Ja, hogy van folytatása!

Mély megrendüléssel vettem tudomásul Erika friss beszerzését, a Homokfelhőt. Joanna Bator családregényének, a Homokhegynek van folytatása, hű. Akkorát nem égtem, mert idén jelent meg, de nagyon meglepődtem, hogy sehol nem láttam, mondjuk, jó ideje nem néztem az előjegyezhető könyveket, mert a számomra érdekesekbe úgyis belefutok valahol, vagy nem bukkanok érdekes újdonságra, ellenben van egy csomó sekszi regény izmos fickókkal meg szende nőkkel.

Ez a fülszövege:

"Egy ismerős család vakugrása az ismeretlenbe: a Homokhegyben megkedvelt Bator-hősnők tovább sodródnak a hol barátságos, hol pedig ellenséges világban, új országokat és kontinenseket járnak be, ám egy tragikus baleset miatt arra kényszerülnek, hogy átgondolják és megváltoztassák életüket. A makacs anya, az érzékeny lány és a mindent túlélő nagymama újra- és újraszövik kapcsolataikat, egymáshoz és az idegen emberekhez fűződő bonyolult viszonyaikat, közben teljesen az olvasó szívéhez nőnek, minden gyarlóságuk ellenére. A múlt és jelen, a lehetséges és lehetetlen titokzatos szálakkal vannak összekötve, a hétköznapi valóság mellett, vagy inkább mögötte ott tevékenykednek az elhunytak lelkei, vagy éppenséggel jövőbeli eseményeket képesek megjósolni egyes szereplők. Eközben megismerjük Lengyelország 20. századi történelmét, elsősorban a periférián elhelyezkedők, vagyis a különcök, az elesettek és az üldözöttek szemüvegén keresztül – és ez a világ egészen varázslatos. A regény folytatása az írónő előző könyvének, de annak ismerete nélkül is kerek egész."

A Homokhegyet könyvtárból olvastam, emlékszem, a strandon kezdtem el, az eleje megkínzott egy kicsit, de utána repültek az oldalak. Ennél is megvárom, amíg beszerzi a könyvtár, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik Dominikáék élete.