Tematikus post - Kabátkönyvek

Rájöttem, hogy a kabátkönyv elég illékony kategória; nem volt elegendő átböngészni az igen terjedelmes olvasmánylistám, a címkére is támaszkodnom kellett, mert ez a besorolás nagyon hangulatfüggő - könnyen lehet, hogy amire olvasáskor kabátkönyvként gondoltam, jelen pillanatban nem vélném annak.

Akárcsak az előző, régi könyvekkel kapcsolatos tematikus postnál, most is csak egy válogatást teszek közzé. Alice Hoffmant például kihagyom, hiába abszolút kabát, nem tehetem be majd' az összes listába.

"Van a szelídségnek egy fajtája, amely csak a virradat előtti órákban lehetséges, valami kékesszürke, magányos szelídség, amely sápadt fényekből, álmosságból és mélységes nyugalomból áll össze. Szelídség és remény. Mindig is nehezemre esett haragudni a napfelkeltét megelőző félórában (…)"

Marisa de los Santos: És besétált a szerelem - az egyik legkabátabb könyv a világon, olyan, mint egy pihe-puha, pasztellszín pulóver, ami felvidít egy szürke téli napon. Jövőre újraolvasom. Ja, és akit érdekel, az Ekrennél most 900 Ft-ba kerül.

Jean Webster: Nyakigláb Apó - a könyvről szóló bejegyzés "Az idei év kabátkönyve" címet viseli, nem maradhat ki a felsorolásból. Judy Abbott egy árva kislány, aki levélben meséli el patrónusának iskolai kalandjait és gondolatait - azt is, hogy megbukik matekból és alvás helyett olvas. Kicsit hasonlít az Anne otthonra találhoz, de az nekem túl cukros, Webster jobban bejön.
(Post)

Nem kabát, de értitek, na
Kép innen

Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok? - mindenki tátja a száját, mi? Tipikusan helyzetfüggő kabátkönyv, elég rossz passzban voltam akkor, jólesett röhögni Moran nyíltan vállalt hülyeségein.
(Post)

Gail Carriger: Blameless-Szégyentelen - közvetlenül a Moran-könyv után olvastam. Vannak még olyan csajos könyvek, amiket jólesik olvasni, Alexia Tarabotti élete pont ilyen.
(Post)

Baráth Katalin Dávid Veron-sorozata - Veronkáról mindig jó olvasni. Érdekes, akárcsak Carrigernél, itt is úgy éreztem, a második kötet kicsit gyengébb a többihez képest.
A fekete zongora
A borostyán hárfa
Az arany cimbalom
[A második részt is olvastam, csak arról még nem töltöttem fel a régi postot.]

John Scalzi: Vének háborúja - alig várod, hogy nyugodtan elheverj otthon és belemerülj a könyvedbe? Klasszikus kabátkönyv-ismertetőjel. Tudom, hogy Scalzit túllihegik egy kicsit, de szórakoztató, pörgős regénye olyan jólesett, hogy megbocsátom neki.
(Post)

Beth Hoffman: Déli álmok - az amerikai Délen játszódó regények szinte kivétel nélkül kabátkönyvek nálam, ahogy ez is. Sok nő, sütemények, régi házak, napfény, kis pörölés és dráma. Nincs különösebb irodalmi értéke, de nem írhat mindenki nagyregényt.
(Post)

"Kék a dicsőség és a hatalom, egy hullám, egy részecske, egy vibráció, egy rezonancia, egy szellem, egy szenvedély, egy emlék, egy hiúság, egy metafora, egy álom.
A kék hasonlat.
A kék olyan, mint egy nő."

Christopher Moore: Te szent kék! - Moore-ban eléggé megingott a bizalmam a Love Story-sorozat 2. és 3. kötete miatt, ez visszaadta. Éljenek az impresszionisták meg a pékek!
(Post)

Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? - főleg azért szerettem ezt a könyvet, mert végre valaki le meri írni, hogy nem számít az Emberek szerint normálisnak, és igen, szenved az elszenvedett traumáktól. Gyógyír a privát démonokra.
(Post)

Kép innen

Gerald Durrell: Korfu-trilógia - perzselő napfény, datolyafák, hason fekve megfigyelni a tengerkék öböl élővilágát, majd ebédelni és szundítani délután? Bármikor jöhet, csak skorpióbébik ne potyogjanak az ölembe.
(Post)

Vavyan Fable - kb. akkora fintorgás tárgya, mint Lőrincz Laci bácsi, de én sose mondtam, hogy jó az ízlésem.:D Ő a kevés szerző egyike, akinek bizonyos könyveit néhány évente újraolvasom.
(Halálnak halálával)

Alessandro Baricco: Tengeróceán - Baricco imádnivaló a lírai szövegeivel, szerintem ez a legjobb köztük.
(Post)

"... Még ennél is zavaróbb volt azonban, hogy az Eddie Kuntz ölében lévő szalvéta minden külső segítség nélkül, magától mozgolódott. Először arra gondoltam, hogy »Kígyó!« kiáltással beleeresztek egy golyót, de ez az indok a bíróság előtt nagy valószínűséggel nem állta volna meg a helyét. Emellett bármennyire is visszataszítónak találtam Eddie Kuntzot, valahogy szolidaritást tudtam érezni egy olyan emberrel, akinek merevedése támad anyám banánkrémes süteménye mellett."

Janet Evanovich: A szingli fejvadász - a dög Ulpius már megint elkaszálta a sorozatot, de a megjelent négy részt bármikor jólesik újraolvasni. Stephanie Plum bénázik, eszik, néha elüti szíve idegesítő szerelmét egy óriási batárral, imádom.
(Első rész)
(A négy fejvadász)

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk - iszonyú régen olvastam, talán nem is merném újra elővenni. A tegély-össze-néhány-idegent-hátha-jól-sül-el jó példája.

Karen Joy Fowler: A Jane Austen Könyvklub - sose felejtem el, milyen megnyugtató, biztonságos érzés volt a nyári szünetben ezt olvasni a szobámban, miközben négy kismacska aludt a hasamon. A világ le volt szarva, ők jóllakottan aludtak, én egy cuki könyvet olvastam.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér - már rég kiábrándultam a szerzőből, de van egy-két könyve, amit szeretek, mint például ez. Semmi különös, csak néhány hétköznapi ember élete.

Peter S. Beagle - ő mindig elvarázsol. Asszem, a Tamsin története volt a legkabátabb, de a pontos megítéléshez kénytelen leszek újraolvasni a regényeit, olyan rossz lesz nekem.

"Aztán egyszer csak beállt a rossz idő. Olyankor szokott beköszönteni, mikor elmúlt az ősz. Éjszakánként be kellett csuknunk az ablakot, mert bevert az eső, s a hideg szél leszaggatta a leveleket a place Contrescarpe fáiról. Csapzott levelek borították a teret, szélfútta eső csapkodta a nagy zöld autóbuszt a végállomáson, zsúfolt volt a Café des Amateurs, s ablakai bepárosodtak a hőségtől és a dohányfüsttől. (...)"

Ernest Hemingway: Vándorünnep - nem tudom, hogyan indult a Vándorünnep-mánia a Molyon, de még most is tart. Hemingway eme pici, alig kapható regénye a párizsi éveikről szól, füst-fahéj-és fűszeres borillata van, gyönyörű.
(Post)

Fanny Flagg: Sült zöld paradicsom - legszívesebben az összes Déli regényt felsorolnám ebben a postban. Nagyon régen olvastam, de a hangulatára a mai napig emlékszem.

Jo Baker: Longbourn árnyékában - az év talánya. Kabát, pedig szomorú dolgok is történnek benne. Azért is talány, mert két Jane Austennel kapcsolatos regény is szerepel itt, pedig nem szeretem az írónőt (ráadásul érdekel Claire Tomalin életrajza is, ki érti ezt).
(Post)

Karen Marie Moning: Tündérkrónikák-sorozat - nem tudom, mit tud ez a nő, hogy a nők megvesznek érte (még pat és fezer is), de jól csinálja. Sokakkal ellentétben nekem (és Katacitának) az első két rész a kedvencem.

"- Milyen a kert télen? - kérdeztem anyámat, a korcsolyázónőt, akinek a neve úgy hangzott, mint a korcsolyatalp csikorgása a jégen.
Természetesen szép a kert télen, mondta anyám, és megvonta a vállát. Amikor látta, hogy ennyivel nem elégszem meg, még hozzátette, hogy egyszer minden megfagyott. Először egész nap esett, este pedig hirtelen nagyon hideg lett, és minden lefagyott. Minden levélen és fűszálon átlátszó jégréteg csillogott, és amikor a szél átsüvített a fenyőerdőcskén, a fagyos tűlevelek összekoccantak. Olyan volt, minta a csillagok muzsikálnának. Senki sem mehetett ki, mert az udvaron minden kő mintha üvegből lett volna. Kinyitották Inga hálószobájának ablakát, és onnan néztek le. Másnap már melegebb lett az időjárás, és az eső elmosott mindent."

Katharina Hagena: Az almamag íze - ebbe a könyvbe is jól belegüzültem, pedig vannak hibái és a fordítás is hagy kívánnivalót maga után. Nem baj, elolvassuk angolul is!
(Post)

Kerstin Gier: Rubinvörös - még javában tartott a YA-korszakom, amikor ezt olvastam (a második rész nem már csúszott ilyen jól, idegesített Gwen hisztizése), imádtam a régi házat, az angol módi teázást keksszel, a dilis családot.

Kép innen

Margaret Mitchell: Elfújta a szél - hoppá, még egy déli. Amennyire ódzkodtam elolvasni, annyira beleszerettem. Ehhez is kötődik emlékem; késő este értem haza az egyetemről, tél volt, hideg és sötét - de várt otthon a forró, émelyítően cukros tea, a kanapé sarka pléddel és ez a könyv, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Robert Galbraith: Kakukkszó - a végére jutott még egy "semmi mást nem akarsz, csak ezt a regényt olvasni"-könyv. Tulajdonképpen az Átmeneti üresedés is ide tartozik, de az közben kicsit kirágta a lelkem. A Kakukkszóban is megjelenik az ember, mint undorító lény, de sokkal könnyedebb a hangvétele, a krimi műfajához meg nagyon illik Rowling aprólékossága.
(Post)