2013. október 3., csütörtök

A Sátán, Dumas és Johnny Depp

" - Valamikor hittem dolgokban... De akkoriban fiatal és könyörtelen voltam. Most negyvenöt esztendősen öreg vagyok és könyörtelen."

Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub
Értékelés: 4.6 klepszidra [de jó szó] az 5-ből
Kedvenc karakter: Ungern bárónő, Corso

Lucas Corso hivatásos könyvvadász, afféle zsoldosként szolgál a könyvek és az irodalom világában. Valaki szeretne kézhez kapni egy könyvritkaságot, felkeresi Corsót, ő pedig, tisztességes vagy kevésbé tisztességes eszközökkel, megszerzi. Most sincs ez másként: Varo Borja, a legendás, dúsgazdag könyvgyűjtő megbízza Corsót, kutassa fel aKönyv Az Árnyak Birodalmának Kilenc Kapujáról két másik példányát, amelyek nyomtatóját máglyán égették el az 1600-as években. Ezzel párhuzamosan Corso kézhez kapja A három testőr kéziratának egyik fejezetét, s úgy tűnik, a könyv szereplői valósággal megelevednek: egy sebhelyes arcú férfi, aki szakasztott mása Rochefort-nak, állandóan a nyomában van, és Milady is feltűnik a csábítás színterén....


Lobo blogján olvastam nagyon jókat erről a könyvről, s hónapokkal ezelőtt meg is rendeltem, most pedig eljutottam odáig, hogy el is olvassam.
Kezdjük az egyetlen dologgal, ami nem tetszett a regényben: a vége. Egyszerűen kicsit laposnak éreztem, mintha az író kifulladt volna a végére, vártam volna egy - esetleg több - csattanót, ehelyett van... más van.
De a befejezést leszámítva nekem nagyon tetszett, telis-tele van irodalmi utalásokkal, főleg a 19. századi francia regényekre, meg hát A három testőrre, ami az én szívemnek szintén kedves regény, úgyhogy aki rühelli D'Artagnant, Richelieu-t meg a gyémántrezgőket, az lehet, hogy nem fog jól szórakozni a történet olvasása közben. Egyébként a cselekményben sincsenek olyan oltári nagy fordulatok és durranások, az egész egyfajta csendes kutakodás és nyomozás, és sokat kell a sorok között olvasni.
A sátánozós szál jóval izgibb, "látványosabb", persze csak a maga módján. Alaposan zajlanak az események, itt egy hulla, ott egy nemmondomegmi, és még képek is vannak benne, mármint a könyvben, és igen, voltam olyan mániákus, hogy oda-vissza lapoztam hozzájuk, szeretem az ilyen rejtvényesdit.
Egyszóval jó könyv ez, csak türelem és nyugalom kell hozzá. Ám, ha mademoiselle helyében lennék, inkább a Jane Eyre esetet választanám, mint A Dumas-klubot, nem verem a fejem a falba amiatt, hogy az átvétel után nem kezdtem el rögtön olvasni.

Ui.: Roman Polanski készített is belőle egy filmet, A kilencedik kapu címmel, teljesen kihagyva belőle a Dumas-szálat, és alaposan megváltoztatva a maradék cselekményt. Még kisebb koromban láttam, meg is van valahol videokazettán, valami eszméletlenül nagy zagyvaság, pedig jól is elsülhetett volna, kár érte.

Eredeti cím: El Club Dumas
Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2005
Fordította: Dornbach Mária
Ár: 2680 Ft
http://www.perez-reverte.com/


2 megjegyzés:

  1. Ú, a film az nagyon beteg agymenés volt szerintem. Mivel az volt nekem előbb, a könyv már annyira nem maradt meg, de azt sem élveztem igazán, azt hiszem. Volt valami sakkos könyve is ennek a hapsinak, nem? Mintha olyat is olvastam volna :)

    VálaszTörlés
  2. Én már alig emlékszem rá. De még a könyvre se nagyon, csak annyi maradt meg, hogy nem tetszett.
    Nem tudom, több könyvét nem olvastam, és bevallom, nem is akarom.:D

    VálaszTörlés