"London egy temető, ahol halott istenek kísértenek."

"- Na, és mit tud a te apokalipszised?
 - Az univerzum egy levél az idő fáján, és ha eljövend az ősz, megbarnultan, szikkadtan hull alá a pokolba.
 Elismerő mormogás.
 - Hm, ez nagyon jó. Az enyém azt mondja, hogy hangyák fogják felfalni a Napot."

China Miéville: Kraken
Értékelés: 5 fortélylás az 5-ből
Kedvenc karakter: Dane

Nem voltam biztos benne, hogy China Miéville nekem való író, de a mitikus város és a kilencméteres, irdatlan tartályban leledző polip - ami szinte maga is mitikus számba megy - annyira felcsigázott, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek. És igen, hiú dög vagyok, tetszett a kép, hogy pl. a metrón ülök és Krakent olvasok, az olyan vagány, na.
A londoni Természettudományi Múzeumból feltűnés nélkül meglovasítják az Architeuthis dux preparált példányát, ám nyomravezető jelnek semmi nyoma. Az eltűnést az állat egyik preparátora, Billy Harrow fedezi fel, akinek innentől összekapcsolódott a sorsa a krakennel.
A lopás láthatatlan események sorát indítja el London eretnekpoliszában - közeledik a világvége. Vagy világvégék. De vajon melyik prófécia teljesül be? Mi köze ehhez a famulusok szakszervezetének, egy ősi szellemnek, egy különc rendőrnek, a londoni galambok renyhe bélműködésének? Miért vadászik mindenki - beleértve fejvadászokat, bűnözőfejedelmeket, szektákat és a kultuszrendőrséget - a szerencsétlen Billyre, akinek látszólag semmi köze az egészhez?
És ami a fő: hol a fenében van az a kibaszott polip?!

Úgy, és akkora szemekkel fürkésztem ezt a szöveget, mint egy polip, aminek (Billy szerint) tányér nagyságú pislogói vannak. Vártam, mikor bukkan fel  az a Miéville-i furcsaság, ami miatt sokan tartanak az írótól, és ami az Alekszandra és a Teremtés növendékeire emlékeztette Nitát a Konzulváros olvasása közben.
Ez a hangulat a századik oldal környékén meglegyintett (és az "Úristen, mi lesz itt?" kérdést eredményezte), de továbbra is nagyon menőnek éreztem magam olvasás közben, úgyhogy rendületlenül folytattam utamat az eretnek árnyékvárosban. A különös éjszaka mélyén jártam, ahol elfeledetten morognak az istenek és emlékek vadásznak a jövőre.

"Ez a város még normális helyzetben is veszélyes, most viszont totálisan megtébolyodott."

Az Andrássyn, egy padon kucorogva fejeztem be a könyvet, nem zavart az óriási forgalom, a mellettem ordítozó őrült faszi, a csaholó kutyák, mert vártam, lesz-e akkor többszörös apokalipszis, felemelkedik-e üvöltve a mélyből a "sötétben tapogatózó, vadászó istenség".
Különös könyv ez, roppant mértékű fantázia és értekezés a hitről, a vallásról és a törékeny emberi tényezőről, ill. annak pszichológiájáról, hogy mennyire szüksége van az embernek, hogy higgyen valamiben, különben lehet, hogy teljesen elveszti a lába alól a talajt, és nem fog tudni mibe kapaszkodni. Kicsit olyan, mint a Sosehol (urban fantasy, naná, hogy olyan), de sokkal keményebb, sötétebb a világa, és komoly kérdéseket feszeget.
Tuti, hogy a Konzulvárost is elolvasom, de még a Perdidót is, nem riaszt vissza semmi csótányfejű nővel művelt szex.

Ui.: Juhász Viktor egy isten (ha már témánál vagyunk), de nem szeretném tudni, két perc alatt hány fájdalmas szóviccet tud gyártani. Néhány ízletes szó: csápvetve, elhappolipolás (ez a kedvencem), polipológus. A fortélyműves - vagy míves egyszerűen gyönyörű, amióta olvastam ezt a szót, az akarok lenni.
Ui.: Soha nem hittem volna, hogy egy China Miéville-könyvben szóba kerül Virginia Woolf.

Eredeti cím: Kraken
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2013
Fordította: Juhász Viktor
Ár: 3480 Ft