Rövid, de szép emlékekkel teli kiadói asszisztens-pályafutásom során volt szerencsém belekóstolni, és nagyon örülök, hogy már magyarul is olvasható ez a finn regény... csak a borító lenne ilyen átkozottul ronda. Fizessék már ki ezt a szerencsétlen grafikust, mert bosszútól és frusztrációtól hajtva egyre borzasztóbb eredményeket produkál - ez konkrétan olyan, mint egy ócska manga borítója:
 |
| Emmi Itäranta: A teamesternő könyve |
"Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját.
Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni.
A finn írónő hazájában pályázatnyertes első kötete rövid idő alatt példátlan népszerűségre tett szert, angol fordításban is megjelent, sőt rögtön jelölték a rangos Philip K. Dick- és Arthur C. Clarke-díjakra. Stílusát kritikusai Margaret Atwoodéhoz és Ursula K. Le Guinéhez hasonlítják."
Hát ez rémesen néz ki :O
VálaszTörlésSzegény könyv, mit vétett hogy ilyen szörnyű köntöst kapott? :/
VálaszTörlésEz egy nagyon jó kérdés. A Galaktikánál egyre rosszabb a helyzet.
VálaszTörlés