- És sose szeretünk senki mást, csak egymást.
- Soha. Senkit.
- Jaj de jó lesz a délután meg az este! De akkor most együnk valamit.
- Nagyon éhes vagyok - vallottam be. - Kávéházban dolgoztam, és nem ettem semmi mást, csak egy café crème-et.*
- És mondd, Apkó, hogy ment?
- Úgy érzem, egész jól. Legalábbis remélem. Mit eszünk?
- Hónapos retket, egy jó kis foie de veau-t** törtkrumplival és endívia-salátával. Meg almáspitét.
- Aztán elmegyünk és elhozzuk a világ összes könyvét elolvasni, és mikor elutazunk, magunkkal visszük mind.
- Tisztességes dolog ez?
- Már hogyne volna tisztességes.
- Van ott Henry James is?
- Biztos van.
- Hű de jó, hogy ráakadtál erre a boltra!
- Mindig is szerencsém volt - büszkélkedtem, de szamár módon nem kopogtam le. Pedig a lakásban mindenütt volt fa, nyugodtan lekopoghattam volna."
* Tejeskávé.
** Borjúmáj.
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Értékelés: 5 napfényhasogatta félhomály az 5-ből
Még a Szandis akcióban lecsaptam Paula Mclain: A párizsi feleség c. könyvére, és elhatároztam, addig nem olvasom el, amíg nem ismerkedem meg Hemingwayjel. Az öreg halászhoz nem volt kedvem, mert miért pont azt, ellenben a Vándorünnepet Heloise és Andiamo is nagyon dicsérte, úgyhogy őt választottam.
Tökéletes volt. Nem mondom, hogy megismertem Hemingway művészetét, de Hemingwayt, "Hem"-et, az embert igen, a gondolatait, érzéseit, az ars poeticáját, és ez számomra többet jelentett, mint hogy kipipálhassam a világ egyik leghíresebb művét a listámon. Persze majd Az öreget is elolvasom, ahogy EH nevezte, de majd később. Ráadásul magánéleti szempontból is beletrafáltam, Hemingway a kötetben leírt években Hadley Richardson férje, aki A párizsi feleség központi alakja.
Azt szűrtem le ebből a könyvecskéből, hogy Hemingway igazi életművész, vagy inkább életélvező. Ahogy a költő Ernest Walsh mondja: Hem az élet jegyese. Könnyű borok, finom ételek, lóverseny, síelés, séta a Luxembourg-kertben, figyelni, hogyan változik a fény aranyló színe a faleveleken, kifőzni a cumit, a Closerie de Lilas kávéház, dolgozni (azaz írni), hallgatni a tűz ropogását a kandallóban és narancsot hámozni. Annyira gyönyörű, hangulatos leírások vannak benne, hogy belesajdul a szívem. A férfi írók is képesek szépen írni - teljesen más, mint ahogy pl. Alice Hoffman vagy Joanne Harris ír, egyszerűbb a szóhasználat és a használt képek, de a hatás ugyanolyan gyönyörűséges. Olyan érzés ezeket olvasni, mint a szeretett férfit nézni; afféle ujjongó megnyugvás, öröm és biztonság egyszerre, mutatok néhányat:
Ernest Hemingway |
"A reggeli hidegben, alighogy kivilágosodott, bejött a szobába a lány, becsukta az ablakot, és begyújtott a nagy porcelán kályhába. A szoba átmelegedett, hozták a reggelit, friss vagy pirított kenyeret, zamatos befőtteket, kávét nagy bögrékben, friss tojást, s ha az ember kért, jóízű sonkát."
"Tehetsége természetes volt, mint a hímpor alkotta rajz a pille szárnyán. Volt idő, mikor e rajzról még annyit se tudott, mint a pille, nem tudta, mikor érte horzsolás, mikor kár. Később ráébredt rokkant szárnyaira, szárnyai rajzára, de szárnyalni már elfelejtett, mert a szárnyalás szerelme elmúlt, s már csak az emlékeiben élt, hogy milyen is volt, mikor még könnyedén libbent föl a levegőbe."
"Pompásan esett leszaladnom a hosszú lépcsőfordulókon abban a tudatban, hogy aznap jól ment a munka. Általában addig dolgoztam, míg a végére nem értem valaminek, és minidg akkor hagytam abba, amikor tudtam már, hogy mi következik azután. Ily módon biztosra vehettem, hogy másnap is menni fog az írás. De néha-néha, mikor új elbeszélésbe kezdtem, és nem tudtam útnak indítani, csak ültem a kandalló előtt, az apró narancsok héját belefacsartam a tűzbe, s figyeltem a kék sercenést, vagy megálltam az ablak előtt, és elnéztem Párizs tetői fölött, és ez járt az eszemben: »Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.«"
Hadley Richardson és Hemingway |
Azt hiszem, így kell élni. Békére törekedve, kedvelt, ám kemény munkával, olyasvalaki mellett, akit szeretsz, nem sietni, hanem csodálkozni, nem marakodni, hanem segíteni.
(Nos, ezt a bejegyzést elcsesztem. A nagyon hangulatos, nem futkosós könyveket a lehető legkevesebb szünettel kell olvasni és írni róluk.)
Ui.: nagyon örülnék, ha egy normális kiadó ismét megjelentetné, mert vészesen kevés példány kapható belőle, és nekem kell belőle egy saját.
Ui2.: két idézetes post a könyvvel kapcsolatban.
Eredeti cím: A Moveable Feast
Kiadó: Fekete Sas
Kiadás éve: 1996
Fordította: Göncz Árpád
Ár: kb. 1500 Ft-tól
Wikis életrajz
Ezt én is el akarom olvasni.
VálaszTörlésDe gyors voltál:))
VálaszTörlésMindenképpen megéri elolvasni, szerintem szeretni fogod.
De jó, hogy ennyire tetszett :).
VálaszTörlésSylvia szerintem is nagyon rendes volt, és van pár olyan könyvről szó a Vándorünnepben, amit én is elolvasok.
Az öreg halász is nagyon jó, de azt akkor kell olvasni, ha minden nyugodt körülötted. Ajánlom a Búcsú a fegyverektől, amibe I. világháborús emlékeit fűzte bele :).
Ezt kell Párizsban megnézni, nemcsak az Eiffel tornyot:)
VálaszTörlésÓ, igen, olvasás szempontjából is nagyon inspiráló.
Mindenképpen... az összeset:)
Én is nagyon örülök, hogy tetszett! :-) Én is ezzel a könyvével barátkoztam meg Hemingway-jel (de nagyon), azóta a többi könyvét is feltettem a biztosan-el-akarom-olvasni listámra. A Vándorünnep tényleg egy igazi életérzés, egyszer olyan jó lenne, ha Párizsban olvashatnám újra *.* Ó! Még belegondolni is gyönyörűség :-)
VálaszTörlésÉs igen, igen csatlakozom: tessék újra kiadni ezt a könyvét, de sürgősen, hadd legyen nekem is egy saját példányom!
Az nem semmi gyönyörűség lenne:)
VálaszTörlés