A csábítás elmélete

"A becsületes és tisztességes csábító, ha már elérte a mosolyt, szemvillanást, keringőt vagy könnyeket, hálatelt szívvel emeli meg kalapját a hölgy előtt, és csak egy dologtól fél: hogy netán valamikor újra találkozik vele."

Karen Blixen: Ehrengard
Értékelés: 4 rokokó báj az 5-ből
Kedvenc karakter: Herr Cazotte

Karen Blixennel már évekkel korábban megismerkedtem egy novella erejéig, amely Kepes András Könyvjelzőjében található - olvassátok el, nagyon jó írások vannak benne Csehovtól Woolfon át Cortázarig -, a címe sajnos nem jut eszembe, de a történet és az órán elhangzottak elegendőek voltak ahhoz, hogy nyitott legyek a további ismerkedésre, meg érdekesen hangzott az Ehrengard fülszövege.

Az alcímben említett csábítás egy idős hölgy meseszerű elbeszélésének keretében bontakozik ki, amely a Fugger-Babenhausen álnévvel ellátott nagyhercegi házban történt, százhúsz éve. A történet úgy kezdődik, hogy a trónörököst és leendő hitvesét kicsit elragadták az érzelmei, és ez az apróság óriási skandallumot robbanthat ki - Ludmilla hercegnő ugyanis áldott állapotba kerül. A nagyhercegné Herr Johann Wolfgang Cazotte segítségét kéri a faramuci helyzet megoldásában, aki tehetséges festő, szélhámos és a nők eszeveszett, ám furmányos észjárású bolondja. Herr Cazotte ötletét, miszerint a hercegnőt rejtsék el egy eldugott kastélyban, megvalósítják, a helyet idilli paradicsommá varázsolják Cazotte vezénylésével és a mini udvartartás megbízható embereit is összeszedik, köztük a címszereplő Ehrengardot, ezt a naiv, mégis két lábbal a földön járó fiatal lányt, aki a hercegnő udvarhölgye lesz.

Cazotte-ot megragadja az ifjú hölgy kisugárzása, és úgy dönt, elcsábítja - ám nem azon a közönséges módon, ahogy a dilettáns széptevők munkálkodnak, ő teljes odaadást akar elérni. "Egy tüzérségi támadáshoz elegendő tűz lobog benne és egy tehénistálló melege." - mondja. Az istenek azonban veszélyes játékostársak, és olyan szituáció és megoldás áll elő, amely a sokat látott művészt alaposan meghökkenti, mi pedig fejet hajthatunk Ehrengard von Schreckenstein önfeláldozó, nemes jelleme előtt.

A tárgy miatt egy icipicit a Veszedelmes viszonyokra emlékeztetett a történet, de itt minden bájos köntösbe van bújtatva, semmi kegyetlenkedés nem jellemző a szereplőkre. Nem volt izgalmas, meghökkentő vagy elszomorító, tényleg olyan, mintha egy mesét hallgatnánk egy idős nénitől, némi tanulságtétellel a végén, egy aprócska, rokokó kacsintgatás, amely éppen megmosolyogtatja az olvasót, amennyiben szereti az ilyen könnyed flörtöket.

Ui.: nagyon tetszett az a kifejezés, hogy Cazotte "a szemhéja mögött őrizte a képet.", a magam nyelvére lefordítva nagyon értettem, mit takar ez a mondat.

Eredeti cím: Ehrengard
Kiadó: Polar Könyvek
Kiadás éve: 2010
Fordította: Kertész Judit
Ár: 1900 Ft
Az írónő honlapja