2014. november 25., kedd

Az első intuíció

"Mindaz, amit az ember hall és lát, él és gondol, tesz és elszenved, nem egyéb, mint a számok hősi tettei és szenvedései, arányban és ütemben, hangoltságban, időmértékben és térben.”
(Hamvas Béla: Püthagorasz)

Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat

Ha van matekos krimi, akkor ez az. Mit bámultok, ha van sütikrimi, matekos nem lehet?

Matematikai és logikai készségeim a bányászbéka animális pólusa alatt találhatók meg, de kedvelem az ezekkel kapcsolatos regényeket, mert okosnak érzem magam tőle. Na, ezen már van mit bámulni.

Meglepett, hogy az argentin szerző - akitől már olvastam a Luciana B. lassú halálát - mennyire jól teremti meg a tipikus angol kisvárosi hangulatot (mert egyik szereplője szerint Oxford lényegében egy önálló kisváros, és mert különböző regények által annyira megszoktam ezt a jellegzetes hangulatot, hogy valószínűleg a valós kép lerombolná a saját angol kisvárosom, mint A Jane Austen Könyvklub franciatanárnőjének Párizs-elképzelését), rögtön otthon éreztem magam és már nem féltem, hogy semmit nem fogok érteni a történetből.
Ez egy okos, nagyon intelligens kis könyv. Csak akkor jöttem rá, mennyire tetszett nekem, amikor befejeztem és elkezdtem töprengeni az emberi természetről, mert nekem a krimik általában erről szólnak. Sok esetben nagyon is egyszerűen lehet válaszolni a "Miért?" kérdésre, könnyű megérteni azt a szándékból, indulatból és gyarlóságból összegyúrt apró valamit, ami később lavinává dagadva mindent elsöpör. Természetesen nem a darabolós pszichopatákról beszélek, hanem a hétköznapibb bűntényekről, mint amilyen ebben a könyvben is szerepel. Ettől függetlenül vérbeli, klasszikus alapokon nyugvó krimiről van szó, azaz mindenki gyanús, az unoka, a professzor, a krimikért megszállottan rajongó ápolónő, a keserű orosz matematikus, az elbeszélő, de még maga az író is!

Az irodalmi párhuzamok kellemesen megleptek; nemrég meséltem a Madarak postjában Dino Buzatti: Hét emelet c. novellájáról, ami itt is előkerül, nem tudom, igaz-e az anekdota, de nekem nagyon tetszik. És az elbeszélőnek, akárcsak Daphne de Maurier több írásában, nem derül ki a neve. Szeretem az ilyet.
Kicsit sok lett a tetszésnyilvánító elem, de ez egy ilyen könyv volt. Tudtátok, hogy Pitagorasznak állítólag aranyból volt az egyik lába?

Eredeti cím: Los crímenes de Oxford
Sorozat: Modern könyvtár
Kiadó. Európa
Kiadás éve: 2004
Fordította: Kutasy Mercédesz
Ár: 1800 Ft, de nyaranta sokkal olcsóbban lehet kapni a Nagy Szandi akcióban


9 megjegyzés:

  1. ez most elkezdett érdekelni :)))

    VálaszTörlés
  2. engem eddig is érdekelt, múltkor majdnem elhoztam a könyvtárból, de inkább uralkodtam magamon. kár.

    VálaszTörlés
  3. Dóri: jó kis könyv, biztosan tetszene.

    katacita: nem hiszem, hogy szétkapkodják, biztos ott lesz a következő alkalommal is.:)

    VálaszTörlés
  4. Bár a Luciana B. annyira nem jött be, igazából csak a végével nem voltam kibékülve, ez most nagyon elkezdett piszkálni :)

    VálaszTörlés
  5. Ez mondhatni sokkal logikusabb történet.:)

    VálaszTörlés
  6. Ez tényleg jól hangzik, szerintem én is kiveszem a könyvtárból. :)

    VálaszTörlés
  7. hohó, ez jól hangzik és nekem való a matekkal!

    VálaszTörlés
  8. Szerintem tetszeni fog, szeee.

    VálaszTörlés