban még nem döntöttem el, hogy dühít-e ez a fajta mi-mindent-tudunk-de-csak-utalgatunk-rá-az-utolsó-oldalig, vagy hidegen hagy, de valószínűleg az utóbbiról van szó - úgyse azért olvasom ezt a sorozatot, mert tövig lerágom a körmöm ötszáz oldal alatt, hogy ki a tettes, hanem szimplán azért, mert jólesik összekucorodni vele. Még a konditeremben is durcásan ültem, hogy a fene akar súlyokat emelgetni meg kardiózni két órán keresztül, amikor vár a könyvem. Most pedig durcásan ülök, mert akár már most képes lennék elkezdeni a következő részt. Utálom ezt a klisét, de tényleg várom a folytatást.
Eredeti cím: The Silkworm
Sorozat: Cormoran Strike 2.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
Fordította: Nagy Gergely
Ár: 3990 Ft
Ó, ugyanígy érzek, mint te, amikor elvadult HP-fanok keserű értékeléseket írnak a félbehagyott Átmeneti üresedésről :D
VálaszTörlésÉn nem igazán szeretem azokat a krimiket, amelyekben csak a bűntény kinyomozása (van ilyen szó?) folyik, kell mellé a sok aprólék, jó az. Engem amúgy eléggé idegesített a Selyemhernyó esetében, hogy a könyv első 2/3-ában minden kis rezdülésről tudtunk, utána meg el volt hallgatva minden, ennek ellenére én is megdöglök, hogy olvashassam már a következő részt.
Totál egyetértek :) már az Átmeneti üresedés esetében is jókat kuncogtam a csalódott HP-fanokon, most meg pláne. És egyre jobban értékelem Rowlingot, pedig a HP miatt évről évre csak gyűlnek a kritikáim :)
VálaszTörlésÉn amikor letettem, az elsőt akartam azonnal újraolvasni (aztán a másodikat is) - még "szerencse" hogy a rengeteg otthon váró újdonság miatt ez szóba se jöhetett :D de nem tudom, hogy kibírom-e újrázás nélkül a harmadik megjelenéséig... Nem tudom nem imádni, na :D
katacita: elég lett volna a fülszövegbe beleolvasni, hogy kiderüljön a lényegi különbség, de egyeseknél ez luxus lehetett.
VálaszTörlésEngem az zavart egy kicsit, hogy olyan fantasztikusnak volt beállítva Strike elmélete, holott lehetett tudni, hogy a néhány levizitelt ember közül lesz valaki a gyilkos. Kicsit nagyobb csattanót vártam, remélem, a későbbiekben leszokik erről a történetvezetésről. Bár, ha belegondolok, a Kakukkszó megoldása is elég banális... nem ezért szeretjük, na.:)
Ilweran: ó, én rengeteg mindent újra akarok olvasni, csak hálistennek (vagy balszerencsémre), amikre rákívánok, azok otthon vannak, így kénytelen vagyok megelégedni a halomnyi olvasatlan új könyvemmel, ami elérhető távolságban van.:)
Örülök, hogy ennyire tetszett. Bár félre kellett raknom mások miatt (pl könyvtári), ameddig olvastam, addig nagyon tetszett.
VálaszTörlésEgyetértek, hülyeség volt egy HP 2.0-t várni. Az Átmeneti üresedés még visszavan, de szerintem a Kakukkszóban is hozza Rowling azt, amit már megszokhattunk: az aprólékos kidolgozást, a szereplők árnyalt bemutatását. Kíváncsi vagyok, ki lesz a gyilkos, a Kakukkszónál nem jöttem rá.
Nekem is otthonos a hangulata, jó elmerülni benne. :)
Azt én sem értem, Robin miért nem szakított a barátjával... Cormorannal annyira összeillenek. :) As always, Cormoran for president! :D
Szegény kis A selyemhernyó, így félredobni.:))
VálaszTörlésSztem tetszeni fog az Átmeneti üresedés, ha a Kakukkszó bejött, valószínűleg ezzel is megtalálod a közös hangot. (De hülyén fogalmaztam... na, már mindegy.)
Áh, ez olyan túlságosan tálcán kínált megoldás. Nekem tetszik, hogy vannak még konfliktusaik, aztán ki tudja, a hetedik kötetre mit hoznak össze.
Jajjj, csak azt az egyet ne, hogy ezek összejöjjenek :D nekem annyira tetszik ez a páros így, tök jó partnerek lehetnek, tökéletesen kiegészítik egymást, és pont annyi "fűszer" van a kapcsolatukban, hogy pikáns legyen, de ne nyálas... kár lenne agyonvágni romantikával :D
VálaszTörlésNem hiszem, hogy egy klasszik romantikus szál fog ebből kibontakozni, ahhoz túl más ez a két ember - persze, hét könyv alatt simán összecsiszolódhatnak.
VálaszTörlés