2014. szeptember 2., kedd

Szösszenet egy bélyeggyűjtő sorozatgyilkosról

"- És soha nem tudja meg, mi végzett vele.
 - Persze hogy nem - mondta Dot. - Különben tudna tenni ellene valamit. De ha te is benne vagy a képben, Keller, én soha nem hiszek a természetes halálban. Azon túl persze, hogy te magad is egy természetes halálok vagy."

 Lawrence Block: Bérgyilkos mindörökké

Az Agave zsengébb időszakomban ismertetett meg Blockkal, később, amint megjelent az új Bernie-vagy Scudder-rész, máris megvettem, hogy olvasni tudjam. J.P. Kellert viszont kerültem, hogy miért, nem tudom, talán idegenkedtem a bérgyilkos ridegnek vélt figurájától, pedig gyerekkoromban én is gyűjtöttem bélyeget. Kicsit morbidul hangzik, miután végigimádtam egy kétes erkölcsű, antikvárius-betörő és egy alkoholista, engedély nélküli magánnyomozó fél életét, ráadásul az utóbbit kedveltem jobban.
Hiányzott az író stílusa, az általa teremtett miliő, az az igazság. Szikár, mégis humoros, és ontja magából New York atmoszféráját. Nem mintha jártam volna valaha a városban, de Block rejtjeles ódája annyira passzol a fejemben élő képhez, hogy talán rettenetesen csalódnék, ha a valóság más lenne. Mint A Jane Austen Könyvklub franciatanárnője, hehe.

Számomra az író regényei ún. ballasztkönyvek (copyright by Nima), egy nehezebb könyv után, eldobom-az-agyam-időszakra, ilyesmikre tökéletesek. Keller is ebbe a skatulyába került, bár itt nem regényről, hanem novellafüzérről van szó. Ez a fickó talán a leginkább formabontó Block hősei közül, mert izé... embereket öl, pénzért. Gyereket nem, felnőttet igen, nemre való tekintet nélkül. Ez egy feladat, amit kell végezni, utána az illető felderengő arcát minél távolabbról nézni, kifakítani, majd fordított távcsővel nézni. Nem mondom, hogy megkedveltem Kellert, de a megbízójával, Dottal való párbeszédeit szerettem olvasni. Nem tudunk meg róla jóformán semmit, csak azt, hogy nő és több liter jeges teát képes meginni a White Plainsben lévő viktoriánus házában. Kellerről se sok derül ki, felbukkan a magány érzése, picit a gyerekkor, és egy beszélgetésben megállapítják, hogy Kellert nem szociopata alaposan utánaolvasott ennek, ami ezzel a munkakörrel baromi furcsa. Pedig tényleg vannak érzései, a 9/11 tragédiája nagyon lesújtja, az ingyenkonyhára is beáll segíteni minden éjjel.

"- Pontosan. Tudod, mi a vicces az egészben? A jégkrémárust leszámítva mindenki halott. Vele nem csináltál semmit, ugye? - Miért csináltam volna vele bármit is, az isten szerelmére?"

Összességében jó kis könyv volt, a többi részt is el fogom olvasni idővel. Remélem, a kiadó hajlandó folytatni a Scudder-sorozatot (pláne, hogy jön a film), és nem kell majd ennek is angolul nekidurálnom magam, mint a Kenzie-Gennarónak. Igen, ez még mindig fájó tüske, és az is marad.
Az viszont ennyi idő elteltével sem változott, hogy nem tudok Blockról hosszan írni.

Ui.: A plázában működő könyvtár mekkora ötlet!

Eredeti cím: Hit Parade
Sorozat: J.P. Keller 3.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2006
Fordította: Varga Bálint 
Ár: 2380 Ft 

7 megjegyzés:

  1. épp a hétvégén kezdtem el az első részt, a bérgyilkost, de tényleg ballasztkönyv. :D ha valami keményre vágyik az ember, ne blockot kezdjen olvasni.
    aztán Pöfi mondta, hogy az apák bűneivel jobban jártam volna. hát nem tudom.
    elég érdekes, hogy valaki keplerre, valaki meg scuderre esküszik, hogy az a tuti.

    VálaszTörlés
  2. Én egy Blockot olvastam, nem szerettem :/
    Ballasztkönyv, feljegyzem a kabátkönyv mellé, ami meg copyright Amadea :D

    VálaszTörlés
  3. Nima: Scudder szerintem komorabb.
    Kepler, ez jó.:DD
    Kinek mi tetszik, nem hiszem, hogy objektíve ki lehet jelenteni, hogy ez vagy az a tuti. Én a WWZ-t utáltam rettenetesen, más meg etalonnak kiáltja ki.

    Pilla: nem neked való.:)
    :)) A kávéár meg copyright by PuPilla.

    VálaszTörlés
  4. Nem, nem nekem :D ez lenne a hard-boiled krimi amit írtál nálam? De nem is erőltetem már :)
    Óóóóó van copyrightos cuccom nekem is *boldoog* :) :)

    VálaszTörlés
  5. Aha. Nem kell, ha nem tetszik, hát istenem, van még másik tízmillió könyv a világon, csak találsz kedvedre valót.:))
    :))

    VálaszTörlés
  6. Hajaj, ne is mondd, vaaaaan... :D komolyan el kell gondolkozzak azon, hogy 30 év múlva egyrészt mennyi könyvem lesz, ha ezt így folytatom, mennyi lesz ebből olyan, amit tényleg meg kellett hogy vegyek... és mekkora lesz a várólistám még mindig :D :D

    VálaszTörlés
  7. Azt a számot én nem tudom elképzelni.:DD

    VálaszTörlés