"Az egyik pillanatban az arca olyan volt, mint a középkori térképeken a szeleket megszemélyesítő figurák fölfújt arca, a következőben pedig beesett, mint egy lókereskedőé."
A megjelenése óta roppant kíváncsi voltam erre a regényre. Régi kastély, lökött(nek tűnő) család, kémia - igen, én vagyok az a nemnormális, aki bölcsész létére imádta a kémiát -, méregkeverés és egy gyilkosság - hatásos összeállításnak tűnt.
Jóformán az az egy problémám volt, hogy a szerző nagyon mellélőtt Flavia életkorával; egy tizenegy éves kislányról van szó, de néhány, erre vonatkozó szótól eltekintve semmi nem utal rá, hogy csupán egy kiskamasz. Nem korát meghazudtolóan okos és talpraesett, hanem egy felnőtt, akinek tévedésből elírták a korát. Ha az érettsége csupán abban nyilvánul meg, hogy mérgeket kotyvaszt (és néha robbant) egyik rég halott őse laboratóriumában, elfogadtam volna a koraérettségét. De nem, Flavia felnőtt ember - pontosabban az egyetlen felnőtt ember a környezetében. Apja, az exezredes egész nap a dolgozószobájában kuksol és a bélyeggyűjteményét nézegeti, az egyik nővére ki se dugja az orrát a könyveiből, a másik álló nap zongorázik vagy a tükörképét bámulja. Természetesen a három lány konstans módon szívatja egymást, de azon nagyon megütődtem, hogy az apa fikarcnyit sem foglalkozik velük. Biztos az öregedés miatt van, de egyes ifjúsági regények felnőtt szereplői (pl. Adrian Mole kedves szülei) totál kiakasztanak. Amikor néhány éve újra olvastam gyerekkorom kedvenc regényét, G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket! c. pöttyös könyvét, ugyanez volt a helyzet. Flavia tényszerűen és minden fájdalom (?) nélkül kijelenti, hogy nem szereti senki. De, ott van Dogger, a kertész, aki a háborútól idegileg teljesen kikészült, rohamai és emlékezetkiesései vannak. És persze Flavia az, aki folyamatosan nyugtatgatja a férfit, és nem, egyszer sem ijed meg vagy szalad el sikítva egy felnőttért.
Ráadásul belekeveredik egy szövevényes bűnténybe, és mivel ő a főszereplő, nem kerül ki az események sodrásából, sőt, nyakába kapja a piskótáit, és nyomozni kezd. A történet a klasszikus krimimintát követi, és a végét tekintve jutottam el odáig, hogy nagyon erőltetett, egy tizenegy éves gyerek nem így viselkedik, és a felnőttek sem így viselkednek vele. A testvéreit kivéve mindenki úgy tekint rá, mintha egy legalább 18-20 éves nő volna - még a rendőrfelügyelő is.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire hiteltelen volt a dolog, mert ezt leszámítva szabványos, kellemes krimit olvashattam, nagyon angol hangulattal, teázással és keksszel, meg egy Gladys nevű biciklivel. A gyerekkoromban látott Harriet, a kémre emlékeztet a regény, csak itt jóval nagyobb a tét, mint egy ellopott napló. Nem bántam meg, hogy elolvastam, direkt egy fáradtabb időszakra tartogattam, amikor jólesik egy-egy lazább könyvet olvasni. Viszont nem valószínű, hogy a folytatásokra benevezek.
Ui.: a könyvben elég sok az elgépelés, és az idézeteknél kategorikusan elhagyták a lábjegyzetet.
Sorozat: Dream válogatás
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013
Fordította: Lázár Júlia
Ár: 3000 Ft
Szinte minden értékelésben ez a probléma köszön vissza, majd megpróbálom úgy olvasni a könyvet, mintha nem 11 éves lenne vagy mintha az Addams Familys kiscsaj szerepelne benne. :)
VálaszTörlésAz menni fog.:) Abszolút nincsenek gyerekes gesztusai.
VálaszTörlésTök érdekes nekem nem volt furcsa, valahogy elképzeltem egy nagyon koravén gyereket egy másik korszakban ugye, amikor szinte még a kislányokat is magázták és kisasszonynak szólították ha nemesi rangjuk volt. Én azt sajnáltam kicsit hogy kevés időt töltöttünk abban az ódon kastélyban, elcsámborogtam volna még a falak között :)
VálaszTörlésHát, mindenkinek az ízlése szerint.:)
VálaszTörlés