2012. november 21., szerda

Fehér zene

A kötet újbóli megjelenésének tiszteletére, és azért, mert örülünk, hogy a Történet ismét kapható. És mert a Tengeróceán már nagyon türelmetlen, hogy mikor olvasom már el.
A kommenteket itt tudod elolvasni, ha kíváncsi vagy rájuk.

***

,,Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak."

Alessandro Baricco: Selyem
Értékelés: 5 hernyóka az 5-ből
Kedvenc karaktere(ek): mindenki

Hervé Joncour egy dél-franciaországi kisvárosban, Lavilledieu [beszélő név?] -ben él szép hangú feleségével. A városka fő kereseti forrása a selyemkészítés és selyemhernyók tenyésztése. Amikor a petéket megtámadja a végzetesnek tűnő szemcsekór, Hervé Joncour útnak indul abba az országba, ami 200 évig megközelíthetetlen volt az idegenek számára, a selyem hazájába - Japánba...
Nem értettem, mire fel ez a nagy Selyem-meg Baricco-mánia, ezért gondoltam, megnézem magamnak. Most már értem. Ebben a kis könyvben több minden van a szerelemről, mint amit valaha is képesek leszünk szavakba foglalni. Gyönyörű. Felvillantja a szerelem gyilkos, pusztító oldalát is, mely Héléne-t, Hervé Joncour feleségét támadja meg, ám a férfi nem veszi észre felesége szenvedését. A könyv picike, még 100 oldal sincs, van olyan, hogy csak pár mondat van a papírra vetve, mégis oly sokatmondó, mint egy nyolcszáz oldalas elmélkedés. A borítót hál' Istennek nem szúrták el, egyszerű, mégis nagyon szép, a Helikon csak dicséretet érdemel érte (tudja valaki, mit jelent a borítón lévő írásjel?), habár nekem az olasz változat is tetszik. És csak 1490 Ft, habár ez az ár az oldalszámot figyelembe véve nem is olyan kevés:) Bonyolult, elvont gondolatokra számítottam, ezért nem akaródzott kézbe venni. Ehelyett kaptam egy könnyeden elvont:) vágyódó szerelmi történetet (mert ez nem regény, és nem is elbeszélés, hanem egy történet), amiben alkalomadtán a humor is felcsillan, ott, ahol nem is számítunk rá. Végezetül annyit, hogy mindenképpen megéri elolvasni. Veszíteni nem veszítünk vele semmit.

Egyébként segítenétek abban, hogy melyik könyvével folytassam Bariccót? Csak mert azt olvastam, a Tengeróceán már jóval nehezebb, addig trenírozni szeretném rá az agyamat más műveivel:) Nos?

És egy ilyen humoros fordulat:
,,- Hervé fiam két nap múlva visszamegy Párizsba, ahol fényes karrier várja a hadseregünkben, ha Isten és Szent Ágnes is úgy akarja.
- Pontosan. Csakhogy Isten máshol van elfoglalva, Szent Ágnes meg utálja a katonákat."

Ui.: Van ám a könyvnek magyar blogja is.

Eredeti cím: Seta
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2005 [az általam olvasott példány]
Fordította: Székely Éva
Ár: 1490 Ft




4 megjegyzés:

  1. Igen!

    Te olvastad a Novecento-t?

    VálaszTörlés
  2. Igen, olvastam, csak értelmes post nem született róla.

    VálaszTörlés
  3. Nekem ezen kívül a Vértelenül a kedvencem tőle - bár az igazán szívettépő. Olvass tengeróceánt :)

    VálaszTörlés