Értékelés: 3 paptarisznya az 5-ből
Kedvenc karakter: -
Az értékeléseket elnézve nagyon egyedül leszek a véleményemmel, de irtó dühös lettem a könyv olvasása közben. Az első rész humora még elegendő mértékben kendőzte el ezeket a dolgokat ahhoz, hogy ne rontson a könyv megítélésén [Leghülyébb Mondat Díja 2012, igazán köszönöm], de ez a rész már menthetetlen volt, vagy csak én nyúltam rosszkor hozzá, fene tudja.
A szülők forralták fel ennyire az agyvizemet, két ilyen életképtelen, felelőtlen csődtömegről ritkán lehet olvasni, azt is alig bírom elképzelni, hogy házasodhattak össze. És nem elég, hogy gyereket vállaltak, csináltak még egyet, sőt, apuka tovább ment! Ez a két szerencsétlenség még Adriannel se törődik - még hogy az anyja egész kedves tud lenni, amikor kettesben vannak -, nemhogy képes legyen arra, hogy plusz egy gyereket ellásson. Még a nagymamának is elmegy egy kicsit az esze, pedig az első részben ő volt az egyetlen normális felnőtt szereplő. Persze lehetne mondani, hogy egyrészt ne vegyem ilyen komolyan, ez egy tinédzser fiú naplója, simán lehetnek benne sarkítások, tudatosan az írónő részéről és félig-meddig tudattalanul a főhőse révén, de ilyen mértékű és ilyen gyakori nemtörődömség kiveri nálam a biztosítékot. Ráadásul a saját kudarcaikat a gyerekük iránti elvárásukkal hangsúlyoznák ellen, és persze eszméletlen mértékű hálát várnának el cserébe. Mondjuk, azt is lehetne mondani, hogy mi a fenét tudok én a gyereknevelésről...
Azt hiszem, ha nem is végleg, de egy jó időre szüneteltetem Adnan Mole gondolatainak olvasását.
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1987
Fordította: Békés Pál
Ár: pár száz forinttól elérhető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése