(Hamvas Béla: Püthagorasz)
Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat
Ha van matekos krimi, akkor ez az. Mit bámultok, ha van sütikrimi, matekos nem lehet?
Matematikai és logikai készségeim a bányászbéka animális pólusa alatt találhatók meg, de kedvelem az ezekkel kapcsolatos regényeket, mert okosnak érzem magam tőle. Na, ezen már van mit bámulni.
Meglepett, hogy az argentin szerző - akitől már olvastam a Luciana B. lassú halálát - mennyire jól teremti meg a tipikus angol kisvárosi hangulatot (mert egyik szereplője szerint Oxford lényegében egy önálló kisváros, és mert különböző regények által annyira megszoktam ezt a jellegzetes hangulatot, hogy valószínűleg a valós kép lerombolná a saját angol kisvárosom, mint A Jane Austen Könyvklub franciatanárnőjének Párizs-elképzelését), rögtön otthon éreztem magam és már nem féltem, hogy semmit nem fogok érteni a történetből.
Ez egy okos, nagyon intelligens kis könyv. Csak akkor jöttem rá, mennyire tetszett nekem, amikor befejeztem és elkezdtem töprengeni az emberi természetről, mert nekem a krimik általában erről szólnak. Sok esetben nagyon is egyszerűen lehet válaszolni a "Miért?" kérdésre, könnyű megérteni azt a szándékból, indulatból és gyarlóságból összegyúrt apró valamit, ami később lavinává dagadva mindent elsöpör. Természetesen nem a darabolós pszichopatákról beszélek, hanem a hétköznapibb bűntényekről, mint amilyen ebben a könyvben is szerepel. Ettől függetlenül vérbeli, klasszikus alapokon nyugvó krimiről van szó, azaz mindenki gyanús, az unoka, a professzor, a krimikért megszállottan rajongó ápolónő, a keserű orosz matematikus, az elbeszélő, de még maga az író is!
Az irodalmi párhuzamok kellemesen megleptek; nemrég meséltem a Madarak postjában Dino Buzatti: Hét emelet c. novellájáról, ami itt is előkerül, nem tudom, igaz-e az anekdota, de nekem nagyon tetszik. És az elbeszélőnek, akárcsak Daphne de Maurier több írásában, nem derül ki a neve. Szeretem az ilyet.
Kicsit sok lett a tetszésnyilvánító elem, de ez egy ilyen könyv volt. Tudtátok, hogy Pitagorasznak állítólag aranyból volt az egyik lába?
Eredeti cím: Los crímenes de Oxford
Sorozat: Modern könyvtár
Kiadó. Európa
Kiadás éve: 2004
Fordította: Kutasy Mercédesz
Ár: 1800 Ft, de nyaranta sokkal olcsóbban lehet kapni a Nagy Szandi akcióban
Ha van matekos krimi, akkor ez az. Mit bámultok, ha van sütikrimi, matekos nem lehet?
Matematikai és logikai készségeim a bányászbéka animális pólusa alatt találhatók meg, de kedvelem az ezekkel kapcsolatos regényeket, mert okosnak érzem magam tőle. Na, ezen már van mit bámulni.
Meglepett, hogy az argentin szerző - akitől már olvastam a Luciana B. lassú halálát - mennyire jól teremti meg a tipikus angol kisvárosi hangulatot (mert egyik szereplője szerint Oxford lényegében egy önálló kisváros, és mert különböző regények által annyira megszoktam ezt a jellegzetes hangulatot, hogy valószínűleg a valós kép lerombolná a saját angol kisvárosom, mint A Jane Austen Könyvklub franciatanárnőjének Párizs-elképzelését), rögtön otthon éreztem magam és már nem féltem, hogy semmit nem fogok érteni a történetből.
Ez egy okos, nagyon intelligens kis könyv. Csak akkor jöttem rá, mennyire tetszett nekem, amikor befejeztem és elkezdtem töprengeni az emberi természetről, mert nekem a krimik általában erről szólnak. Sok esetben nagyon is egyszerűen lehet válaszolni a "Miért?" kérdésre, könnyű megérteni azt a szándékból, indulatból és gyarlóságból összegyúrt apró valamit, ami később lavinává dagadva mindent elsöpör. Természetesen nem a darabolós pszichopatákról beszélek, hanem a hétköznapibb bűntényekről, mint amilyen ebben a könyvben is szerepel. Ettől függetlenül vérbeli, klasszikus alapokon nyugvó krimiről van szó, azaz mindenki gyanús, az unoka, a professzor, a krimikért megszállottan rajongó ápolónő, a keserű orosz matematikus, az elbeszélő, de még maga az író is!
Az irodalmi párhuzamok kellemesen megleptek; nemrég meséltem a Madarak postjában Dino Buzatti: Hét emelet c. novellájáról, ami itt is előkerül, nem tudom, igaz-e az anekdota, de nekem nagyon tetszik. És az elbeszélőnek, akárcsak Daphne de Maurier több írásában, nem derül ki a neve. Szeretem az ilyet.
Kicsit sok lett a tetszésnyilvánító elem, de ez egy ilyen könyv volt. Tudtátok, hogy Pitagorasznak állítólag aranyból volt az egyik lába?
Eredeti cím: Los crímenes de Oxford
Sorozat: Modern könyvtár
Kiadó. Európa
Kiadás éve: 2004
Fordította: Kutasy Mercédesz
Ár: 1800 Ft, de nyaranta sokkal olcsóbban lehet kapni a Nagy Szandi akcióban
ez most elkezdett érdekelni :)))
VálaszTörlésengem eddig is érdekelt, múltkor majdnem elhoztam a könyvtárból, de inkább uralkodtam magamon. kár.
VálaszTörlésDóri: jó kis könyv, biztosan tetszene.
VálaszTörléskatacita: nem hiszem, hogy szétkapkodják, biztos ott lesz a következő alkalommal is.:)
Bár a Luciana B. annyira nem jött be, igazából csak a végével nem voltam kibékülve, ez most nagyon elkezdett piszkálni :)
VálaszTörlésEz mondhatni sokkal logikusabb történet.:)
VálaszTörlésEz tényleg jól hangzik, szerintem én is kiveszem a könyvtárból. :)
VálaszTörlésÖrülök.:)
VálaszTörléshohó, ez jól hangzik és nekem való a matekkal!
VálaszTörlésSzerintem tetszeni fog, szeee.
VálaszTörlés