Rettentő szimmetria

Nem tudom, hogy mi lesz a freebloggal, egyelőre működik, de ahogy időm engedi, inkább áthozok ide ezt-azt, ki tudja, meddig tart a három napos csoda.

Ha kíváncsi vagy a régi kommentekre, itt elolvashatod őket.

****************

"- Miért tartasz öngyújtót a kesztyűtartódban? - kérdezte Jack, a férje.
- Ráuntam a kötögetésre. Mostanában gyújtogatok. - felelte Edie."

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Értékelés: 5* beázás az 5-ből

Julia és Valentina levelet kap soha nem látott nagynénjük ügyvédtől, miszerint ők örökölték Elspeth londoni lakását. Az ikerlányok elhatározzák, hogy önálló életet kezdenek. Megismerkednek a nagynéni volt párjával, Roberttel, a zseniális, ám kényszerbeteg Martinnal és valakivel, akire a legkevésbé számítanak: Elspeth-tel...

Még októberben olvastam ezt a könyvet, de a könyvtári és a recikönyvek miatt mindig hátrébb csúszott a beszámolója, utána jött a vizsgaidőszak, úgyhogy szegény kötet nagyon megjárta. Pedig egy fillérembe nem került, a kiadó facebookos játékán nyertem.
És ez még semmi, csak második nekifutásra sikerült elolvasnom - neem, nem azért, mert rossz, csak nem voltam a megfelelő hangulatban. Persze bűntudatom keletkezett, amelynek nem tett jót a rengeteg ötcsillagos molyos vélemény, de egy megfelelőnek ítélt hangulatban leküzdöttem a hülyeségemet és ismét nekiláttam a könyvnek.

Szerencsére második nekifutásra már beleszerettem a történetbe, szinte fájt elhagyni ezt a különös-különleges világot. Annyian írtak már róla, hogy szinte felesleges bármit mondani a cselekményről vagy a szereplőkről, de utálok rövid postokat írni:
A sztori abszolút egyedi, még ha a fülszöveg alapján közönséges Ghost-story kópiának tűnik is. Nagyon sok minden rejlik benne; Robert szála a gyász feldolgozását mutatja meg, Martin és Marijke története a férfi betegségével való küzdelmet. Valentinának és Juliának is megvan a saját külön története, ahogy édesanyjuknak, Edie-nek és Elspeth-nek is. A szálak lazán és szorosabban kapcsolódnak össze, a végkifejlet egyik mozzanatára számítottam, de a többi nagyon meglepett. A befejezésre ugyanaz igaz, mint az alapszituációra, nem mindennapi. Ezért nem szeretem a tökéletesen kerek happy end-eket, az életben ritkán - vagy talán soha - történik ilyen, olyan viszont, ami itt történik, annál gyakrabban, van benne jó és rossz egyaránt.

A karakterek nem a szokványos hősök, se a külsejüket, se a lelkivilágukat illetőleg; a lányok pl. inkább tűnnek 12 évesnek, mint húsznak, Julia gondoskodása ellenére szinte akaratlanul elnyomja a betegeskedő Valentinát, aki nem tud kitörni nővére befolyása alól. Vajon meddig mehetnek el az önfeladásban, hogy "mi"-ként léteznek és nem "én" és "te"-ként?
Nem fogom az összes szereplőt végigelemezgetni, úgyis annyi a lényeg, hogy ez egy nagyszerű regény, úgy, hogy homlokegyenest más, mint Az időutazó felesége, ami szintén egy nagyszerű regény. Rengeteg íróra használják azt a mondást, hogy minden könyve gyakorlatilag egyforma - Niffeneggerre ez nem igaz. Remélem, nemcsak ebből a két könyvből fog állni az életműve, kíváncsi vagyok, legközelebb mivel rukkol elő.

Ui.: A történet hangulatában kulcsszerepet játszik a legendás Highgate temető, ahol az írónő évekig dolgozott idegenvezetőként. Azért egy kis térképet el tudtam volna róla fogadni (meg sok-sok színes fotót a kötet végére).
Ui.2.: Nagyon tetszenek a 2.-3. oldal fás illusztrációi, a fejezeteket elválasztó oldalak és a fejezetcímek betűtípusa. A borítóval nem nagyon vagyok kibékülve - akárcsak a címmel -, de volt már rosszabb is.

Eredeti cím: Her Fearful Symmetry
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2010
Fordította: Gálvölgyi Judit
Ár: 3490 Ft
Az írónő honlapja