Szerelem a végzeten

"... De mi van akkor, ha az utcán sétálgatva egyszer csak észreveszed, hogy fél mérfölddel korábban leejtettél egy drága órát? Ugye, te is visszamennél érte?
 - Felteszem - vont vállat Chris.
 - Nahát, Joy az a drága óra, és én épp most vettem észre, hogy elveszítettem.
(...)
 - Nos, ha így áll, akkor jobb, ha szeded a lábad, mielőtt valami tolvaj disznó felszedi, és egy ötösért bevágja a zaciba!"

Lisa Jewell: Vince és Joy
Értékelés: 4.99 barackszínű macska az 5-ből
Kedvenc karakter: Joy

Vince és Joy egy borzalmasnak ígérkező, lakókocsis családi nyaraláson találkoznak össze 19 és 18 évesen, s valahogy mindketten ráéreznek, hogy a másik lehet az igazi a számukra, de egy szerencsétlen fordulat miatt elszakadnak egymástól....

Régóta itt csücsült a polcomon ez a szegény könyv (sok más társával egyetemben), azt hittem, valami szimpla habos-babos lányos regény lesz. Természetesen, ahogy szoktam, tévedtem.
Kedvencem a könyv eleje, Lisa Jewell annyira életszagúan írja le a két tinédzser nyaralását és első bizonytalan lépésüket a szerelem nevű labirintus útvesztőiben, hogy lehetetlen nem kedvesnek vagy aranyosnak találni a félszegségüket. Pl. amikor Vince szemszögéből látjuk az eseményeket, Joy egy fekete ruhás, gyönyörű istennő, pár oldallal később pedig azt olvassuk - immár Joy perspektívájából -, hogy reggel nem dezorodorált és mennyire beégett ez előtt a helyes srác előtt. Természetesen a könyv végig izgalmas és szórakoztató, jó érzés a fejünket csapkodni, miközben olvassuk, hogy kerüli ki egymást (és a saját boldogságát) ez a két idióta, ráadásul hogyan cseszik el az életüket jó pár évre. Én Joytól kiakadtam, a történet egy pontján csak hagyja sodortatni magát az eseményekkel, teljesen passzív, miközben nyilvánvaló, hogy rossz irányba halad. Habár két főszereplő van a sztoriban, mégis úgy érzem, a lány karaktere jóval kidolgozottabb, részben az ő lélektani jellemzése miatt mondtam azt, hogy nem egy egy rózsaszín cukormázkönyvet olvashatunk.
Igazából mást nem nagyon tudok róla mondani, valamennyi főbb karaktere szépen ki van színezve, kezdve Joy apjától Belláig (aki egyébként férfi), ezeket a karaktereket nem lehet nem szeretni, még az aljasokat sem. És van benne egy bizarr színű macska, aki kulcsszerepet játszik a történetben, nekem itt lett végem^^ Nekem anno úgy jellemezték a könyvet, hogy olyan, mint az Ahol a szivárvány véget ér. Tematikájában tényleg hasonló, van két fiatal, akiket egymásnak teremtett a sors vagy az ég, és a jóistennek nem akarnak összejönni a sors vagy az ég miatt, de a hangulatuk teljesen más.
Ui.: A borító nekem tetszik, de 3500 Ft-ot kicsit sokallok érte, szerencsére a Bookline antikváron megtaláltam majdnem a feléért.

Eredeti cím: Vince and Joy
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009
Fordította: Vágó Anikó
Ár: 3500 Ft