Változás

A blog régi helyén vadászom össze az évzárós postokat, közben beleolvasok a nem recenziós írásokba, szösszenetekbe és a kommentekbe. Elképesztő, mennyi mindent kitárgyaltunk, húsz-harminc hozzászólás van egy semmi post alatt is, és a többi blog régi bejegyzéseiben is ezt látom. És gondolkodom, hogy hová lett mindez.

Részemről tudom, hogy kevesebbet blogolok, nem rakok ki minden ki izét külön postba, gyakran kimarad a hét borítója, de utóbbit igazság szerint unom, a fiatalabbak [tudom, hogy begyöpösödötten hangzik] közül most kaptak erre rá, ugyanezzel vagy hasonló címmel [neem, tudom, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt - le kellene már szoknom ezekről a paranoid szögletes zárójelekről...], emellett annyi mindent megírtam már, kedvenc és félbemaradt sorozatok, top férfi és női hősök, kedvenc könyvek, leginkább utált könyvek stb. Néhány éve a totális csőd csalhatatlan jelének tekintettem volna, ha nem írok minden olvasott könyvről külön bejegyzést, az utóbbi időben viszont többekről hallgattam, mert feleslegesnek és redundánsnak éreztem. Például mi a fenét írjak a Királyok csatájáról? A gány sorozatnak köszönhetően az agyonhype-olt könyvek közé került, boldog-boldogtalan ezt olvassa, nekem meg ez mindig elveszi a kedvemet, ráadásul már túl vagyok a nagy Tűz és Jég Dala-korszakomon, csak a nosztalgia miatt vettem újra elő a sorozatot... ja, és folytatni is kellene, de ha Martin nem fejezi be, addig ugrálok a pókhasán, amíg össze nem szedi magát.
Valamint, többször előfordult, hogy nem volt kedvem könyvről írni, ez a postokon is meglátszik. Vannak jobbak és teljességgel érdektelenek, pl. a Feljegyzések fiatal párokról, de ez van, azokról a könyvekről, amelyek nem fognak meg, nem tudok olyan postot írni, mint pl. a New York trilógiáról. Nem mintha olyan fenomális lennék, de abba és a hasonló írásokba beleszövődik a fél lelkem.

Ami, akár tetszik, akár nem, kevés embert érdekel. A Láthatatlan városokról szólót ötvenen olvasták, a Novemberi zárást 169-en. A Csajos postot 538-an. A Kallódó képzeletet 36-an. A dervisház-filozofálásom 411-en. Ne mondok újat azzal, hogy a könyvbeszerzések meg a személyes, egyéb kategóriás postok jobban érdeklik az olvasókat, de arra kíváncsi lennék, hogy ezen belül mi alapján döntenek az emberek, hogy ezt elolvassák, azt pedig nem. A figyelemfelkeltő cím nyilván szerepet játszik, de a "Csajos post" elég ötlettelen és unalmas. A könyves kategórián belüli eloszlást könnyebb megmagyaráznom: A dervisház egy új, dinamikus kiadó könyve, a sci-fi népszerű műfaj, szép a borítója, stb. A Láthatatlan városoknak viszont nemrég jött ki az új kiadása, egy régi, ám színvonalas kiadó gondozásában, talán az lehet a magyarázat, hogy Calvino nem olyan széles körben kedvelt.

Valószínűleg a változó ízlésem is közrejátszik az alacsony nézettségben és a kevés kommentben, de erről már sokat téptem a számat és az év végi postba is kellene valamit írni - itt csak annyit mondok róla, hogy az érdeklődésem a komolyabb olvasmányok felé tolódik, persze lehet, hogy egy igazi szépirodalmár a képembe röhögne, de túl sok terhet cipelek ahhoz, hogy sok nagyon komoly, falhozvágós könyvet olvassak. A menőnek számító műfajok, a YA, sci-fi és a fantasy csak egy kis szeletét képezik az érdeklődésemnek, de nem akarom magam skatulyába zárni és csőlátással olvasni. A verseket meg nagyon sokan utálják, ám a magam kis csodájával vagyok elfoglalva, nem érdekel, más mit gondol, ez a blog magamért van, nem a recikért vagy a számokért. Talán az az öröm vonzotta régebben az embereket, amit a blog írásával és mütyürkézésével töltöttem. Persze most is szeretem, csak nem töltök annyi időt a gép előtt.

Az a vicces, hogy még a Molyra se foghatjuk, hogy kevesebbet beszélünk egymás blogján, mert jónéhányan visszafogtuk a molyos aktivitásunkat és visszavonultunk a saját bázisunkra.
Vagy az is lehet, hogy meguntuk a nagy blogolást és már csak mindenki elszöszöl a sajátjával.