Angyalok Városa

A régi post és kommentjei itt olvashatóak.

***

"Akkor értettem meg, hogy minden percet, ami megmaradt nekünk, arra szánok, hogy őt boldoggá tegyem, hogy begyógyítsam a sebet, amit ejtettem rajta, és visszaadjam neki, amit nem adhattam meg. E könyvlapok lesznek az emlékeink, amíg csak elhal a lélegzete a karjaim között, amíg kikísérem őt a tengerre, ahol megtörnek a hullámok, és együtt merülünk el mindörökre, hogy végre elszökhessünk oda, ahol se mennyország, se pokol nem találhat meg többé bennünket."

Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
Értékelés: 4.8 szúinvázió az 5-ből
Kedvenc karakter: don Basilio:)

Barcelona, húszas évek. Történetünk hőse a fiatal író-újságíró, David Martín, akit amekkora tehetséggel áldott meg az ég, olyan fukarul bánt-bánik vele az élet egyéb területein. Egy nap visszautasíthatatlan ajánlatot kap a félelmetes titokzatos Andreas Corellitől: teremtsen számára egy új vallást könyv formájában, mindezt csillagászati összegért. David végül elvállalja a feladatot, és ezzel egy históriába keveredik, amire legvadabb álmaiban sem gondolt...

Óriási elvárás nehezedik az ember szívére Zafón következő műve iránt, miután elolvasta A szél árnyékát. És én direkt vigyáztam: megvártam, amíg véget ér a purgatóriumidény, pedig vizsgaidőszakban olyan fájó szívvel sóvárogtam a kötet után, hogy csoda, hogy a könyv utánam nem mászott magától. Babonásan féltem tőle, hogy a favorit után csalódást fogok érezni. Nos....
...Nem mondhatnám, hogy a történet csalódást okozott, de sokakkal ellentétben számomra nem szárnyalja túl A szél árnyékát. Ne kérdezzétek, mert nem tudom, miért.

Nem igaz - szerintem - hogy Zafón megírta még egyszer a fent említett könyvet. Ez a világ... más. Sokkalta depresszívebb, baljós, reményvesztett, olyan sötét, mint egy csillagtalan téli éjszaka egy elhagyott házban, hogy stílusosak legyünk. (Talán nem véletlen Stephen King ajánlója.) Ezek a "sötét elemek" már A szél árnyékában is megvannak a háttértörténet részeként, itt azonban teljesen előtérbe helyeződnek, ez a könyv maga a sötét múltbeli történet - és ami mögötte van, az már egyenesen hátborzongató. Nekem egyből olyan hangulatom lett tőle, hogy ez a nyomorult időjárás adta a másikat, pont illik a regény hangulatához. Az viszont igaz, hogy összefügg Zafón előző könyvével, felbukkannak benne ismerős elemek, de nem lövöm le a poént, mert csak a könyv vége felé derül ki, ki, merre, mint és hogyan.

Érdekes szerepet kap a hit fogalma, jó sokat értekeznek róla, szerencsére nem elrugaszkodott stílusban és mértékben, érdekes jellemzője a történetnek, miben hisznek az emberek, mivel lehet akkora tömegeket megmozgatni, hogy valami - bármi - egy vallás alapjává váljon, ami milliók életének válik a részévé.
Szerencsére a humor is szerepet kap ebben a komor mesében, Martín és Isabella kettőse kész komédiát alkot, és itt tűnik szembe valami: hogy lesz ebből a szégyenlős kamaszfiúból, akit a regény elején megismerünk, ez a vagány, hányaveti férfi, akinek a kisujjában van az egész szakma? Hiszen bámulatos átalakuláson megy keresztül, elég csupán arra gondolni, hogy 10 évesen kimaradt az iskolából, mégis elképesztően művelt ember lett, Vidal, don Basilio és hmm, egy bizonyos személy áldásos tevékenységének hatása alatt.
De akárhogy csűröm-csavarom, akkor is el kell mondanom: annak ellenére, hogy ez egy nagyon jó könyv, eléggé odab*ssza az embert a földhöz, ha kellően átengedi magát neki, nálam sajnos csak második helyezett lehet. Ez van.

Ui.: És vajh' mi a ménkű ütött az Ulpiusba, hogy ez egyszer sikerült összehoznia egy egész normális borítót, tán félt a feldühödött Zafón-rajongók hadától, vagy mi? Mindenesetre dögnehéz lett, alig bírtam a térdemen megtartani evés közben.

Ui2.: Nagyításért katt a képre (bazinagy), hálás köszönet érte Julinak, csak ő képes ilyen szépségeket találni. Ja, és kettőt lehet találni, minek gondoltam:)

 

Eredeti cím: El juego del ángel

Sorozat: Az Elfeledett Könyvek Temetője 2.
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2008
Fordította: Latorre Ágnes
Ár: 3990 Ft (az áráról nem is beszélve...)

Az író honlapja