Mocskos mágia

"Saul életében megjelent a varázslat, és az sem számított, hogy semmit sem értett belőle.
Felfoghatatlan távolságra volt mindez a bűvészmutatványok alantas világától. Saul életét most már másfajta bűbáj ejtette rabul, olyan hatalom, amely képes volt besurranni a börtöncellájába, hogy magával ragadja: mocskos, nyers mágia volt ez, ráadásul bűzlött a húgytól. Ez városi vudu volt, ami elcsapott áldozatokból nyerte a hatalmát, a betonon kiszenvedő macskákból és emberekből. A szatyorból kiborult és ellopott élelmiszerek Ji Csingje volt, az utcatáblák Kabbalája. Saul végig magán érezte a Patkánykirály tekintetét. Szinte beleszédült a finomítatlan, szent energiába."

China Miéville: Patkánykirály

Remélem, mindenki kiheverte a Krakennel kapcsolatos dilimet, mert jön az újabb*; az eddigi két regény alapján úgy tűnik, Miéville-kompatibilis vagyok, jövőre megpróbálkozom a nehezebb könyveivel, aztán kiderül, bírom-e a gyűrődést, vagy sem.

Ebben a regényben megismerjük Londont egy rágcsáló szemszögéből. Megtanuljuk használni a láthatatlannak tűnő repedéseket, aláereszkedünk a csatornákba, a kukák mélyére, falakon kúszunk, nagy távolságokon ugrunk át és a tetőről bámulunk le a játékfiguráknak tűnő embertömegre, miközben mi magunk is patkánnyá válunk. London őslakosai leszünk, ezé a mohó, dagadt városé, aki minden ember lelkét magával ragadja.
Ebben a regényben térdig gázolunk a mocsokban. Érezzük a patkánybunda avas szagát, a romlott étel erjedt bűzét és a szennyvíz poshadt aromáját. És a bűnök förtelmes kipárolgását, amit nem tudunk lemosni, filmvékony rétegként tapad a bőrünkre - akár emberek vagyunk, akár patkányok.

Ebben a regényben a születésétől bűnös, ártatlan, elcseszett Saul Garamond metamorfózisát és bosszúhadjáratát követhetjük végig első csetlés-botlásaitól önmaga újrateremtéséig. Miéville-nek ez volt az első regénye, talán ennek köszönhetőek a klasszikus elemek, például a hagyományos urban fantasy indítás - az átlagos botor halandó világa kifordul a sarkaiból, feltárul előtte a világ rejtett arca, miközben folyamatosan veszélyben forog -, vagy a másvilágon jártas mentor, aki ezúttal a Patkánykirály, ez a tényleg minden hájjal megkent, ravasz dög, akit senki nem tud agyoncsapni. Habár címadó szereplő, nem ő áll a középpontban - de mindig jelen volt, talán az idők kezdetétől létezik, és valószínűleg a világ végénél is ott lesz.
A másik örökkévaló, epikus alak a Fuvolás, a hamelni patkányfogó, "maga a testet öltött éhség", akinek mindenki úgy táncol, ahogy ő zenél - egyvalakit kivéve. Saul története összefonódik a Patkánykirály és a Fuvolás hétszáz éves bújócskájával, ami egy epikus, karneváli véres őrületet idéző tombolásban csúcsosodik ki.
Habár ez a regény a Krakenhez képest kevésbé szofisztikált és nem hatol annyira az emberi lélek és képzelet mélységeibe, Miéville-i módon elborult és ugyanúgy magába ránt, mint a korábban megjelent könyve. A hangulata hasonlóan erőteljes, a bemutatott világ durva, a szöveg nyers és szlenges - egyszerűen imádnivaló.

Tudjátok, mi volt a legmeghatározóbb érzelem, ami szinte kibukik a sorok mögül? A magány. A dühös, mindenkitől elidegenítő magány, ami összefonódik Saul generációjával és az azt körülölelő zenével. Mindig ez (meg a szagok) fog eszembe jutni, valahányszor a könyvre gondolok.

Eredeti cím: King Rat
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2014
Fordította: Juhász Viktor
Ár: 3280 Ft

_____________
*A Kraken király! A Kraken menő!
  A patkány király! A patkány... büdös!