"Én fel akarom vállalni az identitásom, de nem akarok nevetséges lenni" - mondta tegnap este egy nő az IC-n. Van benne valami.
Amúgy igazán meghitt utazás volt, állandóan elment a világítás, a kedves telefonnal világított magának, én félig a folyosóra lógva kepesztettem a Mindenemmel, még jó, hogy ezt a bazivastag, nagy könyvet sikerült kiválasztanom a MÁV eme gerillaakciójára.
Érdekes meglátás... De szerintem aki felvállalja az identitását, az előbb-utóbb úgyis nevetséges lesz, csak ha a delikvens tényleg felvállalja, akkor nem érdekli :) Viszont ha nem vállalja, akkor meg maradhat az örökös megfelelésnél, és gondolkodhat rajta, hogy mi lett volna, ha...
VálaszTörlésHelyesbítés: ...előbb-utóbb úgyis nevetséges lesz valaki előtt...
VálaszTörlésÁltalában azok akik mindig az identitásuk felvállalásával vannak elfoglalva csinálják magukból a legnagyobb nevetség tárgyát. Ezzel nem azt mondom, hogy olvadjunk bele szépen a tömegbe és állandóan mások véleményével foglalkozzunk, de szerintem ennek az egész dolognak természetesen, belülről kéne jönni.
VálaszTörlésSzámomra az az egész "identitás felvállalás" olyan kamaszkori problémának hat.
A Mindenem, hogy tetszik? Az olvasómon van egy másik Byatt könyv, lehet, hogy azzal próbálkozom mielőtt adnék neki egy második esélyt. (Kivéve, ha nagyon jókat írsz majd róla.)
Síontan: mindenkinek más a nevetséges, és mivel minden embernek képtelenség megfelelni, tenni kell rá magasról. Persze ez nem egyszerű csuklómozdulat, sokat kell rajta dolgozni.
VálaszTörlésZsófi: a negatív hatások, komplexusok stb. miatt sztem ez nem ilyen egyszerű. Amúgy egy hétköznapian kinéző lány mondta, nem egy kakastarajas tinédzser, tehát valószínűleg nem arról van szó, hogy miért nem érti meg az anyukája, hogy neki lelki szükséglet az az angyalszárnyas tetoválás a hátára.:)
Tetszik.:) Kicsit le kell hozzá lassulni, ill. könyvtárban kutakodós hangulatba kerülni (mármint nekem), de én bölcsész vagyok, akiket mindenki minimum nyominak tart.:D Ez is olyan identitásvállalós izé, ráadásul nem tartom magam olyan hardcore bölcsésznek, aki csak a felesleges szavakkal teletűzdelt irodalomelméletet látja, de a művet már nem.
Én is amondó vagyok (már), hogy az embernek nem kell mindig, mindenhol felvállalni az identitását - részben pont azért, hogy ne legyen nevetséges. Mert akárhogy nézzük, társadalomban élünk, ahol vannak bizonyos normák (még ha sokszor szigorúak is) mindennek megvan a maga helye. Én mondjuk nem is teszem ezt az identitásfelvállalást, csak ott és akkor és csak az előtt, akinek akarom. Meg amondó is vagyok, hogy nem csak egy identitásunk létezik és pl. a vonaton nem fogom elővenni a teljes identitásomat, csak azt a részét, ami az utazóközönségre tartozhat. Szóval értitek.
VálaszTörlésAzt hiszem, igen.:)
VálaszTörlésMondjuk, én arra gondoltam, hogy ha pl. van egy társaság, és mindenki azt mondja, hogy fúj, ők mennyire utálják a Sport szeletet vagy az Amerikai szépséget, és van ott egy ember, aki szereti a Sport szeletet vagy az Amerikai szépséget, akkor ne álljon be a fújolók sorába. Nem kell vérre menő veszekedést folytatni (mert nincs értelme), de ne fojtsuk el ezt a pici önrészt (vagy mit) se.
Oké, tudom, ez nem függ annyira össze az identitásvállalással, direkt választottam ilyen gyermeteg példát.
ja, hát nyilván ne álljon be a sorba, ez egyértelmű. Én más jellegű dolgokra gondoltam. Amúgy épp ma olvastam ezt a mondatot, hogy: "Az oktalan kitárulkozás az illetőre saját magára is veszélyes." És szerintem tök igaza van. Hozzáteszem, szerintem sokkal óvatosabbak az emberek az olyanokkal, akiket nem ismernek ki teljesen és nem lehet tudni a reakciójukat és ez sokszor jól jön.
VálaszTörlésÍgy van, bár én már jártam úgy, hogy valakit régóta ismertem, szépen mindent elraktározott magában (persze nem úgy, ahogy én értettem, hiába magyarázok meg részletezek általában mindent) és egyszer a nyakamba zúdította az egészet. Sok éves dolgokat is. Azóta nagyon óvatos vagyok kb. mindenkivel.
VálaszTörlés