Személy szerint nem akartam itthon Mikulást tartani, mert minek. Nem tudtam, apám hogy áll hozzá - bár gondolhattam volna, amilyen rögeszmésen ragaszkodik a konvenciókhoz -, hát délelőtt felvilágosított. Vegyek magamnak valamit, amit szeretnék, mert ő biztos, hogy nem jól választana.
- Nem vagyok kisgyerek - mondtam fáradt hangon. Mi értelme van ennek? - Te mit szeretnél?
- Semmit. Virgácsot.
A szüleim mindig őrületbe kergettek ezzel a "semmit"-tel. A virgácstól majdnem elbőgtem magam, be akartam bújni az ágy alá (kihúzhatós kanapé, nem jó), szőnyeg nincs, az ablakon meg csak nem ugrok ki, mert nem vagyok Móricz-antihősnő és hogy mászom vissza kulcs nélkül.
Úgyhogy a nem kisgyerek elment és vett magának egy cicás sapkát, az apjának egy kesztyűt, meg egy rakás szaloncukrot. Anyának konzumot, fogalmam sincs, ki eszi meg, majd lepasszolom nagyanyámnak, aki jól a fejemhez fogja vágni.
Most pedig kólát iszom és zabálom a kincstári szaloncukrot. Élni tudni kell.
Én tegnap azon gondolkodtam mivel lepjem meg magam, Mikulásra (a felnőtt, gyermektelen lét apró örömei közé tartozik ez is), és mivel épp könyvet vettem át (bahhh, ez is apró öröm a sok hónapnyi megvonás után), és mivel a Westendben a Libri mellett van egy McDonalds, és mivel eszembe jutott hogy idén még nem ettem gumikaját (hogy bírtam ki nem tudom), így Mikulásra megleptem magam egy hamburgerrel.
VálaszTörlésApró örömök, mondom.
Boldog Mikulást Amadea! :)
De jó kis szösszenet, most én is írok egy kis postot erről - most van időm (melóhelyről yeah)!
VálaszTörlésNincs jobb válasz ennél a "semmit"-nél. Még apukám bmw x3-as válaszát is felülmúlja.
VálaszTörlésGratulálok a cicás sapihoz, jó választás.
Milabell: az apró örömök teszik elviselhetővé az életet.
VálaszTörlésKöszi, neked is (bár elég lehangoló volt)!
theodora: köszi.:) Munkahelyen jön a legjobban az ihlet, a nyomás miatt.
katacita: de az legalább vicces. Sztem észre se vette a csomagját, vagy nem akarta.
Köszi, odáig vagyok érte.:))