Novemberi kopottság

Csak egy kicsit sugárzik a címből a kopár tél iránti ellenszenvem, de legalább könyvet nem vettem ennek csillapítására - nem mintha nem tudtam volna (mindig tudnék, csak próbálok tudatos lenni), csak azt is tudom, hogy a december brutális lesz, hat ajándékot kapok, és tegnap adtam le egy Bookdepós rendelést, teljesen tudatosan, mondhatni, több hónapos kínlódás után.
(Nagyon kérem, ne küldjetek nekem könyvet, egy szép képeslappal, kézzel írt recepttel meg tealfilterrel bőven boldog leszek. Azért írtam három dolgot, hogy aki mégis szeretne megajándékozni, az tudjon válogatni és ne jelentsek plusz dilemmát a többi megajándékozandó személy mellett.)

Az olvasásban nem produkáltam magas számot, de nem izgat, már inkább a minőség, mintsem a mennyiség izgat - ettől függetlenül szeretek sok könyvet olvasni meg látni, hogy fogynak a veszteglő olvasatlan könyveim -, és mind a négy jó élmény volt, úgyhogy elégedett vagyok velük és magammal is.:)
   
További egyezés, hogy a lila és a piros szín dívott novemberben.
(Picsába, a Mindenemről még mindig nem írtam.)
A Patkánykirály Miéville régi-új regénye, teljesen tisztes urban fantasy, hozzáértők szerint ideális az íróval való ismerkedéshez, nem olyan elborult, mint a Perdido, és nem olyan vaskos, mint az Armada vagy a Kraken. Csak bátran, nekem két könyv alapján nagyon tetszik az író elképzelése a világról (ez az én lelkivilágomról és elárul valamit, de nem azt jelenti, hogy szívesen élnék Miéville fantáziájában, ó, nem). Az Oxfordi sorozattal kicsit megszakítottam a Mindenem olvasását, mert nem akartam magammal cipelni a siófoki félmaratonra azt a nagy dögöt. Kellemes meglepetés volt ez a pici krimi, mindenkinek ajánlom. Ráadásul argentin szerző.
A nagy dög. Hm. Hosszú évek óta halogatom, mert minden tekintetben monumentális és megveregetem a vállam, amiért, túl a tizenkét várólistacsökkentő olvasmányon, még idén elolvastam.
A Milyen egy női mell? egy gyöngyszem, Kőrösi gyönyörűen ír. És bravúrosan, mert kevesebb mint háromszáz oldalon összehozott egy szerte indázó családregényt, amelyben a történelem is hangsúlyosan jelen van. Aki fél a magyar irodalomtól, próbálkozzon vele és Halász Margittal, abszolút felhasználóbarát szerzők.

Így, az év vége felé haladva a könyvmolyok és a listamániások (meg a listamániás könyvmolyok) különböző mértékben foglalkoznak a "Még idén"-tervekkel. Nálam az lett volna az igazi, ha elolvasom az idén beszerzetteket - a karácsonyra kapottak kivételével -, a visszamaradt két tavalyi karácsonyi könyvet és mind a huszonnégy várólistacsökkentőt. Ez nem fog összejönni, de a fene bánja.:)

A többiek:
Dóri
Katacita
PuPilla