Hajszőnyegszövők

Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők

Nagyon jó, egy másik könyvben felejtettem a jegyzetlapot, úgyhogy minden fejből fog menni, és az sem lesz túl sok.

Nagy elvárással kezdtem neki a könyvnek, bár emlékeztem arra, hogy a reputációja nem hibátlan, sok az elmarasztaló, fitymáló vélemény. Igazából csartak értékelése tartotta bennem a lelket, reméltem, hogy ha neki tetszett a kötet, nekem is bejön. Sajnos tévedtem.
Az egzotikus téma vonzott magához; egy bolygón hajszőnyegszövők élnek, akik feleségeik és lányaik hajából gyönyörű szőnyegeket készítenek, hogy azok mindenható uruk, a fényességes császár palotáját díszítsék. Sajnos (másodjára írom le ezt a szót, és sajnos valószínűleg nem utoljára) maguk a hajszőnyegszövők és kasztjuk, kultúrájuk háttérben marad, gondolom, az írói szándék és a szerkezet miatt. Minden novellának más a főszereplője, de a történet láncra fűzi őket, mert egy folyamatot mutatnak be, más aspektusból. Olyan, mint egy mozaik, a kis, apró darabkákból rajzolódik ki egyetlen kép - ami nagyon jól hangzik, de ez egy elnagyolt, randa mozaik, gyakorlatlan készítővel.
Szent meggyőződésem, hogy egy harcedzettebb, gyakorlottabb író sokkal jobban írta volna meg ezt az ötletet. Nem olvastam Eschbach-tól mást, és nem ismerem munkásságát, de ha nem néztem volna utána, hogy tíz díjat nyert, azt írtam volna, hogy nem igazán van otthon a sci-fiben, úgy éreztem, hogy csak dobálózik a szavakkal, itt egy űrhajó, ott egy galaxis, de csak dísznek, igazából ha kihagyta volna a sci-fi vonatkozást, amiből egyébként is kevés van, számomra sokkal elfogadhatóbb lett volna.
Ám nemcsak azt éreztem, hogy Eschbach gyenge sci-fi író, hanem azt is, hogy gyenge író. Olyan semmilyen ez a könyv, vagy két hete olvastam, de alig emlékszem rá, csak a rosszallás meg a képzeletbeli fejcsóválás maradt meg belőle. A szereplők egydimenziósak, az indítékok, konfliktusok elnagyoltak és rengeteg a

felesleges jelenet, pl. minek kellett az a szerelmi szál a végére, ami ráadásul homlokegyenest ellentmond egy korábbi novellának? A Keserű viszontlátás volt a mélypont, semmi köze az eseményekhez és iszonyat kiábrándító a befejezése. Jaj, és a nevek, elég idétlennek találtam őket.

Volt egy, egyetlen egy momentum, érzelem vagy mi a fene, aminél azt éreztem, igen, ezzel lehetett volna valamit kezdeni: a dráma. A tönkretett emberi életek, a borzalmas, hiábavaló áldozatok - és mindezt miért?... Néha úgy érzem, a legszörnyűbb események mind a végtelen emberi kicsinyességből születnek, és pusztítás és fájdalom jár a nyomukban. Ezt pendítette meg bennem az első és az utolsó novella, amelyek ügyesen keretbe foglalják a történetet - tessék, írtam egy pozitív dolgot is a könyvről. Sajnos csak ennyit adott nekem.

Ui.: a szöveggondozás a megszokott Galaktika-minőség, könnyen lehet, hogy ez is hozzájárult a rossz olvasmányélményemhez.

Eredeti cím: Die Haarteppichknüpfer
Kiadó: Metropolis Media
Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Kiadás éve: 2009
Fordította: Varga Csaba
Ár: 2670 Ft