Cserpes rudi és Iron Sky

Még mindig baromi viccesnek találom, hogy a vinnyogásom mennyire érdekel embereket, pedig én baromira tudom unni a kis hülyeségeimet.
Na, kaptok egy vidám postot, hogy lássátok, azért van pár jó dolog is.

A címben nem szerepeltettem, de szombaton elmentünk a kedvessel túrázni a Nagy-Kevélyhez. Olyan gyönyörű ez az őszi idő, hogy még szerény kötöttpulcsis őbölcsészsége is azt mondja, ki a szabadba, a levegőre, majd húsvétkor, a hóviharban jó lesz a szobában ücsörögni.
Reggel megvártuk a vízszerelőt, aki felhömpölygött hozzánk a harmadik emeletre, megcsinálta, amit kell, mi pedig bepakoltuk a cuccot és első lépésként tömegközlekedtünk egy jót. Igen, persze. Fél egykor olyan álmosak voltunk, hogy majdnem elaludtunk a buszon, de a leszállás utáni, kurva hosszú emelkedő rögtön felébresztett minket. Igazán jólesett, hogy a mögöttünk jövő pár női tagja kijelentette az emelkedő közepe táján, hogy ő visszafordul. Volt vagy huszonöt fok, árnyék semmi, és volt egy olyan hallucionid érzésem, hogy a beton gőzölög. Kegyetlenség úgy kezdeni a sétálást, hogy rögtön meg kell mászni egy ilyen dögöt.
Később kellemesebb környékre értünk, megcsodáltunk egy rózsaszín, szív alakú csomagra emlékeztető virágot - képeket sajnos nem tudok mutatni, mert elfelejtettünk fotóapparátot vinni -, megsimogattam két roppant barátságos macskát, gyönyörködtünk a tájban, ettünk kökényt, ami borzalmas volt, láttunk lovakat, autóval érkező piknikezőket (puhányok), végigjártuk a stációkat - természetesen egy emelkedő áldásos segedelmével, hogy én mennyire utálom ezeket a dögöket -, almát ettünk, ami kutyagolás közben a legfinomabb, és süttettük magunkat a nappal.
Persze kicsit el is tévedtünk, pontosabban rossz ösvényre tértünk le, amit egy nagyon extravagáns úttal igazítottunk ki - hegynek felfelé tartó, keskeny, meredek ösvénnyel.
Mellette szakadékkal.
Az állapotomat inkább nem érzékeltetem, legyen elég annyi, hogy bőven teljesíti a komfortzóna tágításának követelményeit be voltam szarva.
Séta közben megcsodálhattuk az őszi erdőt, ami gyönyörű, megrendeztük a falevélrugdosás olimpiáját. És nem találtuk a Pilisborosjenőre kivezető ösvényt.
Kezdett alkonyodni.
És hűvösödni.
A kajánk elfogyott.
Nem volt nálunk pulóver.
Se zseblámpa.
Semmi bajunk nem lett, csak káromkodtunk néhányat, mert addigra mentünk már pár kilométert, szűk ösvényen, sziklák között és nagyon jólesett volna egy szép út meg egy bazi nagy tábla, hogy PILISBOROSJENŐ ERRE, de hálistennek összefutottunk a BSI Túranap egyik szervezőjével és tíz perc múlva elértük a Civilizációt néhány ház és egy kiskutya személyében, szerintem hülyének nézett, amiért elragadtatva rohantam felé. Kb. nyolc órára zötykölődtünk haza, két óra hossza múlva már aludtunk.:)

Roppant büszke vagyok magamra, ugyanakkor némi identitikus zavarral tölt el a tény, hogy 6:50 perckor ébredtem, ráadásul éhes voltam.
A másik nagy hétvégi élményünk az Iron Sky című imádnivaló, rettenetesen komoly sci-fi izé megtekintése volt, ami maga előtt vonta fejenként egy Cserpes rudi fogyasztását - ugyanis az IS-t csak a Corvin moziban játsszák, ott pedig Cserpes van, amit minden, fővárosban garázdálkodó, hozzám hasonló édesszájú éhenkórásznak ildomos tudni. Meg azt, hogy akkor feltétlenül muszáj joghurtot is vásárolni.
Annyira jó volt a nyarat idéző estében sétálni, mozijeggyel a zsebünkben, és túró rudit majszolni, még ha langymeleg is volt (a langyos TR olyan kiábrándító, mint a száraz kenyér és a szétfolyt fagyi) és ha nem is olyan csúcsszuper, mint amilyennek vártam, a joghurt minősége okán.
Jaj, ez a film, te jó ég. Mondtam vicomte-nak, hogy a Holdról jött nácik ötlete vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó filmet eredményezhet.
A nácik legnagyobb szerencséjére az utóbbit.
Istenem, azok a gyönyörű űrhajók, még én is lábremegős lettem a látványukra - és később a 82-es trolit orbitális pályára vezényeltem, hogy atomtöltettel bombázzuk az Örsöt -, és finnek csinálták! A finnek olyan cukik, imádom a nyelvüket, az egyik legnagyobb hülyeségem, hogy hagytam elkopni a tudásom, különleges élmény volt számomra a vele való ismerkedés és egyszer szeretném visszahozni. Nem fejtegetem hosszan a film előnyeit, mert nem értek a filmekhez és negyed tizenegy van (már megint), imádtam a szövegét, a kifigurázásait, a rengeteg utalást és azt, hogy a vicceskedés alatt milyen komoly dolgokat kapargat meg. Egyből a Nézd, ki van itt jutott róla eszembe, amely... hm, mondjuk úgy, hogy ideológiai alapon, gondolati szinten hasonló, bár nincsenek benne vásznat betöltő hadihajók.