A halál angyala

Viccesek ezek a régi postok, olyan, mintha valaki felelevenítene egy kínos gyerekkori emléket. A következő a sorban Ward egyik könyve lenne, aminek ugyan nem tagadom le az olvasását, de nem feltétlenül szeretném látni, ahogy a blog tetején díszeleg.

***

"Hópelyhek hullottak sűrűn a szemére, hunyorgott, pislogott. Az ember a tetőn széttárta, majd a feje fölé emelte a karját. A karja és a teste között feszült valami hártya... valami membrán."

John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (Engedj be!)
Értékelés: 4.989 játéktojás az 5-ből
Kedvenc karakter: Ávila:)

Oskar több-kevésbé átlagos fiú, néhány osztálytársa folyamatosan terrorizálja, anyja szinte megfojtja gondoskodó szeretével. Egy nap új lakók érkeznek a szomszédos lakásba, és Oskar megismerkedik Elivel, az átlagosnak csöppet sem mondható fiatal lánnyal.....

Még tavaly nyáron láttam a filmet egy barátommal, az se volt egy vidám menet, de a könyv már a falhozvágós kategória közelében lebzsel, a maradék életkedvet kiszívta a csontjaimból.
Nem, nem szomorús-sírós könyv, de a hangulata annyira átütő, hogy szinte látszódik a betűk mögött. Ez nem az a Svédország, amit mutogatnak a tévében és az aranyélet Mekkájának neveznek, ahol kolbászból fonják a kerítést. Blackebergben panelházak, nyomor és sötétség uralkodik. Megismerkedünk egy alkoholista ötvenesekből álló baráti társasággal, a szodomita Håkannal, és persze Oskarral és Elivel.
A legfőbb dolog, amit ki kell jelenteni: ez nem elsősorban vámpíros könyv. Eli "állapota" jóformán másodlagos a barátságuk és személyiségük alakulása mellett; Oskar Eli miatt tér vissza a lassan, de biztosan az őrület és/vagy öngyilkosság felé tartó útról és kezd kiállni magáért, s meglepő módon ez a sérült lelkű kiskamasz is hatással van egy több száz éves lényre, aki perverz módon örökre 12 éves marad, és, ahogy egy ízben Oskar kifejti, valószínűleg nemcsak testi értelemben. Feltétlen bizalmuk és elfogadásuk is érdekes, hiszen Eli bármelyik pillanatban megölhetné Oskart, és a fiú is lángra lobbanthatná Elit, amikor világos van. Eli történetéről nem tudunk meg sokat, feszültségkeltő módon csak apró villanásokat látunk és ezek alapján következtethetünk, mi történt vele. Egyébként erről nincs szó a filmben, így csak utólag értettem meg egy jelenetet. (És ha már perverzitás, Lindqvistnek nagyon érdekes fantáziája van.)
A következő bekezdés a lindqvisti vámpírok jellemzőiről szól, aki akarja, ugorja át, egy szóban összefoglalom: klasszikus, modern korba és környzetebe helyezve (napfény hatására felgyullad, stb.), de a vírus vagy mifene kialakulását nagyon érdekesen, orvosi szempontból meséli el az író.
Természetesen a vámpírista vonások illeszkednek a történetbe (ld. fent), nincs "veszélyes, de szexi"behatárolstsága, sőt, nagyon is naturalista: amikor először találkoznak, Oskar leírja, hogy Eli rettenetesen büdös (nem fürdik), a haján mintha valami enyv lenne. Ne akarjatok vámpírok lenni.
Ezen a könyvön kívül csak Stokernél és Kingnél (Borzalmak városa) találkoztam az engedj be-elmélettel, azaz hogy a vámpírokat be kell hívni az ajtó túlsó oldaláról, ám az előző könyvekkel ellentétben Eli nem próbálja Oskart valami bűbűjjal kicselezni. Ami újdonság, hogy a vámpíroknak friss vérre van szüksége, a halottaké és a beteg embereké viszont kifejezetten ártalmas, vagyis "még friss" kell. A hagyományos fertőzési mód a modern regényekben már nem nagyon dívik, a lindqvisti vérszívóknak viszont elég, ha simán megharapnak valakit, a fertőzésnek nevezett akármi megtámadja a testet és egy-két napon belül átváltoztatja, ezért kell eltörni a "donor" nyakát, mert ha a fertőzés eljut az idegrendszerig, kisvámpír lesz. Persze a történetben sokkal érdekesebben (és érzékletesebben...) van kifejtve, mint ahogy én vázlatosan eldobáltam néhány információt.
Összességében nekem nagyon tetszett, de levert hangulatban, betegen jobb lett volna még egy kicsit félretenni.
Ui.: A borító nem rossz, a film plakátja, de őszintén szólva, a Könyvmolyképzőtől kicsit többet vártam, pl. a Romeo és Júlia is szebb lett, mint az eredeti. Itt az alant (rákatt és nagyobb lesz) lévőt mondjuk el tudtam volna képzelni.
Ui2.: A cím, az nem maradhat ki. Lehet, hogy a Hívj be! logikusabb, de a másik változat valahogy jobban hangzik, mellékesen a filmnek is ezt adták. De ez legyen a legnagyobb baj.

Eredeti cím: Låt de Rätte komma in
Sorozat: Vörös pöttyös, később Sötét örvény
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Fordította: Miszoglád Gábor
Ár: 3500 Ft