2013. december 22., vasárnap

A kezdők költője: Paul Éluard

Nem lekicsinyelni akarom Éluard-t, dehogyis. Nagy erénye, hogy költészetben járatlanabbak is bátran olvashatják, már a szavak puszta olvasása is gyönyörűséget okoz. Nekem eddig ez a legkönnyebb verseskötetem, nem megterhelő, hanem egyenesen a lélekre meg a szívre hat.
Íme néhány példa, az elsőt Nitának is megmutattam a közös karácsonyi bulin:

Paul Éluard: Szemed íve

Szemed íve szívemet körülzárja,
Tánc és báj karikája, 
Idő dicsfénye, biztos éji bölcső,
És ha már nem tudom, mit éltem életemben,
Azért van, mert szemed nem látott mindig engem.

Nap-lombozat és harmat-mohaágy,
Illatos mosoly, szélfuvalma-nád,
Szárnyak, világot fénybe takarók,
Tengerrel, éggel megrakott hajók,
Zaj zavarói, szín forrásai.

Mindig csillagok almán fészkelő
Hajnal-tyúkaljból rebben illatok,
Ahogy a tisztaságtól függ a nappal,
Úgy az egész világ a te tiszta szemedtől,
S minden csöpp vérem a tekintetedbe árad.
(Rónay György fordítása)

************************

A szerelmes

Ott áll lezárt szememen is,
S a haja hajamba fonódik,
Keze akár az én kezem,
Színe az én szemem színe,
S árnyékomban úgy elveszik,
Mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van,
És sohase hagy elaludni.
A szikrázó déli napot
Szétszórják fényes álmai,
Sírok-nevetek, mint a részeg,
S beszélek, bár nincs mit beszéljek.
(Somlyó György fordítása)

************************

Egy szörny halála

Meg kell értened halálodat
Hogy megtudd élsz még
A tenger oly magas s szíved oly alacsony
Föld gyermeke virágfaló hamu gyümölcse
Melledben az eget örökre köd takarja
Nap dobd el köteled a falak tánca megszünt
Nap hagyj bejárhatatlan utat a madaraknak.
(Rónay György fordítása)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése