Závada Péter: A szív helyén
Tegyél ki úgy az ébredő betonra,
tömött, precíz sorokba rendszerezve,
akár a tér kofái hajnalonta
a nektarint a műanyag rekeszbe.
Ott, ahol a nyár édes fügéit méri,
árnyékokkal bújócskázik a reggel.
Tegyél ki úgy az ébredő betonra,
a szív helyén egy műanyag rekesszel.
********************
Hommage au vieux Pinocchio
ne hagyj így darabokban
az éjjel lapszabászat
csak túráztatja tompa
körfűrészét a bánat
széthullok mint a farost
puha forgács az arcom
várom a hajnalt kisiparost
végre összeragasszon
********************
Benne, téged
A vers a télről annyi bőrt lehúz,
esőkbe bújik és ereszbe fagy.
Nem számolom, talán jövőre húsz
mosódik el, hogy így, temetve vagy.
Egy álom-alkalom: borús közért,
a hentesárupult, cukorkapolc
- nézem a tükör domború körét,
és benne téged: látlak, ott pakolsz
egy messzi sor mögött (a matt kövön
a rácsos műanyagkosár telis-
tele), s magam hiába győzködöm,
hogy most, ha látlak, akkor látsz te is.
********************
Mecset a Bartók Bélán
Hommage à Kosztolányi
Lágy adzán s friss pékségillat csorog be
a nyáresti sötétet átérezvén
e vén falak közé, ahol karöltve
lebzsel muszlim, zsidó s bigott keresztény;
és most, ahogy a fahéjszagban döngve
kering az áhítattal mormolt refrén,
úgy ír bennem is ringó kört a körre
az álom régi, sercegő lemezként.
Korongján nyüzsgő zsinagóga, hárem,
keresztesek: a földúlt Jeruzsálem,
arca sok egzotikus istenségnek;
fölé mered figyelmem görbetűje,
hogy tűnt hangfoszlányokból összeszűrje
csillogó szemcsékké a mindenséget.
********************
És az utolsó versszak a Nuit parisienne-ből:
" De belül meleg volt a pillanatban,
s az este kint felejtett pillepaplan."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése