"A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni."

"»A nyelvi kalandozás« ösztöne csakhamar egy új nyelv, a román felé terelt. Ezt a nyelvet ma is igen szépnek tartom. Népibb, mint a francia, férfiasabb, mint az olasz, szláv jövevényszavaival érdekesebb, mint a spanyol. Ez a különös ötvözet olyan lelkesedést keltett bennem, hogy heteken belül kiolvastam egy Sebastianu-regényt és Gáldi László nyelvtanfüzeteit."

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket
Értékelés: 4 szó az 5-ből

A szívemnek nem is olyan mély részén hedonista olvasó vagyok. Mindent akarok mindig és mindenhonnan. Látok egy szép idézetet egy adott könyvből, és rögtön összefut a nyál a számban, hogy én ezt most el akarom olvasni. Jobb esetben sikerül lefogni a saját kezem és csak a 350 elemű polcon köt ki a vágy pillanatnyi tárgya.
Rosszabb esetben viszont nem tudok (és tulajdonképpen nem is akarok) határt szabni a késztetésemnek. Így jártam Lomb Kató könyvével is - mentségemre legyen szólva, a masszívan kitört angolnaolvasási mániám miatt estem neki rögtön, némi plusz lelkesedés és néhány hasznos tipp miatt hajlandó voltam utat engedni a szeszélyemnek.
A könyv elejét élveztem a legjobban, a kis személyes szösszeneteket, hogyan tanult suttyomban oroszul Lomb Kató az óvóhelyen, hogyan vágódott be az erősen haladó lengyel tanfolyamra, és igazán megnyugtató, hogy nemcsak én tudok épületekben reménytelenül eltévedni, ahogy ő tette, a japán tanfolyam helyét keresve. Még jó, hogy az Egy tolmács a világ körül valahol megvan az itthoni polcokon.

"Olasz nyelvtudásomnak is volt már némi előzménye. A negyvenes évek elején egy derék körúti iparos cipőfelsőrész-készítő gépének szabadalmát igyekezett rásózni az olaszokra. A lelkiismeretes szótárforgatás ellenére is sok homályos részlet maradhatott az én fordításomban. Lehet, hogy éppen a stílusnak ez a misztikussága tett olyan mély benyomást az olaszokra, hogy a szabadalmát valóban megvásárolták."

A későbbiekben sem unatkoztam, de néhány helyen erősen huzigáltam felfelé a szemöldököm. Velem ne akarja senki megetetni, hogy nem létezik nyelvtehetség, pláne, ha az illető 16 nyelven képes tolmácsolni. Elhiszem (érzem), hogy baromi sokat számít az elszántság és a szorgalom, a tanulni akarás, de ez egy bizonyos ponton túl nem elég. A nyelvtanulás nem olyan, mint a festés vagy például a hegedülés, de nem hiszem, hogy nyelvérzék nélkül lehetséges ilyen szintre eljutni. Ráadásul Lomb Katónak a nyelvek egyben a hobbija is, és ha valaki régóta foglalkozik valamivel, a tapasztalata, rutinja miatt gyakran elfeledkezik a kezdő szintről - ezt saját magamnál is megtapasztalom; kicsit tudathasadásos élmény, ahogy a magyarul és az angolul olvasó énem cibálja egymást, de ennek kifejtése egy másik történet.

"Egy-egy írásműben úgy van benne a nyelv, mint egyetlen cseppben a tenger."

Az elszántsága viszont bámulatos; a hideg kiráz, ha egy böhöm méretű szótár elolvasására gondolok, de attól is inamba szállna a bátorságom, ha nulla tudással nekigyürkőznék, hogy elolvassak egy szépirodalmi regényt az adott nyelven. Gyáva kis izé vagyok, jobb szeretek az általam kijelölt lépcsőkön haladni, ezért kezdtem az Oxford Bookwormokkal, úgyis tudom, mi lenne a vége, ha mondjuk a Háború és béke angol kiadásába vágnám a fejszémet.
Néhány tanácsát viszont megszívlelendőnek találtam, ilyenek a szóbokrok, az ölelkező szópárok (pl. fal-lebontás-építés). Ezt-azt magamtól is űztem már, pl. a szinonimák megtanulását, a képzés megfigyelését, a menet közben érzékelt szövegekre figyelést, de szerintem érdemes mindenkinek kialakítania a saját módszerét.

Kiadó: Gondolat
Kiadás éve: 1972
Ár: pár száz forinttól