"- Hogy rövid legyek, van ott egy páciens, aki meg van róla győződve, hogy ő maga az Ördög.
- Akkor hát jó úton haladunk a dolgok kiegyenlítése felé, mert a Bedlamnek két Krisztusa és egy Mózese van."
Értékelés: 3 akármi az 5-ből
Kedvenc karakter. Holmes
A nagy Sherlock-Holmes imádatomban lecsaptam erre a könyvre a Rukkolán, kíváncsi voltam, milyen lenne, ha Holmes és Watson természetfeletti jelenségekkel tarkított bűnügyek nyomába erednének.
Az történt, amitől féltem. Nem tetszett.
Illetve olvasás közben még messze voltam a "nem tetszett"-állapottól, akkor egész jól elvoltam a kötettel, de egy hónap elteltével sajnos azt kell mondjam, szinte semmi nem maradt meg a könyvből, abszolút nem volt maradandó élmény, ezért utálok nevezetes irodalmi alakokkal kapcsolatos, más szerzők által írt könyveket olvasni, ugyanezen okból a közelébe se mennék a különféle Jane Austen farvizén írdogáló szerzőknek... mondjuk nem vagyok Austen-rajongó, de értitek, mire gondolok, a rengeteg harmatgyenge folytatásra, előzményre, mellékszereplőket fókuszba állító történetekre, amelyekből pont az hiányzik, ami egyedivé teszik az eredeti regényt: a szerző stílusa.
Jelen esetben az volt a bajom, hogy bénák voltak a bűntények, ill. a megoldásuk, néhány esetben Holmes-ék csak nézői voltak az eseményeknek, de nem a megoldói. Ilyen például a Sherlock Holmes és az Ördög vagy egy kicsit az Éjszakai kutyakaland, hörr, ez utóbbi még szentimentális is volt. A St. Marylebone-i hullaevő nagyon kihozott a sodromból, ilyen béna megoldást kitalálni...
A könyvtáros kísértete egész jó volt - a hideg kiráz egy olyan kísértet gondolatára, aki éjszaka lehajigálja a polcokról a köteteket és még össze is firkálja -, A néhai orángután esete és a Halál az East Enden szintén, jobban szeretem, ha Holmes mégis talál racionális megoldást a bűntényre. A Rágalom a Drury Lane-en, avagy a vámpírcsapda már kevésbé, nagyon idegesítettek a női szereplők, de a befejezése jó volt. Selden történetét nem olvastam el, mert A sátán kutyája még hátravan, de utána sorra kerítem ezt a novellát. A múmia átkával is érdemes óvatosan bánni, mert lelövi A pettyes pánt poénját (oh, az volt az első Holmes, amit olvastam). Ezen a történeten nagyon jól szórakoztam, bár nehezen tudom elképzelni, hogy Louisa May Alcott tényleg írt múmiás novellát:)) Conan Doyle is nyársra kerül:
"Még országunk egyik legígéretesebb ifjú regényírója, Arthur Conan Doyle is belekontárkodott az okkult és természetfeletti históriákba, amire úgy tűnik, javarészt az az eszelős firkász, Edgar Allan Poe inspirálta."
A Coole Park-i probléma is valós alakokat idéz meg, Bernard Shaw-t és Yeatset nem csupán megemlítik, hanem a rejtély szereplőivé teszik. Ezzel a sztorival nem tudtam mit kezdeni, nem értem, mit akartak vele a szerzők mondani.
Caleb Carr írása, amire a leginkább kíváncsi voltam, nem fikció, hanem szakirodalom jellegű, többek között az is kiderül belőle, hogy saját főhőse, dr. Laszlo Kreizler azért lett elmeorvos, mert Doyle elhatárolódott a pszichológiától (és azt is kifejti, mi lehetett az oka), és az általa kitaposott ösvényen haladva nem lehetett volna újat mutatni a műfajban. Carr The Italian Secretary című írásában viszont Holmes nyomoz, majd valahonnan le kellene vadászni, ez bezzeg nem elérhető magyarul. A Kísértetekre semmi szükség? szintén non fiction, a kísértethistóriák és az okkultista nyomozók sorát tekinti végig.A Holmes terelgetése egy olyan író tűnődése, aki... nem hiszitek el... egy Sherlock Holmes Drakula ellen c. könyvet írt! Annyira bődületesen hangzik, de elvileg húszezer példány fogyott el, a BBC hangjátékot készített és számos idegen nyelven is kiadták.
Összességében nem bánom, hogy elolvastam, de utólag visszanézve úgy gondolom, nem vesztettem volna semmit, ha sikerül úrrá lennem a pillanatnyi őrületemen.
Sorozat: háát, a Sherlock-kánon része tulajdonképpen...
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2006
Fordította: Sziklai István
Ár:
Ó, ebbe én is belekezdtem még anno, de aztán nem is olvastam végig. Nekem nagyon nem nyerte el a tetszésemet, pont ugyanezek miatt, amiket te is írtál.
VálaszTörlés"a hideg kiráz egy olyan kísértet gondolatára, aki éjszaka lehajigálja a polcokról a köteteket és még össze is firkálja" - viszont ezen jót mosolyogtam :-))) és mennyire igazad van! :-)
Oh, megnyugodtam, már azon kezdtem gondolkodni, hogy úri dolgomban nekem semmi nem jó:)
VálaszTörlés